|
| Sejk Tamim ibn Hamad ibn Halífa Al Táni, katari emír. EPA/Felipe Trueba |
Erdogan elnök és a katari emír ugyanis egy jó 3 és fél órás tárgyalást követően bejelentették: Katar 15 milliárd dollárt fog befektetni Törökországban. A török líra a két napja tartó erősödést követően nagyot már nem tudott ugrani, de a dollárral szemben szerdán elért nyeresége 6 százalék körülire duzzadt a bejelentés hatására. (Ezzel együtt még mindig 20 százalékot közelítő veszteségben van augusztusban.)
Bármit, csak kamatemelést ne?
Miután az Egyesült Államok és Törökország viszonya elmérgesedett, és az egyébként is igen gyenge lábakon álló török gazdaságot már Trump büntetővámjai is sújtják, török részről egyelőre semmi olyan érdemi intézkedést nem sikerült bejelenteni, ami tartósan megfordítaná a trendet: növelné a befeketetők bizalmát, erősítené a lírát. A tankönyvek szerint most drasztikus kamatemeléssel kellene megállítani a fizetőeszköz zuhanását (Argentína már 45 százalékos alapkamattal és az IMF segítségével harcol a "török fertőzés" ellen - itt írtunk róla), ez azonban Erdogan elnök szerint az ördögtől való lenne, és ebben az elképzelésében támogatja a teljhatalmú vezetőt a - tőle egyáltalán nem független - jegybank is.
Néhány trükkel azért a háttérben sikerült úgy szűkíteni a líralikviditást, hogy klasszikus kamatemelés nélkül is a kamatemeléshez nagyon hasonló folyamatok menjenek végbe a bankrendszerben, de ezen kívül csak az amerikai elektronikai termékek bojkottjára, a dollár és más kemény valuták török lírára való átváltására tudták buzdítani a lakosságot, termelésre és exportra a vállalatokat - ezektől azonban gyors és tartós javulás biztos nem jöhet a romokban heverő gazdaságban. A tüneteket próbálják kezelgetni (például a líra shortolásának megnehezítésével, a tőkeáttételes devizakereskedés betiltásával is), de az összeomlást kiváltó okokat nem.
Miért éppen Katar?
Katar azonban most viszonoz egy - nem is olyan kicsi - szívességet. Tavaly júniusban ugyanis, amikor Trump elnök Szaúd-Arábiában járva elégedetlenségét fejezte ki a régió országainak terrorellenes elkötelezettségével kapcsolatban, Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok és Egyiptom összefogott, és kikiáltotta első számú bűnösnek Katart, mint terrorizmus-támogató országot. Kitiltották országaikból a katari polgárokat, lezárták a határokat, gyakorlatilag blokád alá vonták az országot.
A törökök azonban hangosan és egyértelműen Katar mellé álltak a blokád idején: Erdogan török elnök akkor azt közölte, hogy amit szomszédai csinálnak Katarral, az nem más, mint az iszlám értékek megsértése, egyúttal halálbüntetés a kis országnak. A blokád miatt az élelmiszertől és ivóvíztől is elzárt kis területű, ám igen gazdag Katar szó szerinti túlélésében segítettek a törökök szállítmányokkal. (Törökország egyébként - ahogy az USA is - komoly katonai támaszpontot is üzemeltet Kataron.)
A katari emír pedig nem felejtette el, ki segített neki a nehéz időkben: most belenyúlnak a bukszába, és visszafizetik a szívességet. A 15 milliárd dollár pontos sorsáról nincsenek még hivatalos információk, de a szivárgó hírek szerint egyrészt segítségével megpróbálják megtámasztani a lírát a pénzpiacon, megerősíteni a bankszektort, valamint beruházásokkal próbálják megmozgatni a reálszférát. Katar ankarai nagykövete emellett arról is beszélt, hogy a katariak több millió lírát vettek, hogy támogassák a törököket az ellenük folyó gazdasági háborúban.
Még valaki?
Amióta tart az amerikai-török csetepaté, a katari emir az első, aki ellátogat Erdoganhoz a külföldi vezetők közül. Szakértők most azt találgatják, vajon Oroszország és Kína is leül-e a kártyaasztalhoz egy nagyobb téttel. Erdogan mindenesetre kétségbeesve keresi a barátokat, így például rendezné viszonyát Németországgal és az Európai Unióval is.
Európa azonban nem tehet túl sokat - főleg addig, amíg a puccskísérlet támogatásával vádolt Andrew Brunson amerikai lelkipásztort nem engedik szabadon Törökországban. Amíg ez nem történik meg, addig az USA sem hajlandó tárgyalni a törökökkel.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
