Megjöttek a számok: megvannak a megszorítások legnagyobb vesztesei

Végre tisztán látjuk a megszorításokat

A nyugdíjvagyonból finanszírozott 2011-es költségvetési lazítás (pl. szja-csökkentés) után minden jel arra utalt, hogy 2012-ben komoly költségvetési szigorítás következett: az államháztartás egyenlege jelentősen javult, a gazdaság ismét recesszióba süllyedt. Ám a nyugdíjvagyonnal kapcsolatos elszámolások és a végleges adatok hiánya mindeddig jelentősen nehezítette a tisztánlátást azzal kapcsolatban, hogy pontosan mekkora költségvetési kiigazítást hajtott végre 2012-ben a kormány, illetve, hogy mely területek voltak a megszorítás legnagyobb vesztesei.

Bár a széles nyilvánosság számára is érthető, úgynevezett civil költségvetés készítése még nem szerepel a kormányzat tervei között, a 2012-es zárszámadási törvény segítséget nyújt abban, hogy legalább nagy vonalakban felvázolhassuk a tavalyi konszolidáció legfőbb jellemzőit.

Mekkora volt igazából a kiigazítás?

2012-ben a költségvetés összes  kiadása 13 989 milliárd forint volt, a GDP 49,5 százaléka, az összes bevétel pedig 13 481 milliárd forint, a GDP 47,5 százaléka. A pénzforgalmi hiány a vártnál jóval kisebb lett, 508,3 milliárd forint, a GDP 1,8 százaléka. Ha a 2011-es év adataiból kiszűrjük a nyugdíjvagyonnal, illetve annak egy részének elköltésével kapcsolatos legjelentősebb tételeket (Mol-részvények megvásárlása, MFB-tőkeemelés, stb.) akkor mindez azt jelenti, hogy a költségvetési deficit egy év alatt 4,3 százalékról 1,8 százalékra, azaz 2,5 százalékkal mérséklődött. Mivel mindez a GDP-arányos kiadások enyhe, és a GDP-arányos bevételek erőteljes emelkedése mellett valósult meg, ezért egy erőteljesen bevételnövelésre alapozott költségvetési kiigazítás képe rajzolódik ki. De csak akkor, ha a főösszegeket a bruttó hazai termékhez viszonyítva vizsgáljuk.

Bár a különböző összehasonlító elemzésekben igen gyakran a GDP-arányában mérik az egyes nemzetgazdasági értékeket, a tavalyi recesszió miatt ez megoldás félrevezető lehet. Pontosabb képet kapunk, ha a 2012-es kiadásokat reálértéken (2012-es árakon) vetjük össze a 2011-es adatokkal.

Ebből az összevetésből az derül ki, hogy tavaly tovább csökkent az összes kiadás reálértéke, és költségvetési kiigazítás pedig inkább támaszkodott a kiadási oldalra, mint a bevételire. A 2012-es árakon számított 748 milliárd forintos megszorításból 457 milliárd köszönhető a kiadási oldal csökkentésének és 291 milliárd forint a bevételek növekedésének. Ez utóbbi nagy része annak bázishatására vezethető vissza, hogy 2011-ben egy uniós bíróság miatt több mint 200 milliárd forinttal csökkentek az áfabevételek, a kiadási oldalon azonban több különböző változás együtt eredményezte a mintegy 3 százalékos forráskivonást.

Oktatás, egészségügy: a legnagyobb vesztesek

A kiigazítás egyik legnagyobb vesztese az oktatás. Az ágazat finanszírozása reálértéken több mint 200 milliárd forinttal csökkent, amelyből szinte egyenlő arányban részesült az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú oktatás. Hasonlóan érzékenyen érintette a megszorítás az állami egészségügyet, bár az ágazaton belül itt már nagyobbak voltak a különbségek. Míg a kórházak támogatása némiképp emelkedett, addig az egyéb kiadások között elszámolt gyógyszertámogatásokra fordított állami kiadások nagysága jelentősen (tovább) zsugorodott.

Egyes költségvetési tételek változása 2012-ben az előző évekhez képest (reálértéken, 2012-es árakon)

Forrás: zárszámadási törvények / Privátbankár

Jelentősen csökkent a különböző társadalmi juttatások nagysága is, amely elsősorban a különböző transzferek (pl. családi pótlék) nominális befagyasztására, a munkanélküli segélyek csökkentésére, valamint a szociális és jóléti intézmények szolgáltatásinak szűkítésére vezethető vissza.

A fentieken túl mérséklődött az általános működési funkciókra (törvényhozásra, közbiztonságra, külügyekre) fordított kiadások reálértéke és megcsappant a kultúra finanszírozása is. Az eredményes deficitcsökkentés ellenére ugyanakkor még reálértéken is több jutott tavaly a gazdasági funkciókra, mely részben legalábbis vélhetően az évről évre növekvő nagyságú uniós támogatással magyarázható. Ezen belül többet költött az állam környezetvédelemre és a vasút infrastruktúra fejlesztésére 2012-ben, mint egy évvel korábban, míg az közúti közlekedésre kevesebb jutott, mint egy évvel ezelőtt.