A világ még mindig az amerikai elnökjelölti vita sokkjában van. Azt sokan tudták, hogy óriási a baj a világban, de a többség most szembesült azzal, hogy a világ első számú politikai pozíciójába két olyan politikus pályázik, akik felett már régen eljárt az idő, és akik bizonyosan képtelenek lesznek kezelni a felhalmozódott problémákat mind az USA-ban, mind globálisan. Az amerikai átlagember reakcióját jól mutatja, hogy a vita alatt meredeken megugrott a „hogyan vándoroljunk ki Új-Zélandra?” című keresések száma a Google-on.

Republikánus vég

Nagy a fejetlenség a republikánus vezetésben is, hiszen Trump nem volt hajlandó a vita alatt elhatárolódni a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportoktól. Egyre világosabbá válik, hogy Abraham Lincoln elnök egykori büszke és értékelvű pártja mára egy politikai kalandor kiüresedett alakulatává csuklott össze.

Trump-ot nem érdeklik az elnöki hatalom határai, és nincsen tisztelettel az amerikai demokrácia legfontosabb intézményei iránt. Márpedig, hogy a túszul ejtett és ellehetetlenített demokratikus intézményekkel hova torzulhat el egy politikai rendszer, azt hazánkban saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk az utóbbi években.

A káoszba fulladt elnökjelölti vita felveti a kérdést, hogy vajon Trump elfogadja-e majd a választás eredményét, amennyiben nem ő nyer? Ez kiemelt kérdésként és kockázatként jelenik meg a következő hetekben mind a nemzetközi pénzpiacokon, mind a külföldi kormányzati berkekben. Az teljesen világos, hogy a Fehér Ház ura tovább eszkalálja a belpolitikai feszültséget, és a Washington Post értesülései szerint az elkövetkező hetekben a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) Denverben és Philadelphiában széleskörű rajtaütéseket tervez a bevándorlók között.

Ki épít hidakat?

A káoszba fulladt elnökjelölti vita felveti azt a kérdést is, hogy ezeket a mély politikai és társadalmi árkokat ki és hogyan fogja tudni áthidalni november 3-a után? Az USA az elmúlt két évszázadban nem etnikai, vagy vallási alapokra épült fel, hanem a jogállamiságra, a törvény előtti egyenlőségre, valamint az olvasztótégely („melting pot”) eszméjére.

Ezek az elvek most megrendültek, és nem látni, hogy milyen kötőszövet tartja még össze az országot. Maximálisan egyetértek Richard Haass-al, az amerikai Külföldi Kapcsolatok Tanácsának (CFR) vezetőjével, aki a vita után kijelentette: „Ez volt a legnyomasztóbb és a legzavarbaejtőbb 90 perc, amire csak emlékszem. Ha nem aggódtok hazánk jövője miatt, akkor nem láttátok ezt a vitát”.

Nemzetbiztonsági kockázatok

Márpedig egy társadalmilag és politikailag ilyen szinten megrendült ország súlyos nemzetbiztonsági fenyegetést is jelent. Ahogyan Susan Rice, korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó kifejti, az amerikai polarizáció megakadályozza, hogy az ország hatékonyan kezelje a kihívásokat, kezdve a COVID-19 járványtól, folytatva a depresszióval, egészen a klímaváltozásig bezárólag. Egy ilyen sérülékenységet látva az ország ellenfelei hatékonyan terjeszthetnek dezinformációkat a közösségi médiában.

De az USA szövetségesei is aggódva figyelhetik a fejleményeket. Egy frissen megjelent könyv értesülése szerint John F. Kelly, Trump volt kabinetfőnöke – egyben nyugalmazott 4 csillagos tábornok – legnagyobb kihívása az volt a posztján, hogy megakadályozza Trumpot a NATO elhagyásában. Diplomaták szerint ezt újraválasztása esetén Trump bizonyosan újra meg fogja próbálni. Csoda-e hát, hogy a friss felmérések szerint a németek jobban félnek Trumptól, mint a koronavírus járványtól?

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)