Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Az orosz-kínai gazdasági és katonai együttműködés egyre szorosabb, de Moszkva jobban teszi, ha ennek hosszabb távú kihatásaival is tisztában van. Ez a szövetség ugyanis messze nem két egyenlő fél házassága. Kína 1,44 milliárdos lakossága tízszer akkora, mint Oroszországé, és a 14,86 ezermilliárd dolláros GDP-je szintén tízszer múlja felül az oroszt.
A múlt egy figyelmeztető szakasza
Végül is csak ötven év telt el azóta, hogy a két eurázsiai óriás majdnem egy kataklizmikus háborúba keveredett. 1968 augusztusában Hszincsiang és Kazahsztán határán súlyos fegyveres incidens történt, két héttel később pedig a Pravda vezércikkében első ízben tett említést egy Kína elleni megelőző atomcsapásról. Matvej Zaharov szovjet védelmi miniszter röviddel utána megerősítette, hogy ennek lehetősége fennáll és a parancsnokság foglalkozik a fejlemények olyan változataival, amikor "a kínai atomközpontra, Lop Nor-ra mért villámszerű csapás lesz az egyetlen kiút a kialakított helyzetből".
Bár Moszkva végül visszafogta magát a Kínát érintő katonai támadások indításától, a határütközetek a mai napig rányomták a bélyeget az orosz történelmi emlékezetre és katonai gondolkodásra. Az Eurázsia hatalmas területein végbemenő effajta területi összecsapások nemcsak a múltban határozták meg az orosz-kínai kapcsolatokat, hanem a jövőben is ezt tehetik.
Napjaink együttműködésének területei
A katonai technológiai együttműködést 2010 óta mindkét „stratégiai jelentőségűnek” tartja. Ez újabb löketet kapott a 2014-es ukrán válságot követően, amikor Moszkva elvetette korábbi vonakodását és a legújabb technológiákat kezdte leszállítani Pekingnek, úgy, mint a Su-35-ös vadászgép, és az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer.
A két fél közös projekteket is indított és Moszkva segített Pekingnek kifejlesztenie a ballisztikus rakéták korai figyelmeztető rendszerét. Ez utóbbi fejlesztést megfigyelők már az egyre mélyülő bizalom jelének fogták fel a hivatalosan legalábbis katonai szövetségben nem működő két ország között.
Irány az űr!
Egy másik együttműködési terület az űrkutatáshoz kapcsolódik. A két ország 2019-ben jelentette be, hogy közösen építenek meg egy tudományos állomást a Holdon. Megegyezés született a GLONASS és a BeiDou navigációs rendszerek békés célú együttműködéséről.
Az amerikai NASA Artemis űrprogramjához hasonlóan több közös tudományos űrkutatási projektje fut Moszkvának és Pekingnek. Az ’Artemis’ célul tűzi ki, hogy 2028-ig állandó emberi jelenlétet alakítson ki az USA a Hold felszínén.
Trump volt elnök tavaly április 6-án kelt elnöki rendelete szerint "a világűrt az Egyesült Államok nem tekinti globális köztulajdonnak". A rendelet megnyitotta az utat a Hold és az aszteroidák amerikai bányászati kihasználása előtt. Moszkva akkor „elfogadhatatlannak” nevezte az „űr privatizációját”. Az orosz űrügynökség pedig agresszív tervnek nevezte, amellyel más planéták területét akarják elfoglalni.
Trump 2019 nyarán indította útjára az amerikai űrhaderőt (U.S. Space Force), amely ezzel a hatodik fegyverneme lett a hadseregnek. A légierő 16 ezer katonájának átvezénylésével indult az űrhaderő, John Raymond, a légierő tábornokának vezetésével. Az űrhaderő egyik fő feladata lesz az orosz- és kínai hiperszonikus rakéták elfogása.
Orosz aggodalmak
Moszkva és Peking együttműködik a mesterséges intelligencia (AI) terén is, annak mind a kereskedelmi, mind a katonai aspektusát figyelembe véve. Kína mára a világ egyik megkérdőjelezhetetlen vezető hatalma lett az AI terén, mind cégek, szakértők és szabadalmak számát tekintve.
Moszkva számára azonban egyes fejlemények aggodalomra adnak okot. Ilyen például, hogy Kína egyre inkább versenytársként jelenik meg az orosz hadieszköz gyártók számára a világpiacon.
Kína világszerte jól ismert előszeretete a külföldi szellemi tulajdon eltulajdonítására szintén aggodalommal tölti el az orosz döntéshozókat. Ilyen prominens eset történt tavaly, amikor az orosz elhárítás letartóztatott egy vezető arktikus kutatót, aki a tengeralattjárókról játszott át titkos információkat Pekingnek.
Különösen az AI eredmények terén Kína egyre inkább elhúz Oroszország mellett és a növekvő szakadék nem növeli a bizalmat a Kreml döntéshozóinál. A kínai vállalatok a globális térben versenyeznek, miközben az oroszok egy kis piacon, erősen korlátozott befektetési lehetőségekkel. Különösen a Huawei esetében merül fel a gyanú, hogy az oroszok már egyértelműen alárendelt partnerek és Moszkva túlságosan függő helyzetbe került – annak hosszú távú biztonságpolitikai következményeivel.
Toávbb terjeszkedhet az elektromos autókat gyártó vállalat. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
