|
| 2015 (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt) |
A német koalíciós tárgyalások egyik sarkalatos pontja a menekültprobléma lehet. Másfél-két éve veszekszenek még a kereszténydemokrata pártok is, az egy koalícióban ülő bajor CSU és a Merkel-féle össznémet CDU azon, hogy legyen-e kvóta, azaz felső határa, maximális létszáma a befogadott menekülteknek. A CSU időnként ezzel a követeléssel támad, még arra is célozgatni szokott, hogy enélkül nincs többé koalíció, aztán a CDU hárít, Merkellel az élen, és végül valahogy újra meg újra elsikkad az egész.
Még a szeptember 24-i német választások előtt sem derült ki egyértelműen, hogy akkor ez most lesz-e vagy sem, és a CSU végül feltételnek szabja-e, vagy sem. Azóta sem sokkal világosabb a helyzet. Ahogy a németek az igen (Ja) és a nem (Nein) szavak összevonásával viccesen el szokták ütni az eldönthetetlen kérdéseket: a válasz egy határozott Jein.
Mégis mégsem
A koalíciós tárgyalásokon élesebben került elő a kérdés, mint a választások előtt. A CSU egyik vezetője, Alexander Dobrindt például pár napja még kijelentette, hogy a menekültkérdés megoldásához más intézkedések mellett erre is szükség van. Majd cáfolta, hogy a Jamaika-koalíció létrehozása érdekében pártja engedne álláspontjából. (Jamaika-koalíció: kereszténydemokraták-liberálisok-zöldek, lásd a keretest a cikk végén.)
Aztán mégis? Vasárnap a CDU és a CSU összeült egy „krízistanácskozásra”, és megegyeztek abban, hogy évente maximum 200 ezer menekült befogadására törekszenek. Szóval törekszenek rá – nagyon fontos minden szó megfogalmazása. Nem beszélnek felső korlátról, és elvetik azt a drasztikus megoldást, hogy efelett a szám felett visszafordítsák a határról a menekülteket. Vagyis megint van is korlát, meg nincs is.
Egészséges kompromisszum
A CSU egy kemény, törvénybe írt korlátot akart, a CDU vezetője, Angela Merkel pedig nem akart korlátot. Ennek az eredménye lett ez a kompromisszum, ami szerint ez egy cél, nem pedig fix korlát, amihez a jövőbeli kormánynak feltétlen tartania kellene magát – értelmezi a vezető német bulvárlap, a Bild is a megállapodást. Az osztrák Die Presse szerint pedig a kompromisszumot úgy hozták létre, hogy a CSU vezetője, Horst Seehofer megőrizhesse méltóságát (szó szerint „megőrizhesse arcát”).
Már a határaink előtt megállítani
Emellett ráadásul megegyeztek abban is, hogy a szakemberek számára törvényben szabályozott legális bevándorlási lehetőséget teremtenek. Szépséghiba, hogy a 200 ezres számot a parlament vagy a kormány rendkívüli esetekben módosíthatja. Annak érdekében, hogy a 200 ezres szám tartható legyen, még egy sor más intézkedésről is döntöttek.
Így arról, hogy lehetőleg a menekülési okokat számolják fel a származási országokban. (Erről is rengeteget beszéltek már, vajmi kevés eredménnyel – a szerk). Együttműködnének a származási és tranzitországokkal, nagyjából a törökökkel kötött megállapodás mintájára.
Kitoloncolási központok jönnek?
Erősítenék az EU külső határainak védelmét és a menekültügyi eljárásoknak a határon való lebonyolítását. Fejlesztenék a kitoloncolások rendszerét, sőt döntéshozatali és kitoloncolási központokat építenének, ahol a menekülteknek meg kéne várniuk a menekültügyi eljárás végét. Kezdeményeznék a Dublini Egyezmény és a GEAS európai menekültügyi rendszer reformját. Bővítenék a biztonságos származási országok listáját, elsősorban Marokkóval, Algériával és Tunéziával.
Kanadai típusú bevándorlást?
A két kereszténydemokrata párt a megegyezés után jövő hét szerdára hívta meg a két másik tervezett Jamaika-koalíciós partnert, a Zöldeket és az FDP-t egyeztetésre. Azok azonban máris lázadoznak. A Zöldek szerint ez csak egy formális kompromisszum, egy színjáték, amiről mindenki tudja, hogy csak a jövő heti koalíciós tárgyalásokig lesz tartható. Tételesen kritizálta a megállapodás számos pontját, a menekültügyi szigorításokat például „jogfosztási programnak” nevezte és elutasította. A Zöldek érezhetően erősen a menekültek pártját fogják.
Christian Lindner, az FDP vezetője azt mondta, „ez még messze nem az a stratégiai bevándorlási politika, amelyet szükségesnek tartunk”. A párt kanadai mintára készülő bevándorlási politikát szorgalmaz, amely a bevándorlókat szűri, és főleg a szakembereket vonzza.
|
Mi lehet az a Jamaika-, a villanyrendőr- és a Kenya-koalíció? A német politikában minden pártnak van egy színe, a kereszténydemokratáké (CDU/CSU) a fekete, a jobboldali liberális FDP-é a sárga, a Zöldeké a zöld. A baloldali pártok, mint az SPD a pirosat használják. Így a Jamaika-koalíció a jamaikai zászló színei alapján (fekete-sárga-zöld) a most alakuló kereszténydemokrata-liberális-zöld csoportosulást jelenti.
A közlekedésilámpa-koalíció természetesen piros-sárga-zöld, a szocialista-liberális-zöldek együttállásra utal. A zöld-sárga-pirosra a Szenegál-koalíciót találták ki – ez látszólag ugyanaz, mint az előző, csak más sorrendben, a különbséget az adja, hogy mindig az elsőnek említett szereplő a koalíció vezető ereje. Az eddigi kormánykoalíciót, a fekete-piros színűt inkább csak fekete-pirosnak vagy nagykoalíciónak emlegették eddig. A fekete-piros-zöld, tehát kereszténydemokraták-szocialisták-zöldek együttműködését Kenya- vagy Afganisztán-koalíciónak ismerik a szóban forgó állami zászlók alapján. A Zöldek vezetésével, kereszténydemokratákkal kötött kétszereplős együttműködés (zöld-fekete) neve a kívül barna, belül zöld gyümölcs nyomán Kivi-koalíció. (Ez kicsit rosszul hangzik, mert a barna valamikor a náci párt színe volt.) A Németország-koalíció a német zászló alapján fekete-piros-sárga. A Bahamák-koalíció pedig fekete-sárga-világoskék, az utóbbi a szélsőjobboldali AfD jele. Az ország vezetésében a kombinációk jelentős része persze jelenleg elképzelhetetlen lenne, a különböző szövetségi tartományok vagy városok, települések irányításában, a helyi politikában azonban gyakran előfordulnak és használják ezeket a kifejezéseket. (Forrás: Wikipedia-szócikkek) |
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
