A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly 25 százalékos mértéket meghaladó drágulást is mért. A sokat kommunikált cél az volt, hogy ez a ráta legyen egy számjegyű. Jelenleg 7,9 százalékon állunk, a jegybank még az idén sem feltétlenül tartja elérhetőnek a meghatározott, 3 százalékos, illetve az ahhoz szabott küszöbsávhoz mért inflációs célját.
A kormány a drágulást alapvetően a külföldi, elsősorban orosz energiakitettségnek tudja be. Ez kétségtelenül tétel, azt azonban nem lehet elvitatni, hogy belső tényezők is jelentős hatással bírtak a mutatókra.
A tavalyelőtti választásokat ismét fölényesen, de 2010 óta először egy igazi választási költségvetéssel nyerte meg a Fidesz. Ennek része volt az szja visszatérítése, vagy a fegyverpénz kiszórása, ami keresletet, ennek megfelelően inflációt generáló hatást is hozott.
Most ez már nincs, ezért változnak az arányok, jegybankári bikkfanyelven ezt hívják bázishatásnak.
Eldugják a drágulást
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) részéről azt lehetett hallani, hogy az infláció elsősorban az élelmiszeriparban jön elő, illetve itt érinti a legfájdalmasabban a lakosságot. Ezt a drágulást pedig a kormány szerint a nagy láncok okozzák, lévén a korábban év végére jelzett 15-20 százalékos inflációs sávba extrapofitot tudnak elrejteni, ami kedvelt szitokszó a kormányzati kommunikációban.
A KSH adatait nézve a kormányzati intézkedések, leginkább az ársapka, erősen véleményesek. Ha sarkítunk, eljutunk addig, hogy amit a korlátozás szinten tartott egyes termékköröknél, azt máshol behúzza az eladó.
Sőt, mivel a vevőknek nem csak az ársapkás termékekre van igényük, a drágábban megvett további termékkörökre is költenek, amelyek így, reagálva a keresletre, többe kerülnek. Mindenesetre ebbe a kérdéskörbe belefolyt a Gazdasági Versenyhivatal is, megnézni hatósági szemmel, hogy mennyire húzzák le a vevőt, ha egyáltalán.
Együtt lehet élni a magasabb inflációval
A kormányzat a 2023-as évben végig hangoztatott célja az volt, hogy az inflációt egy számjegyűvé kell tenni. Ezzel együtt például Nagy Márton tavaly év végéig gazdaságfejlesztési, január 1-jétől nemzetgazdasági miniszter azt is felvetette, hogy a jegybank meglévő céljainál a növekedés érdekében akár egy jóval magasabb rátával is jól tud működni a gazdaság.
A jegybank a 2023-as évre a 17,6̶-17,7 százalékos sávba várta az éves átlagot (a tényadatot január 12-én közli a Központi Statisztikai Hivatal - a szerk.) , ami a legutóbbi inflációs jelentése alapján 2024-ben 4-5,5 százalékos mederbe mérséklődhet. Ez még így is meghaladja a jegybank 3 százalékos középtávú célját, és még a négy százalék is kikezdi az ehhez szabott plusz-mínusz egyszázalékos tűréssáv felső határát.
Ezzel együtt az MNB markánsan elvetette, hogy megemelje a célját, amit szintén az inflációs jelentés értelmében jelenleg 2025-ben tart elérhetőnek.
Ellenérdekeltségek
A kormány hozzáállása meglehetősen ellentmondásos, mivel szóban csökkenti az inflációt, egyéb, már megismert intézkedéseivel, beruházásélénkítő terveivel épp élénkíti.
Miközben a magunk mögött hagyott évben beszélgetéseink alapján minden költést visszafogott, és azt szeretné elérni, hogy a növekedés fenntartására a lakosságot bírja rá, az idén már újabb jelentős kiadásokat tervez, legyen szó családtámogatási vagy iparfejlesztési költségekről.
Az aktuális konvergenciaprogram alapján a kormány tavaly tavasszal még 4 százalékos növekedést prognosztizált 2024-re, ezt az eddig ismert elemzések most inkább közelebb látják a 2,5 százalékhoz.
Miután a jegybanknak épp a féket kéne nyomnia, hogy megállítsa az inflációt, ütközések várhatók. Régi mondás a monetáris politikai szakemberek között, hogy
a jegybank dolga elvinni a bólét, ha már túlzásba megy a hepaj.
Kapitánycsere
A következő időszakban már erősen szempont lesz az is, hogy ki lesz az új jegybankelnök, és mennyire lehet majd a személyét eladni a piacoknak. Erről egy rövid kérdés erejéig laptársunk, a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Mfor "letámadta" Orbán Viktor miniszterelnököt, ő annyit mondott
térjünk rá vissza márciusban.
Ez jelentheti azt, hogy 2025 márciusára gondolt, amikor is Matolcsy György jegybankelnök mandátuma lejár. Ha az idei év márciusára gondolt, az sokkal komolyabb felfordulást sugall.
A vezetőcserénél felmerült Patai Mihály, jelenlegi alelnök, korábban a Magyar Bankszövetség és az Unicredit Bank magyarországi üzletágának vezetője. Ő a piaci pletykák szerint a korábbi jó viszony ellenére jelenleg nincs jóban Matolcsyval, ami elnöki ambíciók terén szolgálhat ellene, és a javára is.
Evidens előrelépés lenne az elnöki poszt Virág Barnabás monetáris politikáért felelős alelnöknek, akit jól ismerhetnek a piacok, lévén minden kamatdöntés után ő tartja a döntés hátterét ismertető beszélgetést, szakmai hitelességét eddig érdemben nem lehetett megkérdőjelezni.
Nagy Márton régi vágya, hogy jegybankelnök legyen, ráadásul nagyban határozza meg Orbán gazdaságpolitikai döntéseit, így közel is áll a miniszterelnökhöz. Innovatív jegybankárként több húzása volt, amire a piacok elismerően bólintottak, és olyan is, amitől legszívesebben felmásztak volna a közmondásos falra.
Fekete lóként a jelenlegi ismeretek szerint számításba jöhet Varga Mihály pénzügyminiszter is. Ugyan nem monetáris, hanem sokkal inkább fiskális szakember, a visszafogottságával az eljövendő elnökváltásnál lehet, hogy épp jó, stabilitási üzenettel tudna szolgálni a piacoknak.
