Miközben az év folyamán többször felmerült, hogy a román minimálbér vészesen közelíti a hazait, nemrég elemeztük, hogy különböző, lehetőleg viszonylag objektív szempontok alapján mekkorának kellene lennie a hazai minimálbérnek. Mindenhogy az jött ki, hogy sokkal magasabbnak, konkrétan annyinak, mint a mostani bérminimum, azaz 180 ezer forint körülinek. Nem tudnának rajta akkorát emelni idén, ami túl sok lenne.
Piaci helyzet
A nagy kérdés persze nem is ez, hisz a minimálbér már viszonylag kevés embert érint, sokkal fontosabb a tényleges minimálbérként működő garantált bérminimum. Az eddig a sajtóban megjelent értesülések szerint is ez az a szám, amiben nem tudtak megállapodni a szakszervezetek és a munkaadók tárgyalásain.
A helyzet pedig egyértelmű: az Aldinál már 300 ezer forint fölött van a legkisebb bér, ráadásul ez képzettég nélküliekre vonatkozik, ami a minimálbér kategóriájába tartozik. Ha csak egy ilyen cég lenne: de a közölt 2017-es adatok szerint a többi kereskedelmi láncnál is 200 ezer forint fölött volt a legkisebb bér. Ennél olcsóbban nem is lehet munkaerőt kapni, így nagyon sok helyen csak azért annyi a bér, amennyit az állam kötelezően előír, mert a fölötti lévő részt zsebbe adják.
Ami érthetetlen
Ha viszont így van, felmerül a kérdés, hogy miért nem megy könnyedén az emelés? Úgy tűnt, hogy a munkaadók és munkavállalók vitájában a munkaadók makacsul ragaszkodtak a normál körülmények közt reális, de a mostani helyzetben teljesen irreális 5 százalékhoz, amit akkor emeltek volna 7-re, amikor megtörténik a szociális hozzájárulási adó két százalékos csökkentése, amely a hatéves adócsökkentési megállapodás része.
Ebből két újabb kérdés adódik: miért ragaszkodnak ilyen makacsul a teljesen irreális számokhoz, és hogy a kormány miért nem zárta le rég az ügyet saját hatáskörben? Olyan könnyedén hoznak meg sokkal ellentmondásosabb törvényeket: vajon miért kellett hagyni, hogy hónapokon át egy helyben topogjanak a felek, így nagy bizonytalanság alakuljon ki?
Gyenge érvek
Ami a munkaadók érveit illeti, miszerint a vállalkozások nem bírnak el többet, teljesen irreálisnak tűnik a nagymértékű munkaerőhiány, na meg az említett cégek bevallott magas munkabéreinek ismeretében. Ha 11 százalékkal emelnék meg a garantált bérminimumot, ez 200 ezer forintot jelentene, a munkaadónak bérköltséggel együtt 242 ezer forintot, a szocho csökkentés után 238 ezret. Ennyit a legtöbbjük most is kifizet, sőt jóval többet is, csak hát egy részét adózatlanul. A munkaadók jó része tehát legfeljebb azon sajnálkozhatna, hogy az összeg nagyobb hányada után kell megfizetni a járulékokat, de hát pont ez a cél, hogy kifehéredjen a gazdaság.
Százalékos meghatározás
A garantált minimálbér optimális mértékét másfelől is megközelíthetjük. Az EU-ban, ahol van minimálbér, az jellemzően az átlagbér 40 és 65 százaléka között mozog, utóbbi a mediterrán országokban, ahol ez rontja is a versenyképességet. Ha elfogadjuk, hogy a minimálbér reálisan az átlagbér fele (ebben az esetben a tegnap megjelent adat alapján, a közmunkát leszámítva, ez 170 ezer forint lenne), akkor azt is elfogadhatjuk, hogy a garantált bérminimum lehet az átlagbér 60 százaléka. Pláne úgy, hogy ez a meghatározás időpontjában érvényes átlagbérre vonatkozik, ami aztán úgyis hónapról hónapra magasabb lesz, így a hányad évközben csökken.
Nos, ha ezt vesszük figyelembe a tegnapi 337 600 forintos adattal, akkor 202 500 forintot kapunk, ami 12 százalékos emelést jelentene. Ez a munkavállalók követeléseinek alsó határához van közelebb, és úgy gondoljuk, hogy alig okozna megterhelést a munkaadók többségének. A jelen helyzetben, ha emiatt néhány vállalkozás nem bírja a versenyt, nincs jelentősége, hisz a munkaerőt azonnal felszívják más cégek. A cél végülis az, hogy felzárkózzunk, ne rekedjünk meg a közepes fejlettség szintjén, és növekedjen a termelékenység. Döntsön a kormány, lássuk a medvét.
Üzembe helyezte első nagy mesterségesintelligencia-központját Münchenben a Deutsche Telekom – jelentette be a vállalat szerdán. 
