Sok évtizedes előzmény
A török gazdaság már régebben is küzdött egy olyan problémával, mint az argentin: állandó egyensúlytalanság, túlköltekezés, infláció, leértékelődés. Az előző török líra olyan mértékben elinflálódott, hogy amikor 2002-ben sikerült valamiféle stabilizációt létrehozni, majd 6 darab nullát vágtak le belőle, hogy legyen újra egy normális valuta. Ha megnézzük a líra árfolyamának grafikonját a mai valuta értékével számolva a dollárhoz képest, látszik, hogy a 80-as évektől teljes értékvesztés következett.
Lufivá duzzadt
Az új valuta kezdetben sokáig stabil volt a dollárhoz képest 1 és 2 között, de aztán szép lassan újra elkezdődött a régi folyamat, ami igazából csak most gyorsult fel ijesztően. Ugyanakkor nagyon fontos hozzátenni, hogy Erdogan vezetésének 16 évében nagyrészt a kínaihoz hasonló gyors gazdasági növekedés volt, a reálbér fel is emelkedett a román szintre, azaz a magyar szint nagyjából 80 százalékára, ami tulajdonképpen elképesztő teljesítmény a török gazdaságtól.
|
| Dollár/török líra, 30 év |
Ugyanakkor most már látszik, hogy ez a jövedelemszint már nem volt megalapozott, és a nagy növekedés jellegét illetően volt egy jelentős különbség Kínával szemben: míg ott masszív kereskedelmi mérleg többlet keletkezett, Törökországban óriási hiány jött létre, mivel a növekedést már nem a tényleges teljesítmény, hanem a külföldi hitelek fűtötték. A Bloomberg elemzője szerint a sok pénzt nem hosszútávon megtérülő beruházásokba fektették, hanem mindenféle építkezések nyelték el, köztük számtalan bevásárlóközponté, de felhőkarcoló is épült egy pár, ha nem is akkora, mint Oroszországban.
Nincs már ingyen hitel
Amíg 0 volt a pénz ára világszerte, így Amerikában is, addig el lehetett fedni a gondokat, de ahogy megindult az amerikai kamatemelés, mindjárt fájdalmasabb lett a nagyobb adósság és hiány. A fizetési mérleg hiánya az idén várhatólag a GDP 6 százaléka lesz – ez már finanszírozhatatlan, rengeteg hitelt kellene felvenni hozzá, de már senki nem akar adni, hisz félnek, hogy fizetésképtelen lesz az ország, és pénzüket nem látják viszont. Ilyenkor már csak az IMF szokott segíteni, azt viszont büszkeségből elkerülték eddig.
Ilyen hatalmas hiány esetén törvényszerű a valuta leértékelődése, elvileg egészen addig, amíg a fizetési mérleg kiegyensúlyozódik, vagyis hatalmas importcsökkenés kell jelentős exportnövekedéssel. Egy ilyen leértékelődés pont az import drágulása révén felpörgeti az inflációt, aminek az sem tesz jót, hogy egyúttal a költségvetési hiány is jelentős. Az infláció most 16 százalék, de ilyenkor bármeddig elszállhat, ha nem fogják vissza a pénzkínálatot.
Makacs elnök
És hogy miért nem teszik ezt? Miért nem fognak bele egy gazdasági kiigazításba? Mert minden hatalom az elnök kezében van, aki ezeknek makacsul ellenáll, és ahelyett, hogy szembenézne a közgazdaságtan törvényszerűségeivel, bűnbakokat keres, kívül-belül, spekulánsokat, ellenségeket. Ez ilyenkor gyakori reakció, csak épp nem vezet sehová, csak az ország gyors elszegényedéséhez, és akkor hiába volt az ország felzárkózása a közelünkbe.
Ami súlyosbítja még a helyzetet: az ország kapcsolatai megromlottak főbb gazdasági partnereivel, mindenekelőtt elméleti szövetségesével, az Egyesült Államokkal is. Egy amerikai lelkipásztort fogva tartanak, Amerika az elengedését követeli, és miután ez nem történik meg, szankciókat léptetett életbe, amit mostanában amúgy is gyakran alkalmaz, azt is mondhatnánk, hogy Erdogan emberére akadt Trumpban.
Most kellene egy Bokros-csomag
Ilyen helyzetben, ha nem történik valamilyen vészintézkedés, mondjuk egy IMF-hitel vagy egy Bokros-csomag, de leginkább együtt a kettő, akkor a hitelezők egyszer csak kiállnak a hitelek újrafinanszírozásából, a dollár elfogy, na meg az euró, és akkor ott az argentin vagy a venezuelai helyzet, amit finoman szólva kemény földet érésnek szoktak nevezni. Ekkor aztán újra kialakulhat az egyensúly, immár a korábbi életszínvonal töredékén. Kérdés, hogy ezt megelőzendő, hajlandó-e az elnök és kormánya ésszerű intézkedésekre.
300 milliárd font a tervezett keret négy évre. 
