Országtól is függ, hogy hol mekkora adathalmazhoz férhetnek hozzá a hivatalos szervek. Ez egyrészt politikai ügyeskedéssel magyarázható, másrészt a személyiségi jogok védelmével: például az EU a tagországaitól is nagyon szigorúan elvárja ezek tiszteletben tartását, csakúgy, mint a német kormány is. Ráadásul, mint ahogy azt Edward Snowden óta tudjuk, az NSA mindent lát, és sokan attól tartanak, hogy az amerikaiak őket is szemmel tarthatják - írja az Economist.
A párizsi terrortámadások után természetesen megint előkerült a titkosítás témája is, és az is, hogy meddig lehet elmenni a magánlevelek védelmezésével. Fontos kiemelni, hogy nincs ismert bizonyíték arról, hogy az elkövetők használtak volna valamilyen kódolt kommunikációs csatornát a támadások előkészítéséhez.
Nem megoldás, ha nincs anonimitás
Bár többen is követelik a titkosítások tiltását, ez teljesen logikátlan lenne, ráadásul veszélyes is: most, hogy egyre többször támadnak meg hackerek vállalatokat és kormányhivatalokat, nem gyengíteni kéne a kódolást a bizalmas információkon, hanem még erősebbé tenni azt. Elég csak visszaemlékezni a Sony hackerbotrányra, ott a kikerülő bulvárgyöngyszem e-mailek mellett több ezer alkalmazott minden adata is teljesen nyilvánossá vált. Ők egyébként perelni is készülnek az óriásvállalatot.
Gyorsabb információ életet is menthet
Az általános biztonságot és terrorelhárítást sokkal erősebbé lehetne tenni az információáramlás megkönnyítésével. Egy potenciális bűnöző egyszerűen átjut a határon, de a törvény keze körülményes és lassú, ezért nem is csoda, hogy már formálódik egy légiutasokról készülő adatbázis, amihez minden európai ország rendőrségének lenne hozzáférése. Valamint az érkező menekültek ujjlenyomatvételét is sokkal hatékonyabbá és alaposabbá kellene tenni.
A közvélemény persze érthetően aggódik a magánélete és a visszaélések miatt, de erre megoldás lehet a titkosszolgálatok alaposabb ellenőrzése. Nagy-Britanniában például „bepoloskázni” valakit csak jogi engedélyeztetés után lehet majd, nem lesz elég egy politikus döntése ehhez.
A másik nagy kérdés persze az anonimitás. Az internettel már egybenőtt az a felfogás, hogy mindenki az lehet, aminek mondja magát, nem véletlenül híresült el a New Yorker képregényéből az „Itt senki sem tudja, hogy valójában egy kutya vagy” mondat. Ez, bár rengeteg előnye van, nyilvánvaló biztonsági kockázatot is jelent. Nem lehet névtelenül gyereket szülni, autót venni, bankszámlát nyitni, repülőre ülni, ezért nem igazán reális elvárni ezt az interneten sem.
Szerintük teljesen el tudnák látni Magyarországot. 
