Morajló világunk – újra 1938-ban találtuk magunkat

Bár a vasárnap véget ért Müncheni Biztonságpolitikai Fórum résztvevői az előadói pódiumon megveregették saját vállukat az eddigi ukrán harctéri sikerek miatt, a tanácskozást a színfalak mögött 1938 utánérzése lengte be. Abban az évben a bajor főváros adott otthont egy konferenciának, amelynek eredményeként megkötötték a hírhedt müncheni egyezményt. Ebben az európai hatalmak átengedték a Szudéta-vidéket Németországnak – téves erőfeszítéssel, amelyről azt hitték, hogy megőrizheti a békét.

A konferencián Scholz kancellár megígérte, hogy országa „állandó jelleggel” teljesíteni fogja a NATO védelmi kiadási célját a GDP két százalékában. Németország új védelmi minisztere, a Scholzhoz hasonlóan szociáldemokrata Boris Pistorius még ennél is többet szorgalmazott, mondván: „alig két százalékkal nem lehet majd teljesíteni az előttünk álló feladatokat”.

Ne feledjük, hogy alig három éve a vezető szociáldemokraták még arra szólították fel az Egyesült Államokat, hogy távolítsa el az összes nukleáris robbanófejét német földről.

Összeomló világrend

Napjainkban a béke még körvonalaiban sem látszik Ukrajna kapcsán, miközben a kilátások Ázsiában sem kevésbé feszültek. Tajvan továbbra is Peking célkeresztjében áll, amint a szigetország megpróbálja kitalálni Kína következő lépését.

„Ami ma Európában történik, holnap Ázsiában is megtörténhet” – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Münchenben. Vang Ji, Kína vezető diplomatája viszont nem tett semmit, hogy ellentmondjon ennek a narratívának. „Hadd biztosítsam a hallgatóságot arról, hogy Tajvan Kína területének része” – mondta Vang a konferencián, amikor Peking terveiről kérdezték az önálló szigeten. Tajvan „soha nem volt ország, és a jövőben sem lesz ország” – tette hozzá.

Valóban, érdemes nem szem elől téveszteni a 2017-ben publikált (azóta már hatályát vesztett) amerikai Nemzetbiztonsági Stratégiát, amely egy anarchikus nemzetközi arénát jelenített meg. Az anyag Moszkvát és Pekinget revizionistának bélyegezte, amelyek veszélyeztetik az amerikai szupremáciát. A kínai hadsereg „ki akarja szorítani az USA-t az Indo-csendes-óceáni térségből”, míg Moszkva „vissza akarja állítani a nagyhatalmi státuszát és befolyási övezetet akar létrehozni a határai közelében.”

António Guterres ENSZ-főtitkár közben arra figyelmeztet, hogy az ukrajnai háború "nagy háborúvá" fajulhat. Mint Guterres két hete az ENSZ Közgyűlésén elmondta, a világ veszélyesebb helyzetben van, mint bármikor a második világháború vége óta.

„A béke kilátásai tovább romlanak – figyelmeztetett Guterres –, „a további eszkaláció és a vérontás valószínűsége nő.”

Az ENSZ-főtitkár ellenintézkedéseket sürgetett: „Keményebben kell dolgoznunk a békéért – mindenhol”.

"A harmadik világháború már zajlik"

Hagyományos újévi beszédében Ferenc pápa is egy nagy háború veszélyére figyelmeztetett. Ezt minden évben a világ minden tájáról a Vatikánba akkreditált diplomaták előtt tartja a pápa, amelyet a Vatikán külpolitikai kitekintésének tekintenek. Ferenc pápa számos aktuális konfliktusról szólt: Szíriáról, a palesztin konfliktusról, valamint a Száhel-övezetben és más afrikai térségekben folyó háborúkról.

A pápa szerint a háborúk és konfliktusok mindegyike „a bolygónak csak bizonyos területeit érinti közvetlenül,” de közvetve ezek "alapvetően mindenkit érintenek". "Ennek a legjobb és legújabb példája" az ukrajnai háború a halállal és pusztítással, a polgári infrastruktúra elleni támadásokkal, amelyben az emberek nemcsak bombáktól és erőszaktól vesztik életüket, hanem éhségtől és hidegtől is.”

A pápa úgy ítélte meg a jelenlegi helyzetet, hogy „ma a harmadik világháború zajlik a globalizált világban”.

„A rémisztgetést büntetni kell"

Miközben az ENSZ-főtitkár és a pápa arra figyelmeztet, hogy az ukrajnai háború harmadik világháborúvá fajulhat, Németországban egyre hangosabban szólalnak meg azok, akik szerint a globális háborús fenyegetést nem kell komolyan venni. Ez nem újdonság.

Néhány héttel a háború kezdete után Florence Gaub, az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézetének akkori igazgatóhelyettese már azt állította, hogy a világháborútól való félelem „pontosan az, amit Putyin el akar érni”: „Nem a bomba, hanem a bombától való félelem a fegyver.”

Tavaly május elején a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Friedrich Merz arra a kérdésre, hogy fél-e egy atomháborútól, hetykén odavetette: „Nem félek.”

A múlt év végén Carlo Masala, a müncheni Bundeswehr Egyetem professzora pedig egy beszélgetős műsorban kifejtette, hogy "egy eszkalációtól való félelem kissé paradox". Hozzátette: "A rossz oldalon állunk a félelmünkkel."

A félelem a háborútól mint "betegség"

Egy német politológia professzor a közelmúltban megjelent újságcikkében "német betegségnek" minősítette a félelmet az ukrajnai háború ellenőrizetlen eszkalációjától. Amint a Kieli Egyetem Biztonságpolitikai Intézetének igazgatója, Joachim Krause a Frankfurter Allgemeine Zeitungban kifejti, várható, hogy „nyugati országok csoportja áll össze, amelyek vadászgépeket szállítanak Ukrajnába” – „mert légi támogatás nélkül az ukránok nem tudják végrehajtani az orosz csapatok kiűzéséhez szükséges mobil hadviselést”.

A német lakosság körében széles körben elterjedt a félelem az ukrajnai háború eszkalációjától, amelyet Krause "eszkalációs fóbiának" minősít. Egy tavaly októberi felmérés kimutatta, hogy a lakosság 59 százaléka fél a harmadik világháborútól. Az újabb világégéstől való félelem aránya a legalább 4000 eurós átlagos havi jövedelemmel rendelkezők és a Zöldek szavazói körében a legalacsonyabb 51 százalékkal.

Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.

Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.