Peking az utóbbi években lecsapott Szerbiára, csatlakoztatta az országot az Új Selyemút (BRI) gigaprojekthez, és több milliárd dollár hitelt nyújtott infrastruktúra építésére. Belgrád és Peking egyre szorosabban működik együtt a biztonsági területen is. 2019 őszén a kínai AVIC kilenc fegyveres drónt adott el Belgrádnak, amely az eddigi legnagyobb kínai fegyvereladás Európa felé.
Mialatt amerikai nyomásra az EU több tagállamában még mindig heves vita folyik a Huawei beengedéséről az 5G hálózatba, addig Szerbia ezen már régen túllépett. Nemcsak, hogy megbízta a kínai gyártót az országos hálózat kiépítésével, hanem boldogan szerelt fel Belgrád 800 pontján 1000 Huawei arcfelismerő kamerát a kínai „okosváros” projektek mintájára.
Áttörés a szervezésben
Valóban, az urbánus népesség gyors növekedése világszerte egyre inkább megköveteli a városi élet és környezeti erőforrásainak szofisztikált szervezését. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re a világ népességének 68 százaléka él majd a városokban, csaknem 90 százalékuk Ázsiában és Afrikában. Az okosváros olyan hatékony város-menedzsmentre utal, amely széles körben használja a fejlett adatfeldolgozó képességeket, mindezeket pedig megtámogatja a mesterséges intelligencia (AI), a dolgok internetje (angolul: Internet of Things, rövidítve: IoT), a big data, valamint a fejlett távközlési hálózatok segítségével.
Az okosvárosok törekednek arra, hogy javítsák az önkormányzati szolgáltatások minőségét, teljesítményét és egybehangolását, csökkentsék az erőforrások költségét és felhasználását, valamint javítsák a polgárok és a hatóságok közötti kölcsönös viszonyt. Például ezek a technológiák lehetővé teszik a közlekedés okos szabályozását és a szükséghelyzetek integrált szervezését. A világ első digitálisváros-projektjét (De Digitale Stad) Amszterdamban hozták létre 1994-ben.
A Nagy Testvér
Napjainkra Kína érte el a legnagyobb előrehaladást az okosvárosok területén, és 2017-re a világ mintegy ezer okosvárosának fele kínai volt. A kommunista állampárt egyre nagyobb súlyt fektet ezen technológiák támogatására, amely egyben biztosítja a közemberek feletti ellenőrzést is. Egyes nyugati vélemények szerint Kína lesz a világ első digitális diktatúrája.
Egy tavaly nyári jelentés leszögezi, hogy a világ 18 legmegfigyeltebb városa Kínában található, és 2017-re már 20 millió követő kamera működött ezekben a városokban. A rendszer felismeri az állampolgárokat, járműveket, valószínűleg még egy-egy kirívó cselekedetet (például erőszakot) is képes „felfogni.” Az okostelefonos alkalmazásokból – köztük üzenetküldőkből – és a különféle internetes szolgáltatásokból – például közösségi hálózatokból, talán még a Google készülő, kifejezetten Kínának fejlesztett keresőjéből is – szintén beérkeznek az adatok, melyeket a komplex rendszer rögtön a megfelelő állampolgárhoz kapcsol. Ahogy az illető egészségügyi és banki adatait is.
Kína megkezdte ezen rendszerek exportját is a 2015-ben bejelentett Digitális Selyemút részeként. Egy tavaly október tanulmány szerint 2013 óta a kínai vállalatok az okosváros-rendszereket 116 országba adták el, köztük 38 ázsiai, 30 európai, 13 közel-keleti és 15 afrikai államnak. Kirgizisztán fővárosában egy különleges rendőri parancsnoki központot szerelt föl okos rendszerekkel a pekingi kormány elektronikai vállalata, a CEIEC – mégpedig ingyenesen. Üzbegisztánban közel egy milliárd dollárba került a Huawei projektje, amely keretében 883 kamerát szereltek föl, Ugandában 126 millió dolláros szerződés keretében dolgoztak. A Huawei okosváros-rendszereket szállított Olaszországba, Németországba, Hollandiába, Spanyolországba és Franciaországba is.
Technológiai leválás
De a második hidegháború korszakában a kínai rendszerek egyre élesebb kritikákkal szembesülnek Nyugaton. Szerbia olyan váddal szembesült, miszerint a Huawei arcfelismerő kamerái a rezsim által felhasználhatók újságírók, ellenzéki politikusok és emberjogi aktivisták követésére is. A Wall Street Journal 2019-es cikke egyenesen azt állította, hogy egyes afrikai országokban maguk a Huawei alkalmazottai is segítették a rezsimeket az ellenzékiek nyomon követésében.
Nyugati biztonsági források szerint a kínai cégeknek törvényi kötelességük segíteni információval a kommunista pártot és a minisztériumokat. Az amerikai és ausztrál katonai létesítmények és diplomáciai képviseletek környezetéből már eltávolították a kínai kamerákat kémkedési aggodalmakra hivatkozva. Tavaly nyáron az amerikai külügyminisztérium bejelentette az úgynevezett „Tiszta Hálózat” programjának kiterjesztését, amelynek keretében Washington szövetségesei nem vásárolnak távközlési infrastruktúrákat olyan vevőktől, „amelyek fölött autokrata kormányok és szervezetek ellenőrzése működik, mint például a Kínai Kommunista Párt.”
Adam Schiff, a képviselőház hírszerzési bizottságának demokrata vezetője egy tavaly szeptemberi jelentésben kifogásolta: az amerikai hírszerzés nincsen eléggé tudatában annak, hogy Kína egyszerre több területen is veszélyt jelent. Nem lehet ugyanis csupán a hagyományos katonai fenyegetésre koncentrálni, hanem például Kína gyors haladása a mesterséges intelligencia területén is mutatja, hogy más területeken is komoly veszélyek leselkednek.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
