Most is arra halad a német politika, mint Hitler idejében?

Sürget az idő, ezért a második napon, ma már kora reggel, hét órakor összeültek a német CDU (Angela Merkel pártja), CSU (a bajor szövetséges kereszténydemokraták) és a szocialista SPD képviselői, hogy egy újabb nagykoalícióról tárgyaljanak. A Focus.de szerint az úgynevezett szondázó tárgyalásokról kiszivárgott első hírek arról szóltak, hogy a pártok máris összevesztek az adóbevételek felhasználásán. (Az ülés programjáról, a vitatott pontokról itt írtunk.)

A jobboldal ugyanis hagyományosan inkább vállalati adócsökkentést, adósságcsökkentést szeretne, a baloldal a szociális kiadások növelését, az alacsony keresetűek terheinek csökkentését. (Illetve általában a társadalmi igazságtalanságok mérséklését.)

Az előző koalíciós tárgyalások (a “Jamaika-koalícióról”), amelyeket a kereszténydemokraták a Zöldekkel és a (jobboldali) Liberálisokkal (FDP) folytattak, megszakadtak, főleg a liberálisok ellenállása miatt. Akik a végén kijelentették, hogy jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni.

Nem kell GroKo

A közvélemény-kutatások szerint míg decemberben támogatták a németek az újabb nagykoalíció (“GroKo”) ötletét, januárra megváltozott a hangulat, a többség most már elutasítja. Ehelyett a többség szerint inkább új választásokat kellene kiírni. (Erről itt írtunk.) Ám nem biztos, hogy ez bármin is változtatna.

Az RTL/N-Tv.de közös felmérése szerint ugyanis a pártok támogatottsága idén év elején alig változott tavaly év végéhez képest, az SPD és az FDP népszerűsége minimális mértékben nőtt, a szélsőséges AfD-é kis mértékben csökkent. A CDU/CSU 34, az SPD 20, az FDP 9, a Zöldek 12, a Baloldal (Linke) 9 és az AfD 10 százalékos támogatottsággal bír. Mintegy 22 százalék a bizonytalanok aránya.

Hiába voksolnának újra

Csakhogy, amint az N-Tv.de írja, egy ilyen választási eredménnyel megint oda jutnának, mint szeptemberben: így is csak a Jamaika-kolaíció, vagy a Nagykoalíció lenne életképes. Vagyis nem változna semmi. (Néha előkerülnek azért más verziók is, például a kisebbségi kormányzás – a szerk.)

Ha a kancellárt közvetlenül választanák, ma a szavazók 47 százaléka voksolna rá, ez is annyi, mint tavaly év végén. Ez lehet, hogy csökkenés a hónapokkal korábbiakhoz képest, de így is messze jobb, mint riválisaié. A szocialista Martin Schulz csak 18 százalékot kapna így.

Kormány nélkül is megy a szekér

Ő egyébként még párttársai között is veszített népszerűségéből, csak 53 százalékuk látná szívesen kancellárként. A németek 35 százaléka mondta azt, hogy egyiket sem választaná a kettő közül. Más alternatíva viszont nemigen látszik.

Annak ellenére, hogy az országnak nincsen kormánya, az emberek nem pesszimisták. Mintegy 28 százalékuk a gazdasági helyzet javulását, 26 százalékuk romlását várja, 43 százalék nem számít változásra.

Merkel végre felébred?

Érdekesen látja a helyzetet az amerikai Bloomberg hírügynökség. “Weimar árnyéka vetül a német politikára” – írja hétvégi cikkük címe. Az Első Világháború után kezdődött, majd Hitler hatalomra jutásáig tartó, demokratikus, de kaotikus, gyenge államhatalommal jellemezhető időszak annak idején a nácizmusba és a Második Világháborúba torkollt.

Bár a nácizmus visszatértét senki sem prognosztizálja, Európa legnagyobb gazdaságának esetleges politikai instabilitása riadóztatta a politikai és üzleti elitet – állítja a Bloomberg. Az eddig inkább tétovázó Merkel is komolyabb nyomást gyakorolhat politikustársaira, hogy hozzanak végre tető alá egy koalíciót.

A nagykoalíció bukása szörnyű lett

Weimar arra is emlékeztet, hogy a németeknek nemcsak saját magukkal szemben, de Európával szemben is nagy a “kollektív felelősségük”, hogy a jövő generációi számára megtanítsák az akkori következményeket. Emlékeztetnek arra is, hogy milyen következményei lettek annak, amikor Hermann Müller kancellársága idején, 1930-ban összeomlott a német nagykoalíció. (Hitler három évvel később hatalomra jutott.)