Moszkva a mélybe rántja a magyar diplomáciát

Tegnap rettenetes napjuk volt az olaj-devizáknak, a nigériai nairitől a venezuelai bolivárig. Az orosz rubel árfolyama az 1998-as válsághoz fogható mértékben esett és történelmi mélypontjára került. Az orosz részvényindex, az RTS a 2009-es szintjére bukott. Az orosz kötvényhozamok olyan szintre ugrottak, mint amit utoljára a 2008-as pénzügyi válság idején láttunk.

A USD/RUB árfolyamának változása

Az 1998-as orosz csőd traumája éled újra Moszkvában

Moszkva hiába küldte múlt csütörtökön a képviselőjét Bécsbe az OPEC-tanácskozásra – amelynek egyébként nem tagja –, Szaúd-Arábia hajthatatlan maradt a keményebb kvóta-ellenes álláspontjával és engedte az olajat a mélybe hullani.

Így pedig Oroszország az egyik legnagyobb vesztes a világon, hiszen közvetlenül és közvetve az orosz export háromnegyede függ az olajártól.  A kivitel további 10 százaléka szintén alapanyag, amely most szenved a kínai lassulástól.

Az olaj árának 10 dolláros esése az oroszoknak pontosan 30 milliárd dolláros veszteséget okoz. Az olaj pedig a júniusi 115 dolláros hordónként árról mostanra 70 dollár alá esett.  Így az idei kiesés már elérte a 120 milliárd dollárt, súlyosan megterhelve a költségvetést, amely bevételeinek fele származik az olajból. Itt már nem babra megy a játék:  1998-ban államcsőd lett a vége annak, amikor az olajárak lefeleződtek.

A hitelminősítők Demoklész kardja

A követező csapás a hitelminősítők oldaláról érheti Moszkvát, amelyek árgus szemekkel figyelik a tőkemenekülés ütemét. A minősítők a hitelképességi szint megállapításakor ráadásul olyan olajbevétellel számoltak, amelyet már régen túlhaladott az idő. Különösen veszélyesnek ígérkezik a Kreml számára a legnagyobb hitelminősítő, az S&P.  Itt Moszkva csupán egy fokozattal ál a bóvli szintje fölött, egy eredetileg kalkulált 90 dolláros olajárral. Ennek bizony könnyen leminősítés lehet a vége, különösen, hogy a kilátás már így is negatív.

Irány a recesszió

A mostani olajárakkal az ország jövőre recesszióba csúszik, 2009 óta először. A tőkemenekülés, infláció, magas kamatok és a csődök növekvő száma ennek a folyamatnak a kísérőjelenségei.  Ha az olajár 60 dollárra, vagy az alá a szint alá esik, az már az ország teljes pénzügyi stabilitását veszélyezteti.

A szovjet birodalom bukásának emléke

A jelenlegi helyzet a késői szovjet rendszer megrendülésének korára emlékeztet.  1985-ben Szaúd-Arábia drámaian megnövelte a napi kitermelését, 3 millió hordóról 8 millióra, az olaj ára pedig 30 dollárról 10-re esett.  A szovjet tervgazdaságnak ez jelentette az utolsó csapást.

A devizatartalékok – aranyat beleértve – mára 420 milliárd dollárra estek, amely 2009 októbere óta a legalacsonyabb szint.  Egyes megfigyelők szerint viszont a helyzet ennél jóval drámaibb, mivel sok orosz cég már nem kap devizát a piacon ezért a Kreml központi tartalékából titokban vételeznek, így a rossz nyelvek szerint a valós tartalékszint csupán 200 milliárd dolláron állhat.

Oroszország második legnagyobb bankja, a VTB Csoport, a harmadik legnagyobb OAO Gazprombank és az Orosz Mezőgazdasági Bank is már hivatalosan kormányzati segítséget kér, mert a szankciók elvágták őket a nemzetközi pénzpiacoktól.  A gazdaság leállásával párhuzamosan természetesen a növekvő számú rossz hitelekkel is küzdeniük kell.

A hitelpiacok ennek megfelelően szkeptikusok, az elkövetkező öt évben egy államcsőd esélyét 19%-ra kalkulálják.

Putyin kisöccse

A lerongyolódott orosz pénzügyeknek természetesen politikai és diplomáciai vetülete és következményei vannak.  A hétvégén a német kormánypárti sajtó „Putyin kisöccsének” minősítette a magyar miniszterelnököt.  Nos, egyrészről a magyar kormány stratégiai szövetségese gazdaságilag megrendült, nagyívű, Magyarországra tervezett projektjei kezdenek bedőlni. Másrészről a kormányzatnak az elmúlt években sikerült az ország nyugati politikai kapcsolatait összeomlasztani.  Egy pattanásig feszült biztonságpolitikai helyzetben a bebukott Déli Áramlat melletti vehemens magyar lobbizással is óriási bizalmi tőkét játszott el az ország az euró-atlanti szövetségeseinél, beleértve a tradicionális baráti lengyeleket és baltiakat.

A magyar diplomácia két szék között a pad alá esett.  Ezt a mestermunkát egyszer még tanítani fogják a diplomáciai akadémiákon.

Káncz Csaba jegyzete