A cikk eredetileg laptársunk, az mfor.hu oldalán jelent meg.
A napokban ismét fókuszba került a rekord rövid ideig járó álláskeresési járadék kérdése, miután az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési bizottságának ülésén a fideszes többség leszavazta annak meghosszabbítását. Ez a Magyar Szakszervezeti Szövetség közleményéből derült ki.
A felvetés nem újkeletű. Már tavaly tavasszal többen is szorgalmazták a 3 hónapos jogosultsági idő 9 hónapra történő meghosszabbítását a válságra való tekintettel. Bár azóta már a harmadik hullám platójáról ereszkedik le lassan a járványgörbe, és a munkaerőpiaci statisztikákon sem látszik akkora sokkhatás, mint egy évvel ezelőtt megfigyelhető volt, ez egyáltalán nem jelent békeidős állapotokat.
A járvány első hulláma alatt 112 ezren veszítették el a munkájukat, 2021 januárjában pár hónapos, minimális javulás után ismét 290 ezerre nőtt a regisztrált álláskeresők száma. A kedvezőtlen tendencia pedig azóta is folytatódik: februárban már 302,2 ezren voltak regisztráltak, márciusban pedig 303,6 ezren.
Ők azok, akik munkájuk elvesztése után a munkaügyi hivataloknál való regisztráció után jogosultak lennének álláskeresési járadékra. De közülük sem mindenki kapja meg a segítséget. Egyrészt a 3 hónapos jogosultsági idő letelte után továbbra is a regisztrált álláskeresők táborába tartoznak az érintettek, másrészt a jogosultság feltétele, hogy az elmúlt 3 évből legalább 12 hónapos munkaviszonyt tudjanak felmutatni, melybe a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság nem számít bele.
Olyan regisztrált álláskeresők pedig nagyon sokan vannak, akik gyakorlatilag a semmiből, ellátás nélkül kénytelenek átvészelni a nehéz időszakot. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint
- februárban a 302,2 ezer álláskereső közül 147 ezren,
- márciusban pedig a 303,6 ezer közül 147,8 ezren nem kaptak semmilyen anyagi támogatást, segítséget.
Ideológiával ellentétes
Rendkívüli időkben rendkívüli megoldásokra lehet szükség, amihez bizonyos területeken az Orbán-kormány igazodott is. Elég arra gondolni, hogy egy évvel ezelőtt, a járvány első hónapjaiban még makacsul ragaszkodott a kormány ahhoz, hogy a 3 százalékos maastrichti költségvetési hiányszintet, mint vörös vonalat nem fogja átlépni.
Annak ellenére sem, hogy maga az EU rögzítette: a járványra és a válságra való tekintettel nem szankcionálja azokat a tagállamokat, akik meghaladják a 3 százalékos szintet. Mára már természetesen rég kiderült, a rendkívüli támogatások, mentőcsomagok mérete alapján képtelenség is lett volna vörös vonalon belül maradni. Némiképp hasonló a helyzet az államadósság kérdésével is, mely szintén emelkedő irányba fordult át a tavalyi évben.
Van egyetlen terület azonban, ahol az Orbán-kormány nem lépi át a maga húzta vörös vonalat, ez pedig az álláskeresési járadék jogosultsági ideje. Vagy mondatjuk úgy is, a válság és a problémák ellenére sem ad több segélyt senkinek sem, mint amennyit békeidőben adna.
Még 2010-es hatalomra kerülése után rögzítette a kormány ugyanis a segély helyett munkát elvet, melyhez még ezekben az időkben is makacsul ragaszkodik.
Ragaszkodik akkor is, amikor már rég nem pár hónap nehézségekkel tűzdelt időszakról beszélünk, hanem egy évről. Köti az ebet a karóhoz akkor is, amikor bőven több álláskereső van Magyarországon, mint volt a vírus előtt. Nem tántorodik el ideológiájától akkor sem, amikor a járvány újabb és újabb hullámai megnehezítik nemcsak a munkahelyek megtartását, de az újak megtalálását is.
Anyagi akadálya nem lenne
Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha a kormány meghosszabbítaná 9 hónapra az álláskeresési járadék jogosultsági idejét, az mennyi pluszforrást igényelne a költségvetésben. Előre eláruljuk: nincs szó kigazdálkodhatatlan összegről.
Számításaink során a februári hónapot vettük alapul. Bár már március hónapra is ismerjük a regisztrált álláskeresők számát, azért választottuk a februárt, mert az államháztartási adatok erre a hónapra teljeskörűen rendelkezésre állnak. Tehát februárban volt 302,2 ezer regisztrált álláskereső, 48,6 százalékuk semmilyen ellátásban nem részesült. Eközben a költségvetés 11,5 milliárd forintot költött munkanélküli ellátásokra. (Ez az összeg egyébként nagyjából megfeleltethető egy havi átlagnak is, mivel jellemzően 10 milliárd forint körül alakulnak a havi kiadások ilyen jogcímen.)
Abban az esetben tehát ha a jelenleg anyagi támogatás nélkül lévők 9 hónapra megkapnák az álláskeresési járadékot, az 50,31 milliárd forintos költségvetési forrásigénnyel járna. Ha azok még plusz fél évig kapnák a járadékot, akik jelenleg is jogosultak rá, az 35,46 milliárd forintos pluszkiadás lenne.
Összeadva tehát a jogosultsági idő meghosszabbítása és a jogosultság kiterjesztése a jelenleg ellátás nélkül lévőkre 85,78 milliárd forintos költséget jelentene az államnak.
És itt érdemes hangsúlyozni, hogy ez egyszeri kiadás lenne, mivel csak egy rendkívüli intézkedésként tekintettünk becslésünk során a hosszabbításra.
Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy egyáltalán nem anyagi - ezt komolyan feltételezni nehéz is lenne -, sokkal inkább elvi okai vannak annak, hogy a kormány mintegy 300 ezer munkanélküli támogatásán, ad absurdum segélyezésén spórol 100 milliárdnál is kevesebb összeget. Miközben az elmúlt egy évben a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak ellensúlyozására, csökkentésére létrehozott Gazdaságvédelmi Alapból több mint 280 milliárd forintot csoportosított át sportcélokra; infrastruktúra-fejlesztésekre, sportakadémiák működtetésére vagy például különféle stratégiák megalkotására.
A lakossági hitelezés kenterbe veri a vállalatit. 
