A brit vezérkari főnököt az elmúlt hónapok kisebb-nagyobb, a NATO és az orosz haderők között történt incidensek, illetve elsősorban a belarusz-lengyel határválság kapcsán kérdezte a Reuters. Utóbbiban Nagy-Britanniának immár közvetlen érintettsége is van, miután pénteken bejelentették, hogy egy kis katonai brit kontingens érkezett a határ lengyel oldalára, hogy „mérnöki támogatást” nyújtson a lengyel határvédelem számára.
Szintén pénteken történt, hogy a brit légierő Typhoon vadászgépeit riasztották, hogy két, nukleáris bombákkal is felszerelhető Tu-160-as, az Északi-tenger felett repülő, és a brit légtér felé közeledő orosz bombázót közelről figyelve kísérjenek ki a brit légvédelem által szoros figyelem alatt álló területről. Ilyen incidensekre évente többször sor kerül, de amikor amúgy is tapintható a feszültség NATO-orosz viszonylatban, akkor nagyobb esélye van egy feltehetően egyik félnek sem érdekében álló eszkalációnak.
Szombaton Putyin orosz elnök nyilatkozott arról, hogy miközben Oroszországnak semmi köze nincs a belarusz-lengyel határválsághoz, a Fekete-tengeren zajló, korábban nem egyeztetett NATO-gyakorlatok viszont komoly kihívást jelentenek Oroszország biztonságára nézve.
„Úgy vélem, nagyon óvatosnak kell lennünk abban a tekintetben, hogy nem engedhetjük, politikánk bizonyos harcias elemei miatt egy olyan pozícióba kerüljünk, ahol az eszkaláció végzetes számítási hibához vezet” – mondta az ilyen helyzetek veszélyeire figyelmeztetve a brit vezérkari főnök.
Ez nagyjából azt jelenti, hogy miközben a politikusok szeretnek erőt mutatva fellépni az ilyen feszült helyzetekben, egy rossz döntés, egy elsülő fegyver gyorsan vezethet fegyveres összetűzéshez, akkor pedig már minden további hibás helyzetfelmérés akár háborút is kirobbanthat.
Carter szerint egy ilyen forgatókönyv megvalósulására most nagyobb esély van, mint a hidegháború vége óta bármikor. Sőt arra is figyelmeztetett, hogy bizonyos szempontból most jóval nehezebb kezelni az ilyen helyzeteket, mint akkor, hiszen a kétpólusú világrendben a szereplőknek nagyjából világos céljai, motiváció voltak, és bejáratott diplomáciai eszközök és mechanizmusok léteztek az ilyen helyzetek deeszkalációjára. „Ilyen eszközök nélkül nagyobb a veszélye az elszámolásnak, és ez egy olyan valós kihívás, amivel szembe kell néznünk.”
A mostani multipoláris világrendben a különböző kormányok céljai és motivációi nehezebben meghatározhatók, folytatta Carter a fejtegetését.
„A velünk szemben álló autoriter rezsimek pedig minden eszközt felhasználnak, ami rendelkezésükre áll: migránsokat, a gázárakat, proxy-hadviselést vagy éppen kibertámadásokat.”
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
