A pekingi kormány új gazdaságösztönző intézkedéseket vezetett be, ám a közgazdászok szkeptikusan látják ennek hatásait. A lépések - amelyek bejelentését nagy várakozások előzték meg, konkrétan irdatlan pénzesőt is valószínűsítettek - adhatnak némi hátszelet a halványan muzsikáló gazdaságnak, de ha a kínai vezetés továbbra sem nyúl bele a strukturális problémákba és nem pumpálja fel a belső fogyasztást, akkor nem várható tartós javulás. Ezt jelezte az a tüske a tőzsdei árfolyamok grafikonján, amelynek felszálló ágát a csomag bejelentését megelőző várakozások rajzolták meg, a leszállót pedig az intézkedések bejelentése utáni hangulatváltozás.
A csalódás egyik oka, hogy az ösztönző lépések csak az aktuális ingatlanpaci helyzetre adtak választ a jelzáloghitelek kamatainak csökkentésével. A Goldman Sachs bankház becslése szerint ez a lépés 50 millió kínai háztartásnak évi 21 milliárd dollárnyi segítséget adhat.
A bizonytalan gazdasági helyzetben azonban az érintettek ezt az adományt vagy a hiteleik csökkentésére, vagy a megtakarításaik növelésére fogják fordítani ahelyett, hogy elköltenék (csakúgy, mint tettek a magyarok az idei évben - a szerk.). A jelzáloghitelek mérséklése nem elég ahhoz, hogy a befektetők bizalma visszatérjen az ingatlanpiac iránt.
A lelkekbe ették magukat a gazdasági gondok
Ez a bizalom ugyanis messze elszállt. Míg Kína GDP-jének 30 százaléka jött az ingatlanszektorból 2018-ban, 2024-re ez az arány ennek a felére csökkent. Hetven kínai város adatai szerint a lakásárak 5,3 százalékkal csökkentek augusztusban év/éves összehasonlításban.
Fotó: Dapo
Hatvanmillió eladatlan lakás vár gazdára. A kormány az önkormányzatoknak adott támogatást, hogy vásárolják fel ezeket, ám még az olcsó finanszírozással sem működik az, hogy ezt követően a lakásokat olcsón kiadják az embereknek. A bérleti díjakból nem lehet visszafizetni a lakások felvásárlására fordított pénzt.
Ráadásul az ingatlanpiac mellé felsorakoznak a gazdaság egyéb bajai. Elsőként a magas, augusztusban majdnem 19 százalékos munkanélküliségi ráta a fiatalok körében. Másodikként a gyenge fogyasztói kiadások, ami mögött a jövővel kapcsolatos halvány bizakodás húzódik meg. Kína elhúzódó problémája a számos gazdasági szektort sújtó kapacitásfelesleg. Ez abból fakad, hogy az exportvezérelt gazdasági modell erősen befektetés- és hitelfüggő. Napelemekből kétszer annyit termelnek a kínai gyárak, mint amennyire kereslet van a világpiacon. Az elektromos autók és akkumulátoraik terén is hasonló a helyzet.
A kínai gazdasági modellel van a baj
A túltermelés miatt visszaeső jövedelmek hatalmas adóssághegyet hagynak maguk után, ami megkérdőjelezi a kínai gazdaság hosszú távú stabilitását. A helyhatóságok versenyeznek abban, hogy melyikük területén épül több gyár, ami alacsony vagy negatív profitrátával folytatott termelést eredményez. Ez megint csak adósságtörlesztési gondokat okoz.
A kínai gazdaságfejlesztési modell, ami a befektetésekre és az exportra alapozódott, a belső fogyasztás helyett, féloldalas, fenntarthatatlan helyzetet eredményezett. A növelésére tett erőfeszítések ellenére a fogyasztás messze elmarad a országokra jellemző szinttől. Emögött az alacsony bérek, a gyenge szociális háló és a jövedelemegyenlőtlenségek állnak.
Az exportcentrikusság miatt Kína kitett a világpiaci kereslet ingadozásának és a vásárló országok protekcionista lépéseinek. Nem csupán az USA, hanem például Brazília, Kanada, Indonézia, Mexikó, Dél-Afrika, Törökország sem kér a saját iparát elsorvasztó túlzott kínai importból.
Hszi Csin-ping államfő vágyálma, hogy a nagy magánkézben lévő cégek megfejésével csökkentsék a társadalmi különbséget, rontotta az üzleti környezetet Kínában.
A jövőre sötét árnyékot vet a társdalom elöregedése
A Forbes szakírói szerint az országot irányító kommunista pártnak választania kell. Ha a stabilitásra és a társadalom feletti kontrollra szavaz, ellenállva a szükséges reformoknak, akkor társadalmi rendszere megmerevedése és fokozatos lepusztulása árán megőrizheti a hatalmát. Ugyanakkor kockáztatja a társadalom és a gazdaság jövőjét.
A most bejelentett gazdaságösztönző csomag semmit sem mond a társadalom elöregedéséről. A jelenlegi előrejelzések szerint Kína 1,3-1,4 milliárdos népessége 100 millióval csökkenhet 2050-re, majd az évszázad végére 800 vagy akár 500 millióra eshet vissza. Nem túlzás előrejelezni, mit jelent ez az ország munkaképes korú lakosságára vonatkozóan.
Összességében az intézkedések átmeneti enyhülést hozhatnak egyes gazdasági ágazatokban, de nem reagálnak a kapacitásfeleslegre, a féloldalas gazdasági modellre, a helyhatóságok eladósodására, a vállalkozási hajlandóság gyengülésére és a népesség elöregedésére. Enélkül azonban aligha kerülheti el az ország gazdaságának lemorzsolódását.
Hamarosan jöhet a második tárgyalási forduló. 
