8p

A hét hírei között vezető helyen állt, hogy az EU többségi szavazással elfogadta az Európai Bizottság előterjesztésében a kínai elektromos autók importjára kivetett „súlyos büntetővámokat”. 

A szalagcím ez esetben is csak részben igaz. A kínai autókra eddig is vonatkozott 10 százalékos importvám, ez mértékét tekintve szerénynek számított. De a Bizottság akkori – és újraválasztott – elnöke, Ursula von der Leyen már egy éve bejelentette a tiltott állami támogatás kínai gyakorlata miatt a szubvenciós vizsgálatok elindítását: bőséges bizonyíték gyűlt fel a WTO (magyarul: Kereskedelmi Világszervezet) szabályait megsértő szubvenciós gyakorlatról. A vizsgálatok lefolytatását követően 2024 júniusában már átmeneti jelleggel kivetettek kiegyenlítő jellegű vámokat az érintett (kínai és nem-kínai tulajdonú) vállalatoktól származó behozatalra. A kérdés most csupán az volt, hogy érvényben maradjanak-e és milyen tarifával a vámok, amelyek elvileg ellensúlyozzák az állami támogatásokból fakadó sajátos kínai árelőnyt, mint versenyt torzító tényezőt. 

A tagállamok képviselői többségi szavazással döntöttek; a hírügynökségi értesülések szerint Németország, Málta, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia szavazott nemmel. A szavazati erők leosztása mellett az bizony kevésnek bizonyult az érvényben hagyás megakadályozásához. A vámpolitika közös EU-ügy; az Európai Bizottság (EB) számszerű javaslata elleni koalíció láthatóan kicsi volt: a többség direkt módon vagy tartózkodó szavazatával támogatta az EB előterjesztését. 

Hogy súlyos importvámról van-e szó, az nézet, pozíció kérdése. A Teslára 7,8 százalékos többletvám jut, a BYD-ra 17, a Geely-re 18,8, a SAIC-ra 35,3, a Volkswagenre 20,7 százalék. Ez a már meglevő 10 százalékhoz mérve nem csekély. De az Egyesült Államok már 102 százalékos vámtételt alkalmaz, és a napokban jelentette be Kanada is a 100 százalékos vám bevezetését. Ezekhez képest viszont az európai döntés nem drasztikus. 

De eléri-e a célját? És itt már az is bonyolult ügy, hogy mi is a célja vámnak általában, mint gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköznek, és itt e konkrét iparági esetben. Az amerikai érvelés más, és a százszázalékos vámtétel valóban nevezhető büntető jellegűnek, noha „büntetni” a nemzetközi kereskedelemben nem a részvevő nemzeteknek kellene, hanem a közösen létrehozott és kölcsönösen elfogadott fórumnak, a WTO erre alkotott testületének – csakhogy az már régebb óta nem funkcionál érdemben. 

A látszat csal?
A látszat csal?
Fotó: Wikipédia

Az európai érv lényegében ugyanaz, mint amit a belső piacon is képvisel, és valójában versenypiaci logikájú, nem kereskedelempolitikai: tilos a versenypiacot torzító állami támogatás. Ha viszont a többletvám kivetését támogató országok kormányai a saját vállalataik védelmét (is) várták a bizottsági előterjesztéstől, akkor nyilván csalódtak, mert a kínai (vagy a Kínában gyártott nem-kínai) elektromos járművek még így is olcsóbbak. De nem csupán állami támogatási okból. Más ott a bérköltség (minden eddigi béremelkedési folyamat ellenére) és az energiaárak is. Ami azonban a lényeg: a járműipari elemzések szerint a már elért technológiai szint is magas. Mindehhez jön a nagy termelési szériából fakadó méretgazdaságosság – és máris megvan, hogy a most kimutatható szubvenció nélkül is bőven árversenyképesek a Kínában termelő nagyvállalatok. 

Mégsem lehet erre tekintettel Európában nagyvonalúan meghajolni a termelékenységi többlet érve előtt, mert ha a korábban kétségtelenül szubvencióval megtolt, felfuttatott kínai kínálat rádől Európára, és a ’saját jogán’ elveszi az európai piac nagy részét, akkor az itteni termelők maguk már nem is lesznek képesek elérni azt az üzemméretet, amely esetén marad az esély a piaci versenyben való helytállásra. Így nem meglepő, hogy nagy autógyártó nemzetek kormányai úgy szavaztak, ahogy.  

Európai autógyártás

Forrás: statista.com

Az is tudható, hogy a prémiumautókat Kínában nagy mennyiségben értékesítő német cégek presszionálták a kormányukat, hiszen ők vannak leginkább kitéve egy iparági ellenintézkedés veszélyének. Ráadásul a szakmai vélemények szerint erős technológiai kapcsolatrendszert fejlesztettek ki a kínai partnerekkel. Nekik tehát kétszeren fontos lett volna a kialakult helyzet békés elfogadása. Nem így alakult az élet.

Nehéz nem gondolni arra, hogy hasonló logika alapján fejlődött nagyra korábban a német iparnak az a szegmense, amely korábban az előnyös orosz energiakapcsolatra tekintettel megtartotta a kínálatában az energiaigényes termékeket – és most ez a szegmens szenved a korábbi előnyök elvesztésétől. Hát igen, a kitettség függést is jelent, és a függés tényéből kockázatok sora fakad. A jelenlegi német ipari problémahalmaz nem úgy általában jött létre mostanra, csak éppen jelenleg kell kínkeservesen leállni az energiaintenzív cikkekkel, amelyek a mai világpiaci (értsd: nem a korábbi kedvezményes orosz) energiaárak mellett immár nem racionálisak. Gondolhatjuk, hogy néhány negyedév alatt valahogy megoldják a piaci szereplők ezt a nehéz átállást, én magam semmiképpen nem temetném a német ipart, mint olyat. A Ruhr-vidéket is át lehetett állítani az 1970-es évek olajmizériái után, noha az sem volt könnyű. Az elvégzendő feladatokat egyszer bizony teljesíteni kell. 

És ezzel hazaértünk. A járműipar, mint a magyar feldolgozóipar, sőt az egész magyar ipar húzóágazata – az elmúlt három évtizedre visszatekintve – sokat hozzátett a magyar gazdasági fejlődéshez, az erőltetett iparosítás korszakában létrejött hagyományos iparok elkerülhetetlen zsugorodása, eltűnése idején, az 1990-es évtizedben. De az arányok sokat számítanak: a járműágazattól való függés mértéke már másfél évtizede is felkelthette volna a veszélyérzést. Ami pedig utána jött, az akkumulátorgyárak sorának a betelepítésével, az tudhatóan hazardírozás volt. Kizárt, hogy az iparági függést tartósító, sőt, növelő döntések sorozata mögött gazdasági-technológiai érvek álltak volna. 

Most pedig mintha már futna a pénze után a magyar kormány. 

Néhány következtetés

A most eldöntött európai vámvédelem nem ad még lélegzetvételnyi időt sem azoknak a termelőknek, amelyeknek a túlfuttatott kínai kapacitásokról legördülő járművek a közvetlen piaci konkurrenseik. Amint a Draghi-jelentés világosan kimondta, a költségérzékeny gazdasági ágakban (ilyen az elektromos autók termelése) méretet kellene emelni (összeolvadással, felvásárlással). A kereskedelempolitikai védelem sosem lesz elég, ha nem folytatódik a piaci konszolidáció ebben az ágazatban is; ez az olasz, spanyol, francia és bizonyos módon a brit ipar (és az európai iparpolitika) nagy kihívása lesz. 

A másik: Németország politikai és gazdasági súlya nagy, de nem visz mindent Európában. Magyarországot pedig kár is említeni, hiszen csekély a szavazati arányunk (bár háromszor akkora az Európai Tanácsban, az Európai Parlamentben, mint az európai GDP-ből való részesedésünk). A magyar EU-elnökség ideális esetben adhatott volna valami pluszt a koalícióépítésben (mondjuk a lengyelek, románok, csehek átcsábításával, hiszen német relációs járműipari kitettségük alapján legalább is kétlelkűek lehettek a most szavazásra feltett ügyben) – ezt az esélyt azonban, úgy gondolom, a magyar kormányfő a soros elnökség átvételének első hetében elvesztette. 

A harmadik: az még nem világos, hogy a megemelt vámvédelem mellett a kínai cégek ár-kalkulációja (és a mögöttünk tornyosuló kínai pártállam politikai kalkulációja) milyen eredményt hoz ezekben a hetekben. A megsértett nagyhatalmi gőg vagy a praktikus kereskedési érzék kerül-e felül? Az utóbbi esetben folytatódhat az európai kereskedelmi és működőtőke-jellegű kínai behatolás, csak legfeljebb sokkal lassabban. Ha azonban a francia konyakon túlra kiterjedő ellenválasz születik Kína részéről, akkor az új fejezetet nyit. 

A magyar gazdaság szempontjából, különös módon, ez a sajnálatos fordulat lenne kedvezőbb. Akkor ugyanis megszakadna az „erőltetett (jármű)iparosítás” folyamata, amely a magyar adottságokhoz nem illeszkedik, komparatív hátrányunkra való. Az eddig adott százmilliárdos állami támogatást veszteségként le kell írni. De legalább nem keletkezik olyan termelési, logisztikai és környezetterhelési púp, amelyet a következő generációknak hordoznia kellene. 

Bárhogy vesszük, a nagy döntések a fejünk felett születnek. A következményekre viszont mégiscsak készülnünk kellene.

A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Trump és más kockázatok – európai, magyar nézőpontból
Bod Péter Ákos | 2024. december 5. 05:42
Erős dollár, magas globális kamatszint, nagy külkereskedelemi átrendeződés az USA-val szemben a jelenleg külkereskedelmimérleg-többletes országok és kereskedelmi tömbök kárára. Ezek lehetnek a Trump-éra alatti gazdaságpolitika hatásai. Nagy globális (európai) exportkitettsége miatt a magyar gazdaság különösen a veszélyeztetett szereplők listáján van.
Benchmark Bod Péter Ákos: Lesz-e gazdaságpolitikai vonalvezetése Amerikának?
Bod Péter Ákos | 2024. november 28. 05:41
Milyen lesz az amerikai gazdaságpolitika 2025. január huszadika után? Trillió dolláros kérdés.
Benchmark Draghi tévedése
Garamvölgyi Zsolt | 2024. november 19. 15:19
Nagy visszhangot váltott ki Mario Draghinak az Európai Unió romló versenyképességéről írt jelentése, melyben megállapítja: az Uniónak sürgősen versenyképességi reformra van szüksége, ha el akarja kerülni, hogy gazdasági és politikai jelentősége végzetesen meggyengüljön. A megszólalók általánosan egyetértettek az Európai Bizottság különmegbízottjának helyzetértékelésével, csak egyes javaslatait kritizálták néhányan. Senki nem foglalkozott viszont a jelentés azon alapvető hiányosságával, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint a versenyképesség erősítésének legfontosabb feltétele a megfelelő emberi erőforrás. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Földbe döngölt infláció?
Bod Péter Ákos | 2024. november 15. 05:42
Egy hónap alatt, szeptemberről októberre 0,1 százalékkal nőttek nálunk az árak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mérése szerint 3,2 százalékkal magasabb a fogyasztóiár-index, mint tavaly októberben volt. Az adatok közzététele után ragadtatta el magát örömében a miniszter: az inflációnak annyi. Mivel a politikusi mondások gazdasági ügyekben, meg általában is, újabban igen távol képesek esni a valóságtól, van okunk kételkedni ebben az esetben is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Nem húz a motor – mi lesz az iparral?
Bod Péter Ákos | 2024. november 8. 05:41
A statisztikai hivatal által közölt negatív adatoknál is elkeserítőbb kép rajzolódik ki a hazai iparban. A gyengélkedő német gazdaság és Donald Trump győzelme az amúgy sem fényes kilátásokat még borúsabbakká teszi.
Benchmark Bod Péter Ákos: A gond nem a recesszió, hanem ami megelőzi és követi
Bod Péter Ákos | 2024. november 1. 05:44
Az idén nem jött olyan egyszeri brutális fordulat sem a világban, sem a hazai gazdaságban, amely joggal tenné zárójelbe az eredeti, irreálisan magasra emelt állami tervadatot. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Az amerikai választás kimenetelének közvetlen gazdasági hatásai
Bod Péter Ákos | 2024. október 18. 05:41
Az Egyesült Államok jelentős világgazdasági súlya – ami nagyjából egyenlő az EU és Kína együttes részesedésével –, valamint amiatt, hogy a dollár még mindig a globális kulcsvaluta, ami a tengerentúlon történik költségvetési, monetáris ügyekben, az azonnal és közvetlenül kihat a világ többi részére. Ebből az aspektusból kell vizsgálni, milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ki győz majd a november 5-ei elnökválasztáson: Kamala Harris vagy Donald Trump. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Múló pánik a piacokon, vagy a sebezhetőség jele?
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 16. 05:43
Nagyon ráijesztett a gazdasági szereplőkre a hirtelen jött pénzpiaci válság. Egy hét alatt hatalmas fordulatok következtek be: a japán jegybank váratlan július 31-i kamatemelése nyomán három munkanapon belül a S&P500 index 6 százalékot esett, a Nasdaq100 több mint 8, a Nikkei225 pedig egyenesen 20 százalékot.
Benchmark Bod Péter Ákos: Az orosz és az ukrán gazdaság a háború harmadik évében
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 9. 05:42
Amikor Ukrajna, Oroszország állapota a téma, a világot érthetően elsősorban a háborús fejlemények érdeklik. Ezekhez képest másodlagos, hogy a 2022. februári orosz invázió után hogyan alakul a közvetlenül érintett két ország makrogazdasági pályája. Kevesen gondolták volna (legkevésbé a hadüzenet nélküli frontális támadást elindító orosz politikai és katonai vezetők), hogy így elhúzódik a háború. Most már középtávúnak számító időtartam statisztikai adatait tanulmányozhatjuk.
Benchmark Bod Péter Ákos: Gazdasági ütemvesztés – amit tudunk, és amit sejtünk
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 2. 05:44
Az év második negyedéves gazdasági növekedési teljesítményéről közzétett első KSH-becslés kellemetlen meglepetést okozott, noha az eddig megismert ipari, kiskereskedelmi részadatok alapján már lehetett észlelni, hogy nem húz a gazdaság.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG