Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter péntek délután a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett 61. Közgazdász-vándorgyűlés záró plenáris ülésén tartott előadást Csapdák elkerülése, gazdasági növekedés és a reálbér-emelkedés helyreállítása címmel.
A miniszter szerint a háború és az elhibázott szankciók három csapdahelyzetet okoztak: az energiacsapdát, az infláció okozta kamatcsapdát (amelyeket szerinte már sikerült kezelni) és fogyasztás-visszafogási csapdát (amelynek kezelése még a jövő zenéje). Ez utóbbiról azt mondta: senki sem gondolta volna, hogy ilyen mértékben esik vissza a fogyasztás – ami egy lefelé tartó spirált indított el a gazdaságban.
1. Energiacsapda
Az energiacsapda 2022 júliusa és szeptembere között alakult ki, ekkor emelkedtek csúcsra az áram- és gázárak a piacokon. Ezek azóta konszolidálódtak, de még mindig magasak a 2021 előtti szintekhez képest. A válság előtt Magyarország energiakitettsége volt a legnagyobb az EU-n belül; az, hogy az ország által az energiaimportért kifizetett pénzek súlyos eurómilliárdokkal megugrottak, Nagy Márton szerint tragédia.
„Nem tudtuk kivédekezni – ez a gazdaság struktúrájából ered”
– mondta a miniszter. Egyetlen év alatt 10 milliárd euró tűnt így el a magyar gazdaságból. A helyzeten zöld energiával, megújuló energiával, hatékonyságnöveléssel javítunk majd, de közben épül fel egy olyan energiaintenzív iparág, ami növelheti a kitettséget.
Az energiaárak elszállása a rezsivédelem miatt a külkereskedelmi mérlegen kívül a költségvetésre is jelentős nyomást helyez – mondta a miniszter. A rezsivédelem finanszírozására jelentős extraprofit-adót is beszedett a kormány – ebben világelső volt Magyarország, mostanra több ország is ehhez az eszközhöz nyúlt. 2024-től kezdődik meg az extraprofitadók kivezetése, a bankok, gyógyszercégek és az energiaszektor ilyen terhei közel feleződni fognak.
2023-ban a legmagasabbak a költségvetés rezsivédelmi terhei, 2024-ben ezek jelentősen csökkennek, 2025-ben lesz a nagy enyhülés – prognosztizálta. Az energiacsapdából való kikerülést számos eszköz segítségével sikerült elérni. A probléma az, hogy közben az infláció miatt megemelkedett kamatkiadások felzabálják ezt a költségvetési mozgásteret.
Az infláció kialakulásának felelősét nem kell keresni Nagy Márton szerint – nem felelős érte senki. Ki kellett alakuljon, nem lehetett elkerülni, ez egyszerűen a struktúrából ered – és abból, hogy önálló valutánk van, aminek árfolyama mozog. Az energiakitettségünk miatt növekedésnek indultak az árak, az ikerdeficit miatt leértékelődött a forint, és erre rakódott még rá az ár-profit spirál, a vállalatok által gerjesztett folyamatok. Ezt nem lehetett kivédeni, ezt el kellett szenvedni – ismételte meg Nagy Márton.
Ennek ellenére Nagy Márton szerint nem hiba, hogy ilyen a gazdaságunk struktúrája – lehet finomhangolni, de egy ilyen válságnak ez az ára.
Az infláció elleni harc a jegybank és a pénzügyminisztérium közös harca. A miniszter szerint az egy számjegyű infláció a korábban várt helyett már csak novemberre, decemberre várható – ez az üzemanyagárak miatt következett be. A kormány nagy figyelmet szentel az üzemanyagáraknak, ha valamelyik tényező szerepe az árak alakulásában nagyon magas, akkor be fognak avatkozni.
Laptársunk, az Mfor heti rendszerességgel elkészíti Mfor Üzemanyagár-figyelőjét, ebben az uniós tagállamok üzemanyagárait hasonlítja össze a hazai árszínvonal alakulásával. A cikksorozatot itt olvashatja.
2. Kamatcsapda
A lakossági és a vállalati szegmens 2008 óta nem látott magasságú hitelkamatokkal szembesül. Ilyen kamatok mellett
„nincs az a hülye, aki felvegyen hitelt, és nincs az a hülye, aki hitelt adjon”,
mert nem lehet kitermelni – fogalmazott Nagy Márton. Befagyott a hitelpiac; ha látszik is emelkedés valamelyik szegmensben, reálértelemben nézve, inflációval korrigálva már negatív a kép – hitelszűke van, éppen úgy, mint 2009-ben. A kormány a Baross Gábor programmal avatkozott be, ezzel a vállalati hitelezés komoly mélypontról húzható vissza a miniszter szerint. A kormány a támogatásokkal, kamatstopokkal beavatkozott, ezt a kamatcsapdát így sikerült elkerülni.
Van egy másik kamatcsapda is: ez az állam finanszírozását érinti, az államháztartás kamatkiadása jelentős terheket helyez a költségvetésre. Emiatt erősíteni kell az önfinanszírozást – ez megbicsaklott, újra növekedni kezdett a külföldiek részaránya az állampapírvásárlásban. Ezért avatkoztak be nagyon erősen a piacba: a banki extraprofitadó csökkenthető, ha a pénzintézetek növelik az államkötvény-állományukat; a befektetési alapokat is elkezdték tolni az államkötvények irányába; a lakosság számára kiterjesztették a szochó-fizetési kötelezettséget más megtakarításokra, hogy így tereljék az állampapírok felé a megtakarításokat. A banki tájékoztató levelet, amely arról szól majd, mennyit nyerhettek volna az ügyfelek az állampapír-befektetéseken (októberben küldik majd ki), a miniszter a pénzügyi edukáció kategóriájába sorolta.
A rövid hozamok ettől nagy mértékben csökkentek, június és július között pedig 884 milliárd forint áramlott a magyar állampapírokba. Lehet, hogy magas a kamatkiadás, de ennek több minta felét „haza” fizetjük, nem a külföldieknek – ezt még akár fiskális impulzusnak is lehet nevezni Nagy Márton szerint.
3. A fogyasztás-visszafogási csapda
A válság nem okoz munkanélküliséget, a jövedelmek nem ezért csökkennek – az infláció zabálja fel. Ekkora reálbér-csökkenés 2009-2010 tájban volt; az elsődleges kérdés a reálbérek helyreállítása - és a fogyasztás helyreállítása. Az emberek ellenkező esetben olyan óvatossá válnak, hogy hiába emelkedik a bérük, nem fogják növelni a fogyasztásukat. A bérek emelkedésnek indulnak, a novemberi nyugdíjkompenzáció a miniszter szerint a fogyasztásra fog menni, ahogy a januártól várható minimálbér-emelés is.
A fogyasztás mindennek az alapja
– mondta Nagy Márton. Idén 0 százalék körüli növekedésre számít a miniszter, jövőre 4 százalék körülire. A gazdaság kettészakadt: vannak a nagy, exportáló külföldi cégek, akik nem éreznek semmit a visszaesésből, még beruházásra is jut forrásuk és nagy béremeléseket is tudnak adni. A belgazdaság viszont bajban van: esnek a reálbérek, a fogyasztás, a kisker-forgalom, az ipar belföldi értékesítése, és a feldolgozóipar nélküli beruházási összeg. Se fogyasztás, se termelés, se beruházás – ettől béremelkedés se lesz, a fogyasztás tovább esik, a szektor beszorul a lefelé tartó spirálba.
Ebből a helyzetből azért a fogyasztás a kiút, mert a magyar költségvetés speciális: fogyasztásalapú adókra épül, nem pedig jövedelemalapú adókra.
Nem lehet a költségvetést helyreállítani a fogyasztás helyreállítása nélkül. A nyugdíjkompenzáció és a minimálbéremelés lesz a kulcs ebben a helyzetben.
Az, hogy az alapkamat lassabb tempóban csökken, mint az infláció, a világ egyik legmagasabb reálkamatát eredményezi majd – ez akadályozza a fogyasztás helyreállítását az „óvatossági motívum” miatt. Meg kell találni a növekedést és a fogyasztást támogató pályát, mert a lakosság nem bír el még egy ilyen évet – mondta Nagy Márton.
A kétnapos konferencia csütörtöki nyitó plenárisán – mely helyenként elég parázs hangulatúra sikeredett, Varga Mihály pénzügyminiszter, Matolcsy György jegybankelnök és Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök, állandó szerzőnk vett részt rajta, és laptársunk, az Mfor.hu itt tudósított róla – egyébként több alkalommal is elhangzott Nagy Márton miniszter neve vagy épp gazdaságfejlesztési miniszteri pozíciója, mint egy-egy megszólalás címzettje.
Például abban a vonatkozásban, hogy szerencsés-e a magyar gazdaság szerkezetét olyan irányba alakítani, hogy az egyébként is meglévő jelentős energiaigény és enerigaimport-függőség tovább fokozódjon - Bod Péter Ákos úgy vélekedett, hogy hiba a gazdasági szerkezetet merevíteni további költséges, energiaigényes fejlesztésekkel. Egy kérdésben pedig Nagy Mártonnak azt a korábbi véleményét idézték fel, miszerint indokolt lehet felülvizsgálni, megemelni a magyar inflációs célt – ennek azonban a jegybankelnök szerint nincs realitása, a pénzügyminiszter szerint nem is tartozik a kormány hatáskörébe a kérdés.
A kormánykoalíció nem bukott el.
