Hoszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter kedden kijelentette, hogy Izrael "nem tart be semmilyen vörös vonalat a Palesztina elleni népirtásban".
"Ma mindannyian egy olyan helyzetben gyűltünk össze az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amikor Izrael megszálló és apartheid-rezsimje nem tart be semmilyen vörös vonalat a Gázai övezetben és Ciszjordániában a Palesztina ellen elkövetett népirtásban" - mondta Amir-Abdollahian a Biztonsági Tanács közel-keleti helyzetről tartott ülésén.
Az USA, mint Izrael "gyakorlati támogatója", megakadályozta, hogy az ENSZ tűzszünetet hívjon életre Gázában. Annak ellenére, hogy az USA többször kifejezte "súlyos aggodalmát" a feszültségnek a térségben való továbbterjedése miatt, továbbra is teljes mértékben támogatja Izraelt, sőt, megsérti Jemen szuverenitását, és kiterjeszti a konfliktus kiterjedését. "Az Egyesült Államoknak viselnie kell a felelősséget a következményekért" – zárta mondandóját.
Egymást erősítő konfliktusok
Valóban, ahogy a The New Yorker munkatársa, Robin Wright nemrégiben megjegyezte, az Izrael és a Hamász között a Gázai övezetben zajló harcok azzal fenyegetnek, hogy az alacsonyabb szintű konfliktusok egyetlen nagy háborúvá olvadnak össze.
Az egyéb, aggodalomra okot adó összecsapások és patthelyzetek közé tartoznak az Izrael és az Irán által támogatott Hezbollah milícia közötti tüzérségi és dróncsapások az izraeli-libanoni határon; Irán múlt heti csapásai iraki, szíriai és pakisztáni egységek ellen; az Irán által támogatott milíciák támadásai az amerikai erők ellen Irakban; valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság légi hadjárata a jemeni Irán által támogatott húszi fegyveresek ellen, akik a Vörös-tengeren nemzetközi hajókat támadtak.
Mindez egy olyan régióban történik, ahol Izraelnek tizenhat arab kormánnyal nincsen békeszerződése.
Az Ábrahámi Megállapodással kapcsolatos legutóbbi előrelépés, amelynek célja a hetvenhat éve tartó arab-izraeli konfliktus lezárása volt, a Biden-kormányzat kétségbeesett diplomáciai erőfeszítései ellenére bizonytalan ideig elakadt.
A Der Spiegel elemzése
Christoph Reuter és Monika Bolliger a Der Spiegelben példaként említik a kurdok dühét Irán múlt heti, az észak-iraki kurd fővárosban, Erbilben végrehajtott csapása miatt, amely Irán szerint egy izraeli kémközpont ellen irányult.
Ezeknek a konfliktusoknak az egyik oldalán, nagyjából véve, az USA és Izrael áll. A jelentések szerint Joe Biden amerikai elnök igyekezett megnyugtatni az utóbbit - különösen, mivel az északi határon túl a Hezbollahhal tűzharcot folytat. A másik oldalon Irán és az általa támogatott úgynevezett "Ellenállás Tengelye" áll: az Izrael- és USA-ellenes milíciák - amelyek terrorista csoportként és politikai pártként is működnek - szerte a régióban. A Hamász, a Hezbollah és a húszik e laza ernyő alá tartoznak.
A Hamásznál sokkal erősebb Hezbollah különösen fontos ebben a kényes helyzetben - írja Reuter és Bolliger. A csoport politikailag különösen közel áll Teheránhoz.
Az ilyen szoros kapcsolatok "eddig segítettek abban, hogy a libanoni-izraeli határon kialakult helyzetet félig-meddig ellenőrzés alatt tartsák" - írják. "
De ha kitörne egy háború, ezek a kapcsolatok valószínűleg az ellenkező hatást váltanák ki. Teherán soha nem hagyná magára a Hezbollahot, még akkor sem, ha tűz alá kerülne. És valószínűleg láncreakció következne be, az Irán által ellenőrzött iraki, szíriai és jemeni milíciák pedig saját tömeges csapásokat indítanának."
Gyűlnek a gazdasági bajok
Miközben ezek a konfliktusok forrósodnak - írja a The Economist -, a Közel-Kelet gazdasága is megsínyli a helyzetet. "A régión belüli kereskedelem összeomlott" - írja a hetilap, mivel "az összes áru több mint felét szállító útvonalak elzáródtak". A pénzszűkében lévő Egyiptomnak 40 százalékkal csökkent a Szuezi-csatornából származó bevétele - írja az Economist. Izrael technológiai ágazata visszaesett, akárcsak a jordániai turizmus. Libanonban, Észak-Izraelben és Ciszjordániában a harcok és a félelem sokakat elüldözött, és a korábban Izraelben dolgozó palesztinok most munkanélküliek.
"Ha a Közel-Kelet nagy része adósságválságba csúszik” - írja a lap – „ez a fiatal, városi és egyre inkább munkanélküli lakosságot sújtaná. Ez még szélsőségesebb politika receptje a stratégiailag fontos, krónikusan instabil országok nagy csoportjában. A következmények az egész világon visszahatnának".
1914-es figyelmeztetés
"Figyelmesek, de nem látók" - így jellemezte Christopher Clark ausztrál történész az első világháborúba botorkáló európai hatalmakat. "Álmoktól kísérve, de vakok a valóságra, a borzalomra, amelyet a világra akartak hozni".
Az alvajárók címet választotta Clark nagy sikerű könyvének, amely a bizalmatlanság, a téves számítások és az arrogancia összjátékát vizsgálta, és amely 110 évvel ezelőtt a háborúhoz vezetett.
Könyve nagyrészt megcáfolta azokat a korábbi nézeteket, amelyek szerint a háborúért nagyrészt egyetlen nemzetet lehetett okolni, ehelyett azt állította, hogy a háború számos különböző tényező kölcsönhatásának eredménye volt.
Ezúttal a földrajzi régió változott. De azzal, hogy a mai szereplők tudatlanságukban nem hajlandóak elhagyni a kiszámítható reakciók és bosszúhadjáratok szűkös útját, katasztrofálisan utánozzák a múlt századi európai alvajárókat.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
