|
| Már gyülekeznek a szurkolók Párizsban. EPA/CHRISTOPHE PETIT TESSON |
A huszadik század folyamán a brazilok foci-imádatát a politikai osztály egyfajta ópiumként használta, amely lehetőve tette a nép elkábítását és cselekvőképességének leszerelését a kormányaik ellenében. Ezt az aljas taktikát a leggátlástalanabbul az 1970-es években vettették be. Az akkori katonai diktatúra Emílio Médici vezetésével semmilyen költséget nem kímélt, hogy focisikerekkel terelje el a figyelmet a brutális és totalitárius intézkedésekről.
A focit a mai napig számos országban kiemelt politikai tényezőnek tekintik, amellyel sokszor sikerülhet elfedni a szociális problémákat és jogállami hiányosságokat. Hazánkban manapság éppen több százmilliárd forintos stadionépítési láz dúl, és másodosztályú csapatok kapnak közpénzből milliárdos stadionokat, ha éppen egy miniszter városáról, vagy akár a miniszterelnök falujáról van szó. Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök egy beszédében az új sportlétesítmények magyarázataként a „lelátói nacionalizmus” felkeltésének szükségességét hangsúlyozta. Bizonyára nem csupán azon pár ezer lézengő nézőre gondolva, akik ténylegesen ki is látogatnak a hazai focimérkőzésekre.
20 millió brit érzelmileg instabil állapotban
Ma viszont egy olyan foci Európa-bajnokság kezdődik, amelynek akár világpolitikai következményei lehetnek. A labdarúgás ugyanis az Egyesült Királyság első számú látványsportja. Bár egyesek számára csupán játékot jelent, másoknak sokkal többet.
Elképesztő módon a brit focirajongók 25 százaléka (!) számára a labdarúgás jelenti az életük egyik legfőbb értelmét. A felmérések azt mutatják, hogy a felnőtt brit népesség 40 százaléka, azaz több, mint 20 millió ember fogja végigizgulni csapatuk játékát az Euro 2016 játékokon.
Akármi is lesz a játékok kimenetele, a bajnokság a brit népesség jelentős részének hangulatát fogja befolyásolni. Ez a hatás csak rövid ideig fog tartani és a bajnokság végeztével hamarosan a feledés homályába vész. De mi van akkor, ha egy nemzetközileg is kulcsfontosságú politikai döntés éppen telibe találja a játékokat?
Bukott már meg brit miniszterelnök a foci-vereség után
Márpedig a június 23-i Brexit népszavazás csupán két nappal azután fog lezajlani, hogy Anglia, Észak-Írország és Wales számára kiderül, hogy vajon győzedelmeskedtek-e a csoportjukban, vagy idő előtt szégyenszemre haza kell kullogniuk.
|
| Káncz Csaba |
Anglia például június 20-án mérkőzik azzal a Szlovákiával, amely a múlt héten barátságos mérkőzésen 3:1-re megverte a német válogatottat. Nem biztos, hogy pozitív fogadtatásra találna az EU-s bevándorlókra már amúgy is többnyire ingerülten reagáló angol férfiak között, ha egy kelet-európai kisállam kiadós zakót adna a csapatuknak.
A jelenlegi Brexit felmérések fej-fej melletti küzdelmet mutatnak a két tábor között, míg a brit választóknak csaknem egyharmada még bizonytalan. Tehát a választás előtti napok eseményei és fejleményei sorsdöntőnek bizonyulhatnak. De egy ilyen elképesztő kihatású politikai eseményt tényleg befolyásolhat a labdarúgás? A közelmúlt történelme bizony azt mutatja, hogy igen.
Az 1970-es általános választásokon Harold Wilson miniszterelnök váratlanul vereséget szenvedett, bár széleskörű volt a várakozás, hogy meg tudja tartani hivatalát. De négy nappal a választások előtt a labdarúgó-világbajnokságon az angolok a negyeddöntőben vereséget szenvedtek Nyugat-Németország csapatától. Általános a nézet, hogy a rajongók elkeseredettsége a meccs után olyan szintet ért el, hogy az változásért kiáltott az ország vezetésében is. 46 évvel később tehát a britek újra egy nemzetközi focibajnokság közepette szavaznak, amelynek nemzetközi politikai súlya ráadásul jóval nagyobb horderejű, mint egy átlagos általános választásnak.
Káncz Csaba jegyzete
