|
| Már gyülekeznek a szurkolók Párizsban. EPA/CHRISTOPHE PETIT TESSON |
A huszadik század folyamán a brazilok foci-imádatát a politikai osztály egyfajta ópiumként használta, amely lehetőve tette a nép elkábítását és cselekvőképességének leszerelését a kormányaik ellenében. Ezt az aljas taktikát a leggátlástalanabbul az 1970-es években vettették be. Az akkori katonai diktatúra Emílio Médici vezetésével semmilyen költséget nem kímélt, hogy focisikerekkel terelje el a figyelmet a brutális és totalitárius intézkedésekről.
A focit a mai napig számos országban kiemelt politikai tényezőnek tekintik, amellyel sokszor sikerülhet elfedni a szociális problémákat és jogállami hiányosságokat. Hazánkban manapság éppen több százmilliárd forintos stadionépítési láz dúl, és másodosztályú csapatok kapnak közpénzből milliárdos stadionokat, ha éppen egy miniszter városáról, vagy akár a miniszterelnök falujáról van szó. Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök egy beszédében az új sportlétesítmények magyarázataként a „lelátói nacionalizmus” felkeltésének szükségességét hangsúlyozta. Bizonyára nem csupán azon pár ezer lézengő nézőre gondolva, akik ténylegesen ki is látogatnak a hazai focimérkőzésekre.
20 millió brit érzelmileg instabil állapotban
Ma viszont egy olyan foci Európa-bajnokság kezdődik, amelynek akár világpolitikai következményei lehetnek. A labdarúgás ugyanis az Egyesült Királyság első számú látványsportja. Bár egyesek számára csupán játékot jelent, másoknak sokkal többet.
Elképesztő módon a brit focirajongók 25 százaléka (!) számára a labdarúgás jelenti az életük egyik legfőbb értelmét. A felmérések azt mutatják, hogy a felnőtt brit népesség 40 százaléka, azaz több, mint 20 millió ember fogja végigizgulni csapatuk játékát az Euro 2016 játékokon.
Akármi is lesz a játékok kimenetele, a bajnokság a brit népesség jelentős részének hangulatát fogja befolyásolni. Ez a hatás csak rövid ideig fog tartani és a bajnokság végeztével hamarosan a feledés homályába vész. De mi van akkor, ha egy nemzetközileg is kulcsfontosságú politikai döntés éppen telibe találja a játékokat?
Bukott már meg brit miniszterelnök a foci-vereség után
Márpedig a június 23-i Brexit népszavazás csupán két nappal azután fog lezajlani, hogy Anglia, Észak-Írország és Wales számára kiderül, hogy vajon győzedelmeskedtek-e a csoportjukban, vagy idő előtt szégyenszemre haza kell kullogniuk.
|
| Káncz Csaba |
Anglia például június 20-án mérkőzik azzal a Szlovákiával, amely a múlt héten barátságos mérkőzésen 3:1-re megverte a német válogatottat. Nem biztos, hogy pozitív fogadtatásra találna az EU-s bevándorlókra már amúgy is többnyire ingerülten reagáló angol férfiak között, ha egy kelet-európai kisállam kiadós zakót adna a csapatuknak.
A jelenlegi Brexit felmérések fej-fej melletti küzdelmet mutatnak a két tábor között, míg a brit választóknak csaknem egyharmada még bizonytalan. Tehát a választás előtti napok eseményei és fejleményei sorsdöntőnek bizonyulhatnak. De egy ilyen elképesztő kihatású politikai eseményt tényleg befolyásolhat a labdarúgás? A közelmúlt történelme bizony azt mutatja, hogy igen.
Az 1970-es általános választásokon Harold Wilson miniszterelnök váratlanul vereséget szenvedett, bár széleskörű volt a várakozás, hogy meg tudja tartani hivatalát. De négy nappal a választások előtt a labdarúgó-világbajnokságon az angolok a negyeddöntőben vereséget szenvedtek Nyugat-Németország csapatától. Általános a nézet, hogy a rajongók elkeseredettsége a meccs után olyan szintet ért el, hogy az változásért kiáltott az ország vezetésében is. 46 évvel később tehát a britek újra egy nemzetközi focibajnokság közepette szavaznak, amelynek nemzetközi politikai súlya ráadásul jóval nagyobb horderejű, mint egy átlagos általános választásnak.
Káncz Csaba jegyzete
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
