Ukrajna harmadik számú városa, egyben legnagyobb kikötője szinte minden nap főleg a katonai cselekmények miatt kerül a hírekbe. Csütörtök hajnalban az oroszok megint rakétákkal lőtték a települést és közvetlen környékét, de most csak két nagyobb raktárépület sérült és odaveszett 35 tonna gabona, miközben kisebb ukrán ellenakciókra is sor került, amelyek visszaszorítottak néhány orosz alakulatot.
Odessza központjában továbbra is homokzsákok és barikádok vannak több csomóponton – erősítette meg egy neve elhallgatását kérő helyi forrásunk. Az üzletek nyitva vannak, aki csak teheti spejzol. A munkahelyekre bejárnak az emberek, de mivel nem ritka a légvédelmi sziréna hangja, a munka nem folyamatos.
A tengerparti strandokon még mindig kinn vannak az aknákra figyelmeztető táblák, így a fürdés sehol sem biztonságos. Ennek ellenére ott lézengenek a Donbaszból éppen Odesszába menekült emberek.
Vera Novohackaja, akinek a közösségi oldalán megjelent bejegyzésekből már többször közöltünk részleteket, most azt írta, hogy ezek a menekültek ugyanúgy megkapják a segélyt, mint a helyi lakosok, de még a vécépapírt is felvásárolják. Szerinte ez undorító és visszataszító. Egyébként a beszámolója szerint a városban sok kávézó és étterem terasza tele van. Azt nem tudja, hogy mennyien vannak a vendégek között a keleti megyékből érkezettek, viszont örült, hogy legalább működnek ezek a vendéglátóhelyek, mert ez azt jelenti, hogy túlélnek. Egyelőre, legalábbis.
Szóval úgy tűnik, ez a dacos ellenállás kitart még egy darabig. Ugyanakkor kevesebb szó esik egy másik ellenállásról, ami a kulturális-társadalmi fronton zajlik. Ororsztalanításnak is szokták nevezni és egyre több friss példa mutatja, hogy az ukránok következetesek ezen a téren.
A hét elején jött a hír, hogy a II. Katalin cárnő hatalmas szobrának eltávolításáért indított aláírásgyűjtés kitűnően halad, a törvényben előírt mennyiség fele pár nap alatt összejött. Nem kétséges, hogy mi lesz az alkotás sorsa. A petíció szövegéből az UNN ukrán hírügynökség idézett:
„Elég volt már abból, hogy sok millió hrivnyát fordítanak évente arra, hogy karbantartsák annak az emlékművét, aki rengeteg ukrán és krími tatár meggyilkolásáért felelős. Idegen kultúrát erőltetett ránk, erőszakkal oroszosított mindent, rabbá téve az ukránokat és megerősítve a jobbágyi elnyomást.”
Ugyancsak ezen a héten hozták nyilvánosságra, hogy az orosz csapatok által erősen megközelített Dnyipro városában lebontják Alekszej Fjodorov vezérőrnagy mellszobrát. Magát a talapzatot is szétszedik és a „a köz javára” fogják felhasználni. A tábornok a KGB elődjénél, az NKVD-nél volt a legfelsőbb vezetők egyike. Vitathatatlan a felelőssége a sztálini agrárpolitika ukrajnai megvalósításáért 1944 és 1949 között, márpedig az ukránok szerint őt is súlyos felelősség terheli azért, hogy Ukrajnában éhínség pusztított 1946-47-ben.
Az orosz tábornokok, főnemesek, írók és költők szobrainak máshol sem kedvez a mostani időszak. Harkivban a napokban távolították el Alekszandr Nyevszkij novgorodi herceg emlékművét. Ugyanott Georgij Zsukov marsall szobra sem élte túl a mostani háborút, még április közepén ledöntötték, de előtte vörös festékkel leöntötték.
Kijevben most az utcanevek át- vagy visszakeresztelése van napirenden. Leginkább a tábornokok, politikusok, de még Puskin is a kárvallottja ennek. A Verhovna Rada (a parlament) hamarosan törvényben fogja kimondani, hogy jelentősen növelni kell az ukrán könyvek, a zene és a filmek arányát a kínálaton belül és csökkenteni az orosz szerzőktől érkezőkét.
A háború első hónapjának végén a fővárosban már átnevezték az Orosz Drámai Színházat Ukrán Népszínházzá, bizonyos zeneműveket pedig „elfelejtettek”, természetesen ezek mind orosz zeneszerzőktől származnak. Természetesen nem minden művész ellenség, sőt. Készül egy úgynevezett fehér lista azokról, akik kiálltak Ukrajna és az ukránok mellett, őket és műveiket a jövőben is szívesen látják Ukrajnában.
Visszatérve Odesszára. Kulturális téren erősítik a diplomáciát. A párizsi ukrán nagykövet a héten azt nyilatkozta, hogy az UNESCO még az idén a világörökség részévé nyilváníthatja a város központi, történelmi negyedét. Minden dokumentáció a döntéshozók előtt van, akik szerinte hamarosan kedvezően határoznak. A javaslatot egyébként Olaszország terjesztette elő. Pár hete volt egy másik jó hír is az ukránok számára: az UNESCO a kulturális világörökség részévé tett az ukrán céklalevest, amit itthon sokan borscsként ismernek.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
