Ön is kíváncsi, mit írhatott Orbán Viktor Matolcsy György és Varga Mihály ellenőrzőjébe?

Nem vidám hónapról hónapra rátekinteni az aktuális inflációs mutatókra. Egy ideig még csak azt konstatálhattuk, hogy a magyar fogyasztóiár-index egyre több európai uniós országét meghaladja. Majd eljött az a pont, amikor már nem akadt magasabb ráta az Unióban, így csak azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy legalább Európában e tekintetben még nem mi vagyunk az utolsók. 

Ám lassan ez is megváltozott, előbb Ukrajna, majd Moldova mutatott fel a miénknél alacsonyabb éves inflációs adatot. Bár nem lettünk tökutolsók, az, hogy az öreg kontinensen már csak a hiperinflációjából kilábalni igyekvő Törökországot előzzük meg, aligha vigasztaló. Ráadásul az éppen választások kellős közepén lévő ország rátájához való „előnyünk” is apad, a néhány hónappal korábbi 60 százalékponttal szemben e különbség áprilisban már a 20 százalékpontot sem érte el.

Még úgy is romlott kis hazánk relatív inflációs helyzete, hogy két szempontból is kedvező fejleményt jegyezhettünk fel. Egyrészt a hazai pénzromlás az előző hónapban végre nagyobb mértékben lassult, mint februárban vagy márciusban. Igaz, a 0,5, illetve 0,2 százalékpontos mérséklődési ütemet lekörözött 1,2 százalékpontos áprilisi csökkenés eredményeként kijött 24 százalékos éves fogyasztóiár-index még így is rekordmagas, a még mindig 37,9 százalékos élelmiszerár-emelkedés jellemzésére pedig lassan már elfogynak a negatív jelzők.

Másrészt több országban is megfordult a pozitív inflációs trend. Míg márciusban csak négy ország fogyasztóiár-indexe lett magasabb az előző havinál (szemben azzal, hogy januárban és februárban még egyaránt tucatnyié), addig áprilisban a cikkünk megjelenéséig adatait közölt 39 államban már hétben is nagyobb lett a pénzromlás, mint az év harmadik hónapjában. A legnagyobb mértékben, 0,8-0,8 százalékponttal, Hollandiában és Spanyolországban, őket Olaszország követi, 0,7 százalékponttal. Érdekes, hogy a hetek kivétel nélkül az EU tagjai, ami nem is lehet annyira meglepő annak fényében, hogy az Európai Bizottság hétfőn emelte az eurózóna az inflációs előrejelzéseit, az ideit a korábbi 5,6-ról 5,8 százalékra, a 2024. évit meg 2,5-ről 2,8 százalékra.

De az is figyelemre méltó, hogy egyetlen közép- és kelet-európai uniós tagország sem tartozik a gyorsuló inflációjú nemzetek táborába. Sőt, közülük kerül ki az áprilisi inflációcsökkentő bajnok is. A kormánypártoknak fájdalom, hogy a győztes nem más, mint a velünk már csak történelmi okokból folyamatosan összeméricskélt Románia, amely 3,3 százalékpontnyit faragott az előző havi éves fogyasztóiár-indexén. Ezzel jócskán rá is vert a többiekre, az e listán utána következők legjobbja, Csehország -2,3 százalékpontig jutott, Lettország -2,2-ig, Ciprus -2,1-ig. Európa egészét tekintve már nagyobb csökkenéseket is jegyzőkönyvezhetünk: Ukrajna éves inflációs rátája 3,4, Moldováé 3,9, Törökországáé pedig 6,83 százalékponttal volt alacsonyabb áprilisban, mint márciusban (tegyük hozzá, utóbbinak volt honnan, azaz milyen magas bázisról domborítania).

Ha már Románia. Nemcsak keleti szomszédunk 11,23 százalékos áprilisi éves fogyasztóiár-indexe láttán sóvároghatunk (amely ugye – hogy még jobban forgassuk a kést egyesek szívében – kevesebb, mint a fele a magyarnak), hanem a többi közép- és kelet-európai ország rátája miatt.

Lengyelország már csak 14,7, Szlovákia 13,8, Csehország 12,7, Bulgária 11,6, Szlovénia 9,4, Horvátország 8,8 százalékos pénzromlásnál jár.

De a nemrég még hozzánk hasonló szinten álló balti államokhoz való távolságunk is folyamatosan nő: Lettországban 15,1, Litvániában 14,5, Észtországban 13,5 százalékos éves inflációt regisztráltak áprilisban. Az EU-ba nem tartozó, de a magyarok által ugyancsak fél szemmel figyelt országok közül Szerbiában 15,1, Észak-Macedóniában 13, Montenegróban 8,6 százalékos volt az elmúlt hónapban az éves pénzromlás.

Az is említésre méltó, hogy az inflációs lista élére az elmúlt hónapban az Ukrajnát megtámadó Oroszország ugrott, amelyben a februári kétszámjegyűvel szemben áprilisban már csak 2,3 százalék volt az éves fogyasztóiár-index, a Putyinékkal baráti viszonyban lévő Fehéroroszországban pedig 4,7 százalék. De mivel egyik ország sem a piacgazdaságáról híres, talán nem indokolt őket egy kalap alá venni a többiekkel. Érdekes egyébként, hogy további két egykori szovjet köztársaság, Ukrajna és Moldova is a kiemelendők közé került áprilisban, ők – ahogy már fentebb említettük – az inflációcsökkentés mértékében jeleskedtek.

Az infláció annak ellenére mutat emelkedő tendenciát több eurózónás nyugat-európai országban, hogy az Európai Központi Bank tovább, 3-ról 3,75 százalékra emelte az alapkamatát. Ekkora mértékű monetáris szigorítást egyetlen más jegybank sem hajtott végre, a legtovább, 0,5 százalékpontig a svédek merészkedtek, míg a bolgárok 0,35-ig. A magasabb alapkamatú 26 országgal (köztük van a 20 eurózónás tagállam) szemben csak három olyan van, amely már belefogott a kamatcsökkentésekbe: Moldova, Fehéroroszország és Bosznia-Hercegovina.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) ugyan szintén lazított, de nem a két irányadó rátáját vitte lejjebb. Így mindkettő, a 18 százalékos egynapos és a 13 százalékos jegybanki alapkamat a második legmagasabb egész Európában, csupán az ukránok 25 százalékos rátája haladja meg őket. Ennek fényében különösen elkeserítő, hogy még ezzel a magas kamattal sem tudta eddig érdemben megfékezni az MNB az inflációt – csak a forintot tudta visszaerősíteni, igaz, ez sem elhanyagolandó szempont.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)