Mielőtt a láncfűrésszel, az ország jegybankjának bezárásának belengetésével, és más, a látványostól a megdöbbentőn át a rémisztőig terjedő eszközökkel és ígéretekkel kampányoló Javier Milei argentin elnök hatalomra került volna, még a nemzetközi szakértők sem igazán tudták, mire számítsanak. Mileit nevezték az argentin Donald Trumpnak, hasonlították Jair Bolsonaro brazil elnökhöz, Magyarországon pedig adta magát, hogy besoroljuk Orbán Viktor jobboldali populista, autoritárius ambíciókat dédelgető elvbarátai közé, pláne azután, hogy a magyar miniszterelnök látványosan örvendezett feltűnésének és megválasztásának is.
Azóta azonban sokat árnyalódott a kép, és nagyon úgy tűnik, hogy annyit legalábbis ki lehet mondani: Milei őrültségében igenis van rendszer. Az argentin elnök néhány hónap alatt eltörölte a hatósági árakat, amelyek Argentínában számtalan termékre voltak bevezetve, egy lépésben 50 százalékkal leértékelte a pesót a dollárhoz képest, kezdeményezte az állami hírügynökség bezárását, bejelentette 70 ezer állami alkalmazott elbocsátását, és még sorolhatnánk.
Fotó: LaRazon/AFP
Az intézkedések hatására először megugrott az évtizedek óta gazdasági válságról gazdasági válságra evickélő Argentínában hosszú ideje jókora problémát okozó infláció: decemberben az egy hónappal korábbi 10,4-ről 31,7 százalékra gyorsult a pénzromlás, az éves fogyasztóiár-index pedig 2023 végére az egészen elképesztő 211,4 százalékra kúszott fel. Igen ám, de ezután meredeken esni kezdett, és május elejére 2 százalékra mérséklődött, és egyelőre úgy tűnik, a lakosság nagyobbik része is kitart az elnök mellett, de legalábbis nem kezdődtek az országot megbénító tömegtüntetések a radikális szabadpiaci átalakítás ellen.
ATENTOS:
— Escuela Austriaca de Economía (@DiegoMac227) May 12, 2024
Según el revelamiento que realiza la consultora Ecoviews, la inflación en alimentos y bebidas de las últimas 4 semanas ya ronda en el 2%. pic.twitter.com/XSzgwfHQHi
A sokkterápia tehát működni látszik, de ahhoz, hogy a keserű pirulát megédesítse, és rövid távon is látványos gazdasági növekedést, és ezzel életszínvonal-emelkedést teremtsen, Mileinek szüksége lenne valamilyen olyan lehetőségre, amivel komoly pluszbevételeket csatornázhat be a költségvetésbe. Ez már csak azért is fontos lenne, mert az évtizedes populista, az állami beavatkozást, szubvenciókat és osztogatást előtérbe helyező gazdaságpolitika örökségét még „láncfűrésszel” sem lehet egyik napról a másikra eltüntetni, és Mileinek a parlamenten is keresztül kell vernie, így a növekedés beindítása tovább tarthat, mint azt talán az elnök remélte. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) január végén 2,8 százalékos növekedésről 2,8 százalékos csökkenésre változtatta az argentin GDP-re vonatkozó 2024-es előrejelzését.
Manna a föld mélyéről
Mit ad isten, az elmúlt években vált világossá, hogy Argentina a világ egyik legnagyobb szénhidrogéntartalékával rendelkezik. A Patagónia északi részén található Vaca Muerta (Halott Tehén) medence ugyanis szakértők becslései szerint a világ második legnagyobb palagáz-, illetve a negyedik legnagyobb palaolajtartalékait rejti.
Ehhez képest Argentína csak a tavalyi első félévben 6 milliárd dollárt, tehát nagyjából 2 ezer milliárd forintot költött energia, illetve energiahordozók importjára, ráadásul ezt ugyebár valutában, többnyire dollárban kellett kifizetni, miközben az ország állandóan küzdött a valutatartalékainak kimerülése ellen. Mindez a peso árfolyamára is komoly nyomást helyezett.
Adná magát tehát a belföldi olaj- és gázkitermelés felfuttatása, és mint láttuk, ehhez meg is vannak a készletek. Azonban a készletek régóta ismertek (még ha a méretükre vonatkozó becslések nem is voltak ennyire pontosak), és a pala-szénhidrogén kitermelésére alkalmas technológia sem újdonság már – a Vaca Muerta-i kitermelés mégsem tudott felfutni igazán. Ugyan a néhány évvel ezelőtti 250 ezer hordó per napról az elmúlt években 380 ezer hordó per napra tornászták fel az olajtermelést, a lehetőségek ennél jóval nagyobbak lennének.
A stagnálásnak több, részben egymással összefüggő oka volt. A repesztéses technológiák ára ugyan folyamatosan csökken, de még mindig drágább, mint a hagyományos kitermelési eljárásoké, így csak megfelelő világpiaci árszintek mellett éri meg alkalmazni. Komoly infrastruktúrára is szükség van hozzá, a Vaca Muertában működő kutak mindegyikéhez például 15 ezer tonna homokra és 400 tartálykocsinyi vízre van szükség a beindításhoz, a működtetéshez pedig folyamatos dízelutánpótlásra.
Utak, vezetékek, munkások és sok-sok pénz kell
Csakhogy a Vaca Muerta még argentin viszonylatban is elmaradott, isten háta mögötti régió, vasútvonal nem vezet ide, a most működő kutakat a civilizációt jelentő régiós fővárossal, Neuquénnel jelenleg egy kétsávos, nem túl jó állapotú út köti össze. Mivel a kitermelés helyszínén a munkásoknak nincs elegendő szállás sem, a nagyjából 80 kilométeres távolságot naponta 30 ezer ember próbálja megtenni, ahogy tudja, miközben folyamatosan dübörögnek a tartálykocsik, kamionok is mindkét irányba.
Tervek már régóta léteznek egy vasúti szárnyvonal kiépítésére, illetve felmerült egy vízvezeték megépítése is, azonban az argentin állam egyik válságból a másikba bukdácsolva ezeket a terveket mindig visszahelyezte az asztalfiókba. Megnyitottak viszont egy földgázvezetéket, amely Chile és Brazília irányába képes földgázt szállítani (eddig a kitermelt földgázt a helyszínen kellett palackozni, Argentína pedig cseppfolyósított földgázt kényszerült vásárolni a világpiacon). Most már „csak” minél több gázzal kéne megtölteni.
Fotó: Shell
A kézenfekvő megoldás a külföldi tőke bevonása lenne, azonban ehhez sem volt meg mindig a politikai akarat Buenos Airesben, de a lehetséges befektetők sem szaggatták az istrángot, hogy milliárd dollárokat költsenek el fejlesztésekre Argentínában, mert féltek attól, hogy az argentin állam bármikor egy tollvonással megváltoztathatja a játékszabályokat.
Argentina opened first bid related with the construction of Stage II of the Néstor Kirchner pipeline that will connect the Vaca Muerta basin with Santa Fe, and later allow exports to Bolivia, north of Chile and center https://t.co/9cGNm7PiFI pic.twitter.com/o1Efg2fjp3
— nicc (@niccvvs) October 31, 2023
Az, hogy ez valós lehetőség, például 2012-ben is bebizonyosodott, amikor az YPF-et, az egykori állami argentin olajipari óriáscéget államosította „vissza” Cristina Kirchner argentin elnök kezdeményezésére Argentína. A cégben 57 százalékos tulajdonos spanyol Repsolt ugyan kifizették, de a spanyolok szerint nem piaci áron, viszont két „kisebb” részvényes 25, illetve 4 százalékos tulajdonrészének ügye a bíróságra került, és éppen idén januárban született ítélet arról, hogy a 16,1 milliárdos kártérítést ki kell fizetnie az argentin államnak – amely nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva további haladékot kért.
Ha azonban Milei, illetve a szövetségesének számító Horacio Marin, az YPF az elnök által tavaly novemberben kinevezett vezérigazgatója el tudja hitetni a külföldi befektetőkkel, hogy most valóban lehet hosszú távra tervezni, akkor hatalmas fejlődés indulhat be. Marin a legmodernebb kitermelési eljárásokat akarja meghonosítani a területen, ezzel várhatóan hordónként 36 dollár körüli árakon lehetne felhozni az olajat a föld mélyéről, miközben a világpiaci ár hosszú távon is 80-90 dollár körül maradhat – a profitlehetőség tehát csábító.
A várakozások szerint Vaca Muerta az évtized végére napi egy, de inkább másfél millió hordó olajat termelhet, a gázkitermelés pedig duplájára emelkedhet, azonban ehhez nagyjából 40 milliárd dollárnyi beruházásra lesz szükség. Cserébe az argentin szénhidrogén-ipar 2030 körülre Horacio Marin szerint évi 30 milliárd dolláros exportot bonyolíthat le, és a 2030-as évek közepére az argentin olaj- és gázexport egy főre bontva megközelítheti az oroszországi szintet.
„Az argentin köztársaságért tesszük mindezt, és a gyermekeinkért. Ha be tudunk hozni 30 milliárd dollárt, nem lesznek többé árfolyamgondjaink”
– mondja az YPF vezérigazgatója.
Vissza a gyarmati időkbe?
Persze vannak ellenzői is a Vaca Muerta-i termelés felfuttatásának. A helyi gazdálkodók szerint az olaj- és gázipar már most tönkreteszi a földjeiket, szennyezi a talajvizet, elcsúfítja a tájat. Ha pedig felfut a termelés, az biztosan további rombolással fog járni. Ha már környezetvédelmi szempontok: miközben a világ – remélhetőleg – a karbonsemlegesség felé halad, Argentína ezzel a másik irányba tenne egy jókora lépést.
Cristina Kirchner exelnök szerint is zsákutcába vezeti az országot az utódja, aki valójában nem gazdasági fejlődést hoz, hanem egy letűnt korba térne vissza.
„Milei terve nem anarcho-kapitalizmus, hanem anarcho-kolonializmus. Most már világos a kilábalási stratégia: olaj, földgáz, bányák, gabona. Argentínát alapanyagok kitermelőhelyévé akarja tenni. Ez a prekapitalizmus visszavisz bennünket a spanyol alkirályok korába”
– fogalmazott Kirchner.
Ezzel szemben a fejlesztések támogatói azzal érvelnek, hogy a szén-dioxid-kibocsátás problémája nem Argentínában fog megoldódni – amíg van kereslet szénhidrogénekre, addig csak az a kérdés, hogy hol termelik ki ezeket, és ki keres rajtuk. Miért ne lehetne ez Argentína is, érvelnek, hozzátéve, hogy például a földgáz segíthet a zöld átállásban, mint átmeneti megoldás.
Meglátjuk, miként alakulnak a dolgok, lesz-e szénhidrogén-nagyhatalom Argentínából a következő években. Ha igen, az nemcsak az argentin gazdaságot fogja átalakítani, hanem a világgazdaságban és -politikában is fontos elmozdulást hozhat, csökkentve a hagyományos energiaexportőrök súlyát. Azonban az argentin történelem elmúlt évtizedeit nézve azért kijelenthető, hogy ez a játszma még nincs lefutva.
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
