A magyar kormányfő az április 2-i Magyar Közlönyben 22 pontos kormányhatározat keretében osztott ki feladatokat a külgazdasági és külügyminiszternek Afrika szubszaharai (Fekete-Afrika) térségével kapcsolatban. Szíjjártó Péternek már június végéig élénkítési és bővítési szándékkal át kell tekintenie Magyarország és a térség közötti kapcsolatokat, a magyar vállalkozások szubszaharai befektetés-támogatásának szükségességét és forrásigényét. A bevezetőből kiderül, hogy a kabinet célja mindezzel a migráció fékezése, amit az egyes országok gazdaságának fejlesztésével, munkahelyek teremtésével, a helyi megélhetés biztosításával kezelnének.
Nyakig eladósodva
Nos, az már önmagában üdvözlendő, hogy a kormány nem csak a határon túli magyar települések fociakadémiáit támogatja milliárdokkal, hanem Fekete-Afrika fejlesztését is a szívén viseli. Az viszont már elgondolkodtató, hogy itt nemcsak egy erősen túlnépesedett, hanem a világ egyik legeladósodottabb térségéről is beszélünk. A szerdán Berlinben nyilvánosságra hozott globális adósság-jelentés szerint egyes szubszaharai országokban már olyan súlyos a helyzet, hogy azok napjainkra felfüggesztették adósságaik visszafizetését. Ide tartozik Angola, Gambia, Szudán, Dél-Szudán, Eritrea, Sao Tome és Principe, valamint Szomália.
A Szaharától délre fekvő 49 állam több, mint felénél az utóbbi években nyaktörő ütemben növekedett az eladósodás és tavaly először haladta meg a GDP 50 százalékát. Ez európai mértékkel nézve nem tűnik veszélyesnek, de Afrikában a kamatterhek jóval magasabbak. 2013-2018 között megduplázódtak és átlagosan az állami kiadások 12,5 százalékéra szöktek már fel ezek a terhek.
Korrupció, inkompetencia
Nigéria egy tökéletes állatorvosi ló ebből a szempontból, hiszen mi lehetne a probléma Afrika legnagyobb olajexportőrével? Mondjuk az, hogy a korrupt, populista és inkompetens politikai osztály tavaly 14,5 százalékos költségvetési hiánnyal gazdálkodott, amely óriási lyukat új hitelekkel tömött be. Az ország tavaly már 5 milliárd dollárt költött kamatkiadásokra, kétszer annyit, mint 2015-ben – és 30-szor annyit, mint amennyi a nigériai egészségügy-minisztérium kerete. Nigéria pedig idén már annyit költ kamat-kiadásokra, mint amennyi befolyik az államháztartásba az olajexportból.
Az Orbán kormány már az elmúlt hetekben padlógázt nyomott, hiszen idén 2,4 milliárd, jövőre 2,8 milliárd forintot ad egy átfogó, az Ugandai Köztársaságban megvalósuló nemzetközi fejlesztési program megvalósítására. Nem mellékes körülmény azonban, hogy Uganda 2016-ban a korrupció vizsgálatába bekapcsolt 176 ország közül a 151. legkorruptabb ország volt.
A keleti nyitás pénznyelői
Valóban, mi is a garancia arra, hogy ez az új Afrika-stratégia nem lesz ugyanolyan feneketlen pénznyelő, mint a keleti nyitás, benne olyan sötét és a Külüggyel bizalmas viszonyt ápoló cégekkel, mint a milliárdokkal bedőlő Quaestor? Nos, erre semmilyen garancia nincs. Bár egy jól körülhatárolható oligarcha-körnek mesés hasznot hozott, a kormányzat keleti nyitás kereskedelmi stratégiájáról mostanában egy hangot sem hallunk, talán azért, mert a 2010-ben nagy csinnadrattával beharangozott projekt mára becsődölt. A keleti nyitás megalapozására hivatott Magyar Nemzeti Kereskedőházba közpénzek tízmilliárdjai folytak, de aztán az egész projekt tavaly megbukott.
Érdemes ezen a ponton megemlékezni a keleti nyitás állatorvosi lováról, Azerbajdzsánról, amelyet még Orbán nevezett mintaállamnak négy éve a Magyar Országgyűlés épületében, a kétoldalú stratégiai szerződés aláírásakor. A bakui magyar kereskedőház első tulajdonosa a megnyitása után Töröcskei István oligarcha lett, akinek korábban a részben állami tulajdonú bankja csődbe ment. Talán nem véletlenül, hiszen a Széchenyi Bank számos olyan cégnek adott hiteleket, melyekben szintén Töröcskei volt a vezető.
Káncz Csaba jegyzete
Erőteljes hétkezdet. 
