Tulajdonképpen semmi meglepő nincsen abban, hogy Orbán Viktort nem vásárolták be a konzervatív rétegrendezvény CPAC előadói közé (a CPAC az RTL kérdésére árulta el, hogy nem kaptak, és nem is adtak pénzt a miniszterelnök szerepléséért), hiszen a magyar „régi vágású szabadságharcos” tökéletesen beleillik a félidős választáson nagy győzelemre készülő republikánusok programjába, akik nem mellesleg egyre nyíltabban vállalják, hogy 2024-ben ismételten Donald Trumpot indítják a majdani demokrata elnökjelölt ellen – őt egyébként szinte biztosan nem Joe Bidennek fogják hívni, hiszen az egyre rozogább elnök népszerűsége mélyponton van.
De haladjunk sorjában. Az már a májusi, budapesti CPAC (Conservative Political Action Conference) alatt is látszott, hogy az 1974-es alapítása óta először Európába hozott jobbos, konzervatív csúcstalálkozó mennyire fontos a kormány számára, hiszen a Fidesz-KDNP apraja-nagyja, köztük maga Orbán Viktor is beszélt a konferencián. Azt akkor még hivatalosan nem lehetett tudni, hogy a miniszterelnök az augusztusi CPAC-on is ott lesz majd, ám a kormányzati retorikában már évek óta egyértelmű, hogy kit látnának szívesen a Fehér Házban.
Jönnek a választások – megint
Az Egyesült Államokban szűk három hónap múlva, november 8-án félidős választásokat tartanak; a tét pedig óriási, hiszen 435 képviselőházi hely és 35 szenátori szék sorsa dől majd el – az egyértelmű, hogy jelenleg az amerikai választási kampány csúcsidőszakában járunk. Ne legyenek senkinek illúziói: a CPAC-konferencia, amelyen Orbán Viktor beszédet mondott, egy republikánus kampányrendezvény volt.
De mégis mit keres egy kis közép-kelet-európai ország vezetője az amerikai jobboldal kampányrendezvényén? Nos, a válasz egyszerű és nagyszerű: a Republikánus Párt többsége, de különösen szélsőségesebb, MAGA-vonalas (tehát a Donald Trump által óriási biznisszé kiművelt "Make America Great Again"-mozgalomhoz köthető) irányzata nagyon szeretne a Fidesz-KDNP nyomdokaiba lépni. Mert mi az, amit az elmúlt tizenkét év megmutatott Magyarországon, színtisztán politikai szempontból? Azt, hogy a félelmeket kihasználó, újabb és újabb ellenséget találó, kultúrharcos narratíva működik, választásokat lehet vele nyerni, különösen úgy, hogyha az ellenzék szerencsétlenkedése és belharcai miatt gyakorlatilag nincsen reális alternatíva a másik oldalon.
A republikánusok keresik a saját ellenségeiket
Itthon arra talán senkit sem kell emlékeztetnünk, hogy az elmúlt évek orbáni ellenségei az illegális bevándorlók, Soros György, Brüsszel, az LMBTQ-közösség, vagy ezen csoportok valamely mixei voltak. Ha visszatekintünk az elmúlt háromnegyed-egy évre a Republikánus Párt ténykedéséből, akkor azt látni, hogy úgymond elővették a magyar modellt, hiszen csúcsra járatják olyan kényes kérdések és témák támadását valamint vitatását, mint a kritikai fajelmélet (ez nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy a rasszizmus átszövi az Egyesült Államok történelmét és államszervezetét – a szerk.), vagy az LMBTQ-közösség jogai, különös tekintettel a transzneműek kérdésére, és a téma iskolai oktatására. Ezek mind olyan témák, amelyek propagálásával az elmúlt időszakban előretörtek a kisebbségi szavazók, különösen a spanyolajkúak körében – azaz úgy tűnik, hogy az ellenség megtalálása és megnevezése nem csak Orbánéknak fizetődött ki.
A bénázó ellenfél
2020-ban, a koronavírus-járvány csúcsán, egy megtépázott Amerikában lehetett választást nyerni azzal, hogy valaki nem Donald Trump – ez ma már nem lenne így. Bár a Demokrata Párt és a magyar ellenzék helyzete abban élesen különbözik, hogy a demokraták jelenleg kormányon vannak, ezen felül még így is akadnak hasonlóságok.
Azt Magyarországon aligha kell ma bárkinek bemutatni, hogy az ellenzéki oldalon nehezen megy azon témák megtalálása és folyamatos közfigyelemben tartása, amelyekkel a kormányt igazán meg lehet szorongatni; nos, a demokraták esetében még kínosabb az, hogy az ölükbe szakadt aduásszal sokáig egyszerűen képtelenek voltak érdemben mozgósítani. Ez nem más, mint az abortuszkérdés, hiszen az abortuszhoz való jogot szövetségi szintre emelő irányadó bírósági döntés, a Roe kontra Wade érvénytelenítéséről egy republikánus többségű Legfelsőbb Bíróság döntött. Az amerikai társadalom döntő többsége továbbra is támogatja a terhességmegszakításhoz való jogot, ennek ellenére a demokraták csak nagyon vonakodva léptek, és a félidős választások előtt három hónappal is csak nehézkesen kampányolnak ezzel.
Orbán Viktor jelenléte üzenet volt?
Azt, hogy pontosan mi lesz az eredmény a félidős választásokon, egyelőre senki sem tudja, viszont az egyértelműnek tűnik, hogy a hipotetikus bokszmeccsen jelenleg a republikánusok állnak nyerésre: a hagyományosan demokrata oldalra húzó CNN becslése szerint is 20-30 helyet veszthetnek a képviselőházban a demokraták, ez pedig azt jelentené, hogy a republikánusok megszerzik a többséget az alsóházban, míg a szenátusban megtartják azt.
A félidős választásokon elnökjelöltet még nem kell felmutatni, azonban már érdemes egy gondolatot fordítani arra, hogy mi lesz 2024-ben. Bár vannak kevésbé keményvonalas, valamivel konszolidáltabb kihívók a republikánus elnökjelöltségért, köztük Ron DeSantis floridai kormányzó, a jelenleg zajló vizsgálóbizottsági meghallgatások és a floridai Trump-birtokon tartott, az ex-elnök bizalmas iratait kereső FBI-razzia ellenére, még így is Donald Trump tűnik a befutónak, hiszen kicsi az esély arra, hogy Trumpot valóban el is ítélik. Így felmerül a kérdés, hogy most, a választási kampány hajrájában azért éppen Trump nagy európai barátja (és sok szempontból ideológiai pajtása) emlegette saját sikereit a CPAC-on, hogy mindenkinek megüzenjék, „2024, Donald Trump, Make America Great Again”?
Pluszban nyitottak az amerikai értékpapírpiacok pénteken. 
A forint is azt jelzi, hogy Magyarországon kiengedtük a kéziféket – interjú
Jobban fogják ezentúl keresni a forintot, mint a devizát? – interjú
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbá válhatnak a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
