December 12-én Magyarország elengedte a vétót a globális minimumadó és az Ukrajnának szánt segély ügyében, cserébe részleges megállapodás született az EU-pénzekhez való hozzáférés feltételeiről.
A kormány új kompromisszum eredményeként tálalta a globális minimumadóval kapcsolatos vétó decemberi elengedését, melynek lényege, hogy az iparűzési adót be lehet számítani a társasági adóba. A helyzet azonban az, hogy már tavaly ősszel eldőlt, az OECD támogatja ezt az elszámolást, az erre való újbóli rákérdezés pedig csak arra szolgált, hogy legyen indoka a kormánynak, amiért mégis visszavonul a globális minimumadó vétójának ügyében.
Tavaly októberben még támogattuk az ügyet, míg idén nyáron egy pálfordulást követően Orbánék már vétóval zsaroltak, ami elég nyilvánvalóan az EU-s pénzek érdekében történt, komoly hitelességvesztést okozva hazánknak. Az elvtelen zsarolás azért is volt átlátszó, mert a magyar vállalatok túlnyomó többségét nem is érinti a globális minimumadó. Csak a 750 millió euró feletti összesített éves árbevétellel rendelkező cégekre kell alkalmazni, de jó, ha tíz ilyen van magyar tulajdonban. Amennyiben viszont Magyarország nem csatlakozik, akkor az itteni multik a minimumadó és a hazai társasági adó különbözetét külföldön fizették volna meg, tehát egyértelműen veszteség érte volna a magyar költségvetést.
A magyar kormány váratlan júniusi vétója – amellyel megakadályozta, hogy az Európai Unió csatlakozzon a globális minimumadóhoz – viszont annyira felbőszítette az amerikai kormányt, hogy 2024. január 1-jével felmondta a hazánkkal 1979-ben kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. Ha a felmondás életbe lép, a magyar költségvetés évente 100 milliárd forint körüli összeget fog veszíteni, és az egyetlen OECD-országként maradunk adóegyezmény nélkül az USA-val. Ez azért is probléma, mert az USA Magyarország legnagyobb EU-n kívüli befektetője, és a két ország gazdasági kapcsolataiban súlyos zavarokat okozhat, ha megszűnik az egyezmény, emellett Magyarország onnan érkező tőkevonzó képessége is csökkenne. Hátrányosan érintené azonban a nálunk működő amerikai cégeket is, ha a felmondás valóban hatályba lép.
Varga Mihály pénzügyminiszter azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy kijelentette, a két ország közötti jó gazdasági kapcsolatoknak nem előfeltétele a felmondott egyezmény – Brazília, Argentína, Szerbia és Szingapúr sem kötött ilyet az Egyesült Államokkal. Az amerikai nyomásgyakorlásra utalva hozzátette: „Furcsának tartjuk, hogy az Egyesült Államok felmondta Magyarországgal szemben ezt a megállapodást, miközben például Oroszországgal nem mondta fel az adóegyezményét.”
László Csaba, az „Éljen a globális minimumadó!” című Mforon megjelent cikkében kiemeli, hogy belátható időn belül új, még egy számunkra kedvezőtlenebb egyezmény megkötésének az esélye is csekély. Az amerikai kongresszus működésének sajátosságai miatt az USA az elmúlt 10 évben elvétve kötött ilyen megállapodást.
Erre utal az is, hogy ugyan 2010-ben az elmúlt 30 év tapasztalataival kiegészített új adóegyezményt írt alá Oszkó Péter akkori magyar pénzügyminiszter és Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, ám ez a szerződés soha nem lépett hatályba, mivel máig nem ratifikálta azt az Egyesült Államok szenátusa.
Némi reményt kelt azonban, hogy a felmondásban szerepel egy késleltetés: mivel az amerikai fél csak június 30-a után értesítette hazánkat, ezért nem 2023. január 1-től, hanem 2024 januárjától lesz hatályos a felmondás. Szakértők szerint talán sikerülhet elfogadtatni a már a szenátus előtt lévő megállapodást, vagy egy új adóegyezményt tető alá hozni, még az előtt, hogy a korábbi hatályát vesztené. A késleltetéssel többek szerint az volt az amerikai cél, hogy nyomást lehessen gyakorolni, ugyanakkor ne okozzanak azonnal a gazdasági kapcsolatokban komoly fennakadásokat.
A magyar kormány emellett számíthatott arra is, hogy az amerikai novemberi félidős választásokon a szenátusban is a republikánusok szerzik meg a többséget, ami növelhette volna az esélyét egy új megállapodásnak. Ez a várakozás nem jött be, ugyanakkor lehetnek még újabb politikai alkuk, amelyek meggyorsítják a folyamatot. Kérdés, hogy az mibe kerül majd nekünk.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
