Orbán Viktoréknak lenne mit tanulnia a szegényebb országoktól?

Arról korábbi cikkünkben is írtunk, hogy Varga Judit augusztus elsején esedékes távozásával Magyarországon az egész Európai Unió szintjén példátlan helyzet jön létre, hiszen sehol máshol nem áll fent jelenleg olyan helyzet, hogy ne üljenek nők a kormányzatban – és persze hasonló a helyzet az ilyen téren hagyományosan jól teljesítő angolszász országokban is.

A magyar kormányban tehát augusztus elejétől nem ül majd nő, a parlamenti képviselőnők száma azonban így is 26 fő marad, hiszen Varga Judit ezt a mandátumot nem adja vissza – legalábbis az európai parlamenti választásokig biztosan nem. Mindez azt jelenti, hogy az Országgyűlésben ülő nők aránya nagyjából 13 százalék, ezzel hazánk a nemzetközi interparlamentáris unió oldalának adatai alapján valahol a 150. hely környékén áll a világ országaival összehasonlítva, néhány százalékkal lemaradva például Észak-Korea mögött, ahol több mint 120 nő ül a törvényhozásban.

De mi a helyzet azokkal az országokkal, amelyeknek a kormány kifejezetten hangsúlyozza a segítségnyújtást?

Idén áprilisban Szijjártó Péter azzal írt diplomáciai történelmet, hogy Sierra Leonéba látogatott első magyar külügyminiszterként, és egyebek mellett egy kétoldalú gazdasági egyezményt is nyélbe ütött a nyugat-afrikai országgal, valamint Magyarország többek között víztisztító üzemet is építene, és diákoknak adna ösztöndíjakat.

Ázsiai körútján a külgazdasági és külügyminiszter Laoszt is útba ejtette, itt éppen azzal büszkélkedett el, hogy magyar vállalatok 25 millió dollár értékben létrehozták a laoszi elektronikus népesség-nyilvántartási és az egységes személyi igazolvány rendszert, ezt 2017-ben pedig egy 160 millió dolláros segély-hitelcsomag elindítása előzte meg az országban.

A fentebb említettek mellett pedig a kormányzati segélyprogramok által támogatott országok közé tartozik még például Nigéria, Etiópia, Uganda, Kenya, Szíria, Mozambik, Libanon és Ghána is.

Az általunk összeszedett tíz, a magyar állam által rendszeresen támogatott és beruházások, valamint támogatások célpontjának számító országok parlamentjeit a nemi eloszlás szempontjából vizsgálva a következő tendencia rajzolódik ki:

A magyarországi 13 százalék körüli érték a gyengébbek közé tartozik, még olyan országokkal összehasonlítva is, amelyekben számottevő muszlim kisebbség él, vagy amelyekben a nők szerepe a hagyományosabb társadalmi berendezkedés alapján van meghatározva. Ha kifejezetten a kormánytagokra fókuszálunk, még kínosabb a helyzet, hiszen

jelenleg ezen országok mindegyikében legalább egy nő ül a miniszterek között – a bajnok az a Mozambik, ahol összesen 11 miniszternőt számoltunk össze.

Elgondolkodtató adatok

Az nyilvánvaló, hogy a felsorolt 10 ország mindegyikében nagyon komoly társadalmi, gazdasági és környezeti problémák léteznek, amelyekhez rendkívül jól jön minden segítség. Az sem vitatható, hogy a nemek közti egyenlőség terén is jócskán van hová fejlődni, hiszen a nemzetközi összehasonlításban Magyarország a 40. helyet foglalja el ezen a téren, a parlamentáris szinten nagyjából hazánkkal egyenlően álló Sierra Leona pedig a 118. helyet érte el a Council of Foreign Relations think-tank listáján.

Amiért azonban a magyar kormány számára mégis elgondolkodtatók lehetnek ezek az adatok, az a tényező, hogy egy magát egyértelműen a Nyugathoz soroló, a társadalmi fejlődést, a családok helyzetét javítani kívánó, valamint a gyermekszületési számot növelni akaró ország egészen egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy azok a harmadik világbeli országok, amelyeknek támogatást nyújt jobb reprezentációs adatokat tudjanak felmutatni.