Polgárháború Európa megmentőjénél: mi lesz, ha elindulnak 11 millióan?

A teljesen felbolydult Közel-Keleten érdemes egy pillantást vetnünk Ankara lépéseire. A júniusi választást követően, amikor Erdogan-féle AKP elvesztette az abszolút parlamenti többségét – köszönhetően részben a pro-kurd HDP fényes szereplésének – a török politika életveszélyes játszmába kezdett. Erdogan török elnök szeretné újonnan bebizonyítani, hogy ő az erős ember a térségben és az országban, de felelőtlen játszmájával olyan démonokat szabadított magára – PKK, török nacionalizmus – amelyek a végén erősebbnek bizonyulhatnak nála.

Az EU tagjelölt ország polgárháborús hétköznapjai

Bár Brüsszel és Berlin mélyen hallgat róla, jelenleg mintegy 10 ezer török katona és rendőr – megtámogatva tankokkal és helikopterekkel – lép fel egyre erőteljesebben a kurd tartományokban (Diyarbakin, Mardin és Szirnak). A nyár óta kiújult harcok miatt mintegy 200 ezer ember kényszerült otthonának elhagyására, és 17 körzetben mintegy 1.3 millió ember él kijárási tilalom alatt. Ez a legnagyobb belső kurd menekülthullám az 1990-es évek óta, amikor a török hadsereg hozzávetőleg 2000 falut rombolt le „biztonsági okokból”. Nos, így zajlanak a hétköznapok az EU tagjelölt országban, amellyel egy hete több csatlakozási fejezetet is megnyitott Brüsszel. És mi lesz, ha majd a 11.4 millió törökországi kurd is egy nap elindul Európa felé?

Erdogan elnök: magára nyitotta a pokol kapui MTI Fotó: Kovács Tamás

Kiszorulás Szíriából

Moszkva vonatkozásában is csak romhalmazzal találkozunk. Az orosz vadászbombázó lelövése óta eltelt hónapban Moszkva felfüggesztette a vízummentességet és a charter-járatokat Törökországgal, figyelmeztette polgárait, hogy ne utazzanak oda, leállították a turistautakat, megtiltotta számos élelmiszer - zöldségek, gyümölcsök, szárnyasok - importját és betiltotta török állampolgárok foglalkoztatását. A török egyetemistákat hazaküldik, éppen úgy, ahogy 90 ezer vendégmunkást is. Putyin elnök pedig múlt héten elrendelte - világosan a török erőkre utalva -, hogy minden célpontra azonnal lőni kell, amely orosz csapatokat vagy infrastruktúrát veszélyeztet Szíriában.

A török pozíció összeomlása Szíriában őrületbe kergeti az ankarai kormányzatot. Az ENSZ BT múlt pénteken egyhangúlag elfogadott egy határozat-tervezetet a szír polgárháború lezárásának időbeli lefutásáról. A kulcskérdéseket a tervezet mind megválaszolatlanul hagyja, példának okáért hogy ki vesz majd részt a béketárgyalásokon és a tűzszünetben, kit foglal magában az átmeneti kormányzat és ki vehet részt a választásokon?

Erdogan számára viszont teljesen elfogadhatatlan az a tény, hogy nem született döntés a szír Asszad elnök jövőjéről, hiszen így a török pozíciók Irakban és Szíriában veszélyeztetve vannak. Davutoglu miniszterelnök szombaton megismételte a török álláspontot, hogy „ a szír válságot csak úgy lehet megoldani, ha Asszad elnök távozik a hatalomból”. Biztos, ami biztos, Ankara ezért nem vonja továbbra sem vissza csapatait Észak-Irakból, holott erre már mind Biden alelnök, mind Obama elnök nyomatékosan felszólította.

Új játszma az orosz gép lelövése után

Múlt szerdán Ankara bejelentette, hogy katonai bázist hoz létre Katarban és mintegy 3000 katonát fog ott állomásoztatni. Ez lesz a Közel-Keleten az első hivatalosan létrehozott külföldi katonai missziója Törökországnak. Katar egyben helyszíne a térség legnagyobb amerikai légibázisának, ahol 10 ezer katonai személyzet állomásozik.

De az igazán nagy diplomáciai fordulatot Izraellel produkálta, szintén múlt szerdán. Az orosz, iráni és egyiptomi kapcsolataiban teljesen beszorult török diplomácia egy zürichi titkos tárgyaláson váratlanul kiegyezett az évek óta démonizált Netanjahu-kormányzattal. Ennek értelmében a nagykövetek visszatérnek Ankarába és Tel-Avivba, Izrael 20 millió dollár kártérítést fizet az öt évvel ezelőtti tengeri incidens miatt, a törökök pedig kiutasítják a palesztin Hamász katonai szárnyának vezetőjét Isztambulból és korlátozzák a Hamász tevékenységét az országban.

Hazánkat is érintő fejlemény, hogy az egyezmény végleges aláírása után a két ország megvizsgálja a török földgázvásárlás lehetőségét Izraelből is, s egy gázvezeték lefektetését, melyen keresztül az Iszlám Államtól és Izraeltől vásárolt földgázt (az USA hallgatólagos jóváhagyásával) Törökország érintésével Európába lehetne exportálni.

Káncz Csaba jegyzete