A Brexit megkérdőjelezte az európai integráció jövőjét, egyben alapjaiban rázta meg az európai biztonsági egyensúlyt. Az Egyesült Királyság kiválásával a legütőképesebb nukleáris haderő távozott az EU-ból. Az EU egyben elvesztette tagállamai katonai költségvetésének a negyedét, és a NATO katonai kiadások 80 százaléka az EU-n kívül került.
Különösen a kisebb államok esetében az ilyen rengések a diplomáciát fokozott kihívások elé állítják, és kemény próbának teszi ki annak képességeit. A Brexittel hazánk biztonságpolitikai környezete érzékelhetően törékenyebb lett, és rámutatott arra az elképesztő sérülékenységre, amelyet a miniszterelnök intézményi ellensúlyokat nem tűrő rombolása okozott az elmúlt években.
Példátlan bizalmi válság
Valóban, az európai biztonsági rendszer megrendült. Elképesztő módon kontinensünk perifériáján fél éve háború dúlt Azerbajdzsán és Örményország között, az elmúlt hónapokban újra felizzott Ukrajna határvidéke, politikai válság tört Belaruszra, miközben évek-évtizedek óta befagyott konfliktusokat látunk Moldovától Grúziáig.
Moszkva és Brüsszel másfél hete konferenciát rendezett, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszter leszögezte: „A helyzet meglehetősen riasztó. Közös európai kontinensünk egy példátlan bizalmi válságot él meg. Európában újra válaszvonalak jelennek meg. Ezek kelet felé mozognak, egyre mélyülnek, mintha csak lövészárkok lennének.
Medvegyev panasza
A Kremlt láthatóan frusztrálja, hogy a Nyugat ügyet sem vet azokra a katonai sikerekre, amelyeket Moszkva az utóbbi években elért. Érzékletesen kifejezi az orosz belső körök hangulatát az a hosszú interjú, amelyet Dmitrij Medvegyev, volt miniszterelnök, jelenleg az Egyesült Oroszország párt elnöke, egyben az orosz Biztonsági tanács helyettes vezetője adott a Kommerszant nevű tekintélyes lapnak.
Itt Medvegyev kifejti, hogy „A Nyugatot elvakítja a saját nagysága, és Oroszországot megalázóbban kezeli, mint a Hidegháborúban – sorra hozva a szankcióit, beleértve egyénekre szabott szankciókat. A Hidegháború alatt Moszkvával szemben tisztelet uralkodott, jelenleg a helyzet annál sokkal rosszabb”.
Rossz előjelek
Higgadtan kijelenthető, hogy Putyin és Biden elnökök a június 16-i genfi csúcstalálkozóra konfrontációs üzemmódban készülnek. A jelentős ellentéteket hosszan lehet sorolni: az euroatlanti feszültség, a poszt-szovjet térség, Ukrajna ügye, a szíriai helyzet, a kiberbiztonság és végül a szuverenitás, valamint az emberi jogok kérdése a nemzetközi kapcsolatokban. A csúcstalálkozót határozottan beárnyékolja az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő konfrontáció is.
Moszkva határozott jelzéseket küld a pénzügyi biztonság frontján is. Anton Sziluanov pénzügyminiszter a múlt héten bejelentette, hogy egy hónapon belül leépítik a 186 milliárd dolláros nemzeti jóléti alapban meglévő, 41 milliárd dollárt kitévő amerikai devizaállományt. Az euró állományát 40 százalékra növelik, a jüan állományát 30 százalékra, az aranyét pedig 20 százalékra.
Az orosz katonai vezetés osztja ezeket az aggodalmakat. Május 31-én Szergej Sojgu védelmi miniszter beszédet tartott az úgynevezett Védelmi Minisztériumi Kollégium (a minisztérium magas rangú tisztjeinek panelje) előtt. Sojgu az állítólagos növekvő veszélyre figyelmeztetett a NATO részéről Oroszország nyugati határai mentén. A miniszter bejelentette, hogy az idei év végéig mintegy 20 nagyobb katonai egységet fog átvezényelni a Nyugati Katonai Körzetbe.
A NATO keleti bővítésének ügye
A Kreml szerint a Nyugat információs kampányba kezdett, hogy retusálja a történelemből azokat a Hidegháború végén tett legmagasabb szintű ígéreteit, miszerint nem fog a NATO kelet felé terjeszkedni. Az egyik ilyen szerecsenmosdatási kísérlet Moszkva szerint a londoni stratégiai agytröszt, a Chatham House május 13-i tanulmánya, amely szerint a „Szovjetuniónak 1990-et követően soha nem kínáltak hivatalos garanciát a NATO bővítés korlátait tekintve”.
A másik friss ködösítési kísérlet a Kreml szerint a Szabad Európa Rádió május 19-i elemzése, amely szerint Gorbacsov pártfőtitkár sohasem kért a NATO bővítésre vonatkozó garanciákat a német újraegyesítésen túl és „bizonyosan nem is kapott ilyet”.
Moszkva viszont hivatkozik az amerikai Nemzetbiztonsági Irattár 2017 decemberében nyilvánossá tett irataira, amely szerint James Baker akkori amerikai külügyminiszter, valamint az Egyesült Királyság, Franciaország és az NSzK akkori vezetői minden kétséget kizáróan biztosították Gorbacsovot és a szovjet külügyminisztert, hogy a NATO nem fog keleti irányba terjeszkedni.
Mindezen dokumentumok Moszkva olvasatában azt jelentik, hogy nem ők kezdték Európában az újabb Hidegháborút.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Csökkenő forgalom mellett növekvő nyereség. 
