Moszkva a 9 millió négyzetkilométeres leolvadó arktikus térség 40 százalékát követeli magának, és azt „stratégiai erőforrás bázisának” tekinti. A Kreml 2015 nyarán nyújtotta be igényét az ENSZ-hez egy 1,2 millió négyzetkilométeres – vagyis nagyjából egy Dél-Afrikai Köztársaság nagyságú – területre a térségben, beleértve az Északi-sarkot.
Putyin egyúttal egy 15 éves stratégia keretében akar meggyőzni még több orosz polgárt, hogy költözzenek az arktikus térségbe. Bár az arktikus térségben Oroszország lakosságának csupán 1,5 százaléka él, de ez adja csaknem 10 százalékát az orosz GDP-nek az olaj, gáz és nikkeltermelés által.
A térségbe folyamatosan érkeznek az óriási olajkitermelő projektek, a Rosznyefty legutóbbi beruházásának 10 százaléka fölötti ellenőrzést a szingapúri Trafigura csoport szerezte meg. De a sanyarú körülmények nem igazán vonzóak hosszabb távon az orosz átlagember számára, így az elmúlt 15 évben mintegy 300 ezer ember költözött el a térségből, melynek lakossága jelenleg 2,4 millió fő.
Korai orosz ébredés
Az arktikus térség az egyetlen olyan műveleti terület a világ tengerein, ahol az amerikai haditengerészet harcértékét felülmúlja egy versenytárs. A katonai erőviszonyokat jól mutatja, hogy míg az oroszoknak 17 katonai bázisuk van a térségben (ebből legalább 6 új), aközben a nyugati szövetségnek csupán 14 (főként Alaszkában, Kanadában és egy-egy Norvégiában, valamint Grönlandon).
Moszkva már 2014 végén létrehozta az Arktikus Stratégiai Parancsnokságot, amelynek központja a Murmanszk régióban fekvő zárt városban, Szeveromorszkban van – ez egyben Oroszország legerősebb flottájának, az Északi Flottának a központja is. Putyin elnök 2020 tavaszán írta alá azt a 15 éves fejlesztési tervet, amelynek keretében 2035-ig át akarnak adni négy regionális repteret és megépíteni 40 tengerjáró hajót.
Tavaly január 1-től az Északi Flotta besorolása Északi (Arktikus) Katonai Körzetté változott, ezzel egyenrangúvá vált a többi néggyel. Oroszország óriási területe addig négy katonai körzetre volt felosztva, úgymint az Északi-, a Déli-, a Központi- és a Keleti Katonai Körzetekre.
Az új orosz fegyverek sorra vonulnak fel az arktikus térségben. Moszkva egy éve tesztelte a térségben a Cirkon típusú hiperszonikus manőverező robotrepülőgépét. Ez 1000 kilométeres hatósugarú körben képes célpontok megsemmisítésére, gyakorlatilag perceken belül, hiszen kilencszeres hangsebességgel száguld.
Ezzel a fegyverrel a Kreml ellenőrizni tudja a tengeri kijáratot Nordkap és a Spitzbergák (Svalbard) között, Norvégia északi részén. Itt kell az orosz Északi Flotta hadihajóinak áthaladni, hogy kiérjenek az Atlanti-óceánra. Tavaly nyáron a Kreml az egyik legerősebb elektronikai hadviselési eszközét, a Murmanszk-BN rendszert telepítette a finn határ közelébe.
Új flotta jöhet
Az orosz állami sajtó tavaly ősszel számolt be arról, hogy a védelmi minisztérium az Arktikus Flotta felállítását tervezi. Ennek feladata az Északi-tengeri Út (NSR) és a 6920 kilométer hosszúságú orosz arktikus partvidék védelme lenne.
Az Arktikus Flottára hárulhatna a pótlólagos erősítés feladata egy katonai konfliktus során, ha az Északi Flotta lebénulna. Ahogyan Konsztantyin Sivkov akadémikus kifejtette tavaly tavasszal, az orosz arktikus térség biztonságáért felelős „Északi Flotta Közös Stratégiai Parancsnokságát” az amerikai csapatok minden valószínűség szerint megsemmisítenék egy háborúban.
Az NSR-en keresztül szállított árumennyiség 5 éve még csak 9,7 millió tonna volt, tavaly 33,5 millió tonna - de Putyin elnöki rendelettel célozta meg, hogy 2024-re ez a mennyiség 80 millió tonnára növekedjen.
Tartanak Kínától is
De Pekinggel kapcsolatban sem teljesen nyugodtak a Kreml-ben. Az orosz félelem abból táplálkozik, hogy Moszkvának nincsen pénze kiépíteni az infrastruktúrát az NSR mentén és a megvásárolni az út üzemeltetéséhez szükséges kiszolgáló hajókat. Ahogyan Vlagyimir Volgajev katonai szakértő tavaly kifejtette, az elmúlt időszakban két aggasztó fejlemény is történt.
Egyrészről Peking két, saját fejlesztésű modern jégtörőt bocsátott vízre, miközben már építi a harmadikat – több kiszolgáló hajóval együtt. Ennek eredményeképpen a kínai szállító hajóknak a jövőben már nem lesz szükségük az orosz jégtörőkre az NSR-en. Ez lecsökkenti az orosz bevételeket, egyben az orosz befolyást az útvonalon.
Másrészről – és ez még aggasztóbb orosz szempontból – Peking bejelentette, hogy kínai kikötői kiszolgáló dokkokat fog építeni Murmanszkban, Szabettában, Arhangelszkben Tiksziben és Uzdenben. Az orosz északi kikötők ugyanis jelenleg még túlságosan alulfejlettek ahhoz, hogy nagyobb volumenű konténer forgalmat tudjanak kezelni.
Volgajev szerint a kínaiak már az NSR-t biztonságosabbnak tartják az orosz katonai infrastruktúra miatt, mint a Szuezi-csatornát. De a szakértő szerint, ha a kínaiak fogják felfejleszteni az északi orosz kikötőket, akkor domináns pozícióba fognak kerülni a jövőbeni konténer-kereskedelemben.
Kambodzsa elfogadta Trump tűzszüneti felhívását. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
