"Az orosz politikai rendszer törékenységet mutat, és a katonai hatalom is megroppan" - mondta Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője hétfőn. Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államok és Európa most sürgeti Kijevet, hogy ragadja meg a Wagner-felkelés által előidézett megbicsaklást, hiszen az elősegítheti ellentámadásának áttörését az orosz pozíciókon.
A felkelés új szakaszt nyitott
A The Washington Post-ban a Harvard Egyetem professzora nem körtönfalaz: „Ha az ukrán erők délen olyan ütemben haladnak előre, mint az elmúlt hetekben, akkor legalább 16 évbe telik, hogy visszafoglalják az egész területet. Márpedig ha az ukránok nem érnek el jelentős előrelépést ezen a nyáron, a nyugati partnerek béketárgyalásokat akarnak majd megkezdeni”.
Kijev is érzi a széljárás megváltozását és az ukrán védelmi miniszter-helyettes hétfőn sietett leszögezni, hogy erőik 1-2 kilométert nyomultak előre az ország keleti részén a hétvégén. Zelenszkij elnök pedig arról értesítette népét, hogy csapataik minden irányban előre tudnak haladni.
Szombat óta szinte tudattalanul az orosz-ukrán harc minden napját a Wagner-csoport lázadásának prizmáján keresztül szemléljük, és annak kihatásait mérlegeljük az orosz hódításra és parancsnokaira. Hiszen tagadhatatlan, hogy Prigozsin lázadása súlyos csapást mért az orosz állam és hadsereg vezetésére. Gyengeséget, tehetetlenséget és sebezhetőséget mutattak, így a lázadás gyors végétől függetlenül ez egy nagy repedés marad az agressziót irányító rendszerben.
A háború vége a Wagner-csoport számára
Annak ellenére, hogy a Kreml zárt struktúrájából még mindig nem érkezett kellő jel a belső károk mértékére vonatkozóan, az ukrán front további fejleményeit illetően bizonyos fontos következmények már körvonalazódnak.
Az első következmény a Wagner-csoport közvetlen részvételének vége az ukrajnai orosz műveletekben. Ez csapás az orosz katonai tervekre, ahol Prigozsin zsoldosainak fontos helye lett volna a jövőbeli hadműveletekben.
A Wagner-csoport feloszlatása nem lesz könnyű vagy gyors feladat, az orosz hadsereg biztonsági szolgálatainak pedig éberen kell figyelniük, ahogyan Prigozsin követői beszivárognak a reguláris hadsereg egységeibe.
Lázadásuk egyik oka éppen a Kreml azon kísérlete volt, hogy július 1-jéig Wagner-tagokat a védelmi minisztérium irányítása alá helyezze. A hadseregnek tehát még hosszú ideig meg kell küzdenie a következményekkel, kitéve magát újabb, kisebb lázadások veszélyének, immár a regulárisok soraiban.
A Kremlnek meg kell küzdenie a Wagner-harcosokkal szembeni adósságokkal is, ami szintén a lázadás egyik indítéka volt. A havi fizetésük körülbelül 2800 dollár volt, az elhunytak családjai pedig körülbelül 60 ezer dollárt kaptak. Ezek csillagászati költségek az orosz katonai költségvetés számára, hiszen a Wagner saját bevallása szerint 20 ezer zsoldosát veszítette el Bahmut bevételénél.
Maradt-e lelkesedés az orosz hadseregben?
Mindez azonban csak egy része a Kreml és az orosz hadsereg problémáinak Prigozsin moszkvai felvonulása után, ami közvetlenül hátráltatja az ukrajnai háborús erőfeszítéseiket. A legnagyobb probléma az orosz közkatonák motivációjának megrendülése lehet az ukrajnai hadműveletek folytatására, illetve a parancsnoki lánc megszakadása, amely a Wagner-csoport lázadása során már megjelent – mondja Ben Hodges nyugalmazott tábornok, az amerikai haderő korábbi parancsnoka Európában.
Az oroszországi válság szintén felborította a kormányzati struktúrák erőegyensúlyát, amit Putyinnak éveken át nagy nehézségek árán sikerült megőriznie. A Prigozsin-lázadás belobbantja a Kreml katonai, politikai és üzleti klánjain belüli hatalmi harcokat, amely aztán lehullámzik a hatalom alsóbb szintjeire, egészen a frontharcosokig.
Hogyan viselkedik az elnök sarokba szorítva?
Putyin gyengesége a válság Wagner-csoporttal való megoldásában jelzést adhat Kijevnek ambiciózusabb katonai tervei megvalósításához. „Azoknak, akik azzal érveltek, hogy Ukrajna nem támadhatja meg a Krímet, mert attól tart, hogy eszkalációt indíthat el, most újra kell értékelnie ezt a hipotézist” – érvel Michael McFaul, a Stanford Egyetem professzora, az Egyesült Államok korábbi oroszországi nagykövete.
Az egyik legnagyobb felismerés, amelyet Ukrajna szerzett Prigozsin lázadása kapcsán, az a megerősítés, hogy Putyin nem agresszív, amikor sarokba szorítják, hanem éppen ellenkezőleg, hajlandó tárgyalni és engedményeket tenni. A Prigozsin lázadásával és Putyin válság alatti magatartásával szerzett tapasztalatok felbecsülhetetlen értékűek lesznek Ukrajna számára a katonai műveletek további tervezésében és a védelmét támogató koalícióval való együttműködésben.
E tekintetben a július 11-12-i litvániai NATO-csúcs lesz az első alkalom arra, hogy korrigálja a korábbi stratégiákat Ukrajna védelmében.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ebben a ligában már kevesen "fociznak". 
