A szombati Prigozsin-felkelés egyik legfőbb megválaszolatlan kulcskérdése, hogy mindaz hogyan hat a lövészárkokban harcoló orosz katonákra. Ha az orosz frontvonal morálja megroppan, és a katonák nem hajlandók harcolni, az bizony életveszélyes a Kreml számára. Ugyanakkor viszont lehetőséget adna Ukrajnának arra, hogy megfordítsa az eddig jórészt eredménytelennek bizonyult ellentámadásának harci szerencséjét.
Prigozsin átrendezte a színpadot
Még Zelenszkij elnök is elismerte, hogy országa ellentámadása nem a tervek szerint alakul, mivel az orosz légierő és az alvó aknák több fronton is megakasztották Kijev előretörését. A Biden-kormány attól tart, hogy a jövő havi NATO-csúcstalálkozó egyértelmű sikerének hiánya aláássa a szövetségi egységet, és bonyolítja Ukrajna folyamatos támogatásának politikáját.
De Prigozsin felkelése és a Kremlben tapasztalt zűrzavar megváltoztathatja a számítást. „A Putyin-rezsim repedései most nagyok és világosak” – mondja Alina Poljakova, az Európai Politikai Elemző Központ elnöke.
Valóban, a nyílt lázadás – és az a könnyedség, amellyel Wagner bevette a rosztovi katonai parancsnoki központot, ahol a Kreml irányítja az Ukrajna elleni háborút – világosan rámutatott az orosz hadsereg gyengeségére is.
Az orosz titkosszolgálatok is kudarcot vallottak – ismét. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat katasztrofálisan teljesített, amikor nem jelezte előre ezt az eseményt.
Örökös súrlódások
A Wagner-csoport és az orosz hadsereg közötti nyílt ellenségeskedés nem újdonság. A két csoport az orosz-ukrán háború kezdete óta számos rágalmazó megjegyzést és ellenséges lépést tett egymás ellen.
A felkeléskísérlet nagyrészt az orosz hadsereg és a Wagner-csoport ukrajnai bevetése – és a tetteik alapját képező politikai rendszer – eredménye volt.
A hihető tagadhatóság biztosítása
A Wagner-csoport és az orosz hadsereg közötti kötelék közvetlenül az ukrajnai háború kezdete után megszakadt. A konfliktus előtt a Wagner-csoport az orosz állami érdekeket nem hivatalos minőségben érvényesítette.
Azokon a területeken, ahol Oroszország érdekelt volt, de korlátozni akarta közvetlen szerepvállalását - például Szíriában és Szudánban -, a Wagner-csoport„hihető tagadhatósággal látta el az orosz kormányt.
Például Oroszország a Wagner-csoportot használta fel a Krím annektálásához 2014-ben. A csoport Kreml általi felhasználása a Donbasz régióban 2014-ben azt is lehetővé tette az orosz hadsereg számára, hogy tagadja részvételét. A Wagner-csoport és az orosz hadsereg tehát támogatták a másik céljait.
Az orosz-ukrán háború megváltoztatta a két csoport közötti dinamikát.
Az orosz hadsereg gyors katonai győzelmet várt Ukrajnában. Ehelyett szinte a konfliktus kezdetétől súlyos csapásokat szenvedett el. Ezek a kudarcok olyan jelentősek voltak, hogy arra kényszerítették a Kremlt, hogy a Wagner-csoportot bevesse működésének közvetlen támogatására.
Megsegíteni Putyint Ukrajnában
Katonai értelemben a Wagner-csoport oroszországi bevetése segített stabilizálni az ukrajnai műveleteket. Tavaly a Wagner-csoport az orosz hadsereg nagy részével ellentétben magasan képzett haderő volt. Valójában a Wagner-csoport katonái voltak felelősek Oroszország számos korai sikeréért, például a szeverodonyecki csatáért.
Ezek a műveletek azonban költségesek voltak. A Wagner-csoport olyan jelentős veszteségeket szenvedett el, hogy nem tudta fenntartani hagyományos taktikáját. Ehelyett a zsoldos-csoport tömeges toborzási erőfeszítéseket kezdeményezett, többek között az orosz börtönökből, hogy feltöltsék kimerült erőit.
Ezzel elmosódott a határvonal a Wagner-csoport és az orosz hadsereg között. Míg korábban a két szervezetnek külön befolyási köre volt, most már mindkettő alapvetően hagyományos haderőként működött.
Az egymást átfedő befolyási tartományok - noha az orosz hadsereg és a Wagner-csoport esetében ez kényszerből született -, nem kivételesek Oroszország esetében. Valójában ez az orosz politikai rendszer jellemzője, amelyért egyetlen személy a felelős – Vlagyimir Putyin.
Putyin befolyása
Putyin és Prigozsin kapcsolata a háború alatt megszakadt, mivel a zsoldosvezér többször is fellépett a közösségi média platformjain - különösen a Telegram üzenetküldő alkalmazáson -, és trágár nyelvezettel káromolta az orosz katonai vezetést, amiért szerinte meghiúsítják az Ukrajna elleni háborús erőfeszítések és elárulják a Wagner-csoport, megtagadva tőlük a lőszert és a támogatást.
Az elmúlt hetekben a védelmi minisztérium – nyilvánvalóan Putyin támogatásával – bejelentette, hogy közvetlen irányítása alá vonja a Wagner-csoportot, valamint más irreguláris erőket és milíciákat. A bejelentést Oroszország kétségbeesett munkaerő-szükségletének és a Kreml azon törekvésének tekintették, hogy elkerülhető legyen a lakosság teljes körű mozgósítása.
Ezt sokan a Prigozsin és Szergej Sojgu védelmi miniszter közötti növekvő ellenségeskedés bizonyítékának tartották. Prigozsin határozottan megtagadta a szerződés aláírását, de a csecsen erők Akhmat csoportja az elsők között jelentkezett.
A szombati dráma után leszögezhető, hogy Putyinnak egyre nehezebb elhatárolni magát a súlyos ítélkezési hibáktól. Az ő egyszemélyi döntése volt, hogy megtámadja Ukrajnát. És végső soron Putyin felelős a leszerepelt katonai vezetők kiválasztásáért felügyeletére.
Nos, a mennyezet most a fejére hullott.
Orbán Viktornak is odaszólt. 
