A közelgő 2023-as parlamenti és elnökválasztás egyre erőteljesebben befolyásolja Erdogan elnök döntéseit. Márpedig kevés ügy van jobban egyesítő hatással a török közvéleményre, mint a görög-török konfliktus és a törökök ellenérzése a tengerészeti kizárólagos gazdasági övezetekre vonatkozó görög (és görög-ciprusi) követelésekkel szemben. Az ankarai katonai és kormányzati körök által kidolgozott „Kék Haza” doktrína, amely Törökország maximalista követeléseit foglalja össze a Földközi-tenger keleti térségében, eszközzé vált a török közvélemény mozgósítására Törökország vélt jogainak és szuverenitásának védelmében.
Általánosságban elmondható, hogy az ország romló gazdasági helyzete és Erdogan voluntarista lépései komoly ellenérzést váltottak ki a lakosságban a kormánnyal szemben. A közvélemény-kutatások Erdogan és koalíciója lehetséges 2023-as vereségére utalnak, ezért a török kormány szélesebb körben használja fel a nacionalista érzelmeket, hogy megerősítse helyzetét. Ez meglátszik abban, hogy Ankara azzal fenyeget, hogy fokozza hadműveleteit a kurd erők ellen Észak-Szíriában és Észak-Irakban, valamint a Földközi-tenger keleti részén is. Ezzel Erdogan megpróbálja növelni a közvélemény támogatását önmaga és a török ultranacionalista koalíciós párt (MHP) számára, amely a török elnök kulcsfontosságú szövetségese.
Görögország zaklatása
A május 27-én véget ért görög „Vihar 2022” haditengerészeti gyakorlat során Törökország két F-16-os vadászgéppel megsértette a görög légteret, és a gépek mindössze két 2,5 tengeri mérföldre értek el Alexandroupoli északi kikötővárosától.
Az Égei-tenger északi részén található Alexandroupoli görög kikötőjét az utóbbi években jelentős amerikai katonai bázissá alakították át. Innen is szállít Washington fegyvereket Ukrajnának és Romániába, az ukrán határ mentén felsorakozó NATO-erőknek.
Ankara cinikus, kétszínű politikát folytat az ukrajnai háborúban. Egyrészt támogatja a NATO ukrajnai politikáját, és felfegyverzi Kijevet Bayraktar TB2 drónokkal. Másrészt nyitva tartja a diplomáciai csatornákat Oroszországgal, Szergej Lavrov orosz külügyminisztert Ankarában üdvözölte, és bizonyos akadályokat gördített az Oroszországot célzó NATO legagresszívebb lépései elé. Ezenkívül vétózással fenyegeti Svédország és Finnország NATO-csatlakozására irányuló terveit.
A hadgyakorlat során Erdogan azzal vádolta Görögországot, hogy a nemzetközi megállapodásokat megsértve felfegyverzi az égei-tengeri szigeteket. Ezzel kapcsolatban „utoljára” figyelmeztette Athént: „Felkérjük Görögországot, hogy hagyja abba a nem katonai státusszal rendelkező szigetek felfegyverzését, és járjon el a nemzetközi megállapodásokkal összhangban. Nem viccelek, hanem komolyan beszélek."
Az agytröszt meglátásai
„Törökország a regionális status quo radikális felülvizsgálatára törekszik a Földközi-tenger keleti térségében azáltal, hogy erejét növekvő agresszióval és a nemzetközi törvényesség figyelmen kívül hagyásával vetíti ki a szomszédos régiókra” – áll a Görög Európai és Külpolitikai Alapítvány (ELIAMEP) múlt csütörtökön közzétett jelentésében.
"Ankara végső soron arra törekszik, hogy kiegyensúlyozza pozícióját a kialakuló új világrendben. Mivel a világrendet átmeneti poszt-nyugati szakaszban lévőnek érzékeli, és negatívan viszonyul a liberális világrendhez, nem meglepő, hogy Törökország jelenlegi politikája hasonló a második világháború alatt űzött „aktív semlegességhez”, amelynek keretében Ankara mindkét harcoló tömb irányába gesztusokat tett, és végül a győztes oldalra pozicionálta magát.
„Az egyre inkább többpólusúnak tekintett világban a török kormány javítja kapcsolatait Oroszországgal, Iránnal és Kínával. Mindkét oldalra játszik: ha Oroszországgal kapcsolatos problémák merülnek fel, a NATO védelmére támaszkodik. Amikor a Nyugat aggodalomra ad okot, azzal fenyeget, hogy megerősíti kapcsolatait Oroszországgal. Amikor pedig érdekei eltérnek NATO-szövetségesei és az EU érdekeitől, Törökország egyoldalú diplomáciai és katonai kezdeményezést tesz” – áll a jelentésben.
Az anyag leszögezi: „A Kék Haza stratégia révén Ankara igyekszik uralni a Földközi-tenger keleti részét, amely az Európát az Indiai-óceánnal összekötő kereskedelmi útvonalak kötelező áthaladási pontja és tágabb értelemben Délkelet-Ázsia piacainak kapuja. A Fekete-tenger és a tengertől induló tengeri útvonalak ellenőrzésével a Szuezi-csatornától a Közép-Mediterráneumig, Törökország ellenőrizné a főbb keleti tranzitútvonalakat Európába, és vitathatatlan transzregionális hatalommá válna.”
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
