Putyin mostanában sorozatosan tesz kockázatos lépéseket Ukrajnában, mert ez a legjobb lehetősége arra, hogy időt nyerjen a hatalmon maradásához. Vegyük például legutóbbi tervét az orosz állampolgárok „részleges mozgósítására”.
Időnyerés és hangulatromlás
Az ukrajnai Harkiv régióban egy hónapja az orosz csapatok menekülőre fogták és azon valós veszély fenyegetett, hogy demoralizált erői máshol is összeomlanak. Azok a jelentések, miszerint már Ukrajnába vezényeltek új sorkatonákat, azt mutatják, hogy a Kreml ezeket az új erőket nem tekinti többnek, mint ágyútölteléknek. Ezek a sorkatonák azonban egy másik célt is szolgálnak – reményt adnak a frontvonalban lévőknek, hogy még időt lehet nyerni.
Putyin terve hazai viszonylatban politikailag kockázatos. A bejelentést megelőzően a Kreml illetékesei már sejtették, hogy az ötlet nem lesz népszerű az orosz közvélemény körében. De az orosz társadalomban jelenleg tapasztalható elutasítás mélysége – benne a katonakorú férfiak Mongóliától Finnországig terjedő menekülthullámát – megdöbbentette a döntéshozókat. Ráadásul a közvélemény hangulata csak tovább fog romolni, ahogy az ukrajnai frontról érkező halottas-zsákok sorra térnek haza.
Figyelemre méltó a Kremlhez tartozó FOM közvélemény-kutató intézet szeptember végén végzett felmérése is. Eszerint Putyin népszerűsége némileg visszaesett a részleges mozgósítás kezdete óta. De mindenekelőtt hirtelen megváltozott az életérzés az országban: egy héten belül megduplázódott - 35-ről 69 százalékra - azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik a "csendes" légkör helyett "szorongást" vettek észre családjukban és baráti körükben.
Putyin az orosz csapatokat is feláldozza, hogy időt nyerjen. A Dnyeper folyó nyugati partján tartózkodó több mint 20 ezer orosz katona parancsnokai tudták, hogy csapdába estek, és nem fértek hozzá az utánpótláshoz, ezért szeptember közepén engedélyt kértek Putyintól a visszavonulásra. Az orosz elnök ezt visszautasította. Ennek eredményeként ezek a katonák most valószínűleg meghalnak, dezertálnak vagy megadják magukat – akár gyorsan, akár némi ellenállás után. Putyin számára azonban érdemes áldozatot hozni azért, hogy azt a képet közvetítse, hogy hadserege túlél Ukrajnában.
A hétvégi limani csatában elszenvedett vereség csapást mért presztízsére. Ezt tovább rontja, hogy az elmúlt pár napban további területekről kellett kivonulnia az orosz hadseregnek. Ez vonatkozik a déli frontra is: a front összeomlása a nemrég elcsatolt Herszon tartomány északi területein éppen tegnap következett be. Az ukrán erők egészen Dudhaniig jutottak el, 40 kilométerre a kialakult frontvonalaktól - az Oroszország által a múlt héten frissen annektált területekre.
A nukleáris opció
Összességében Putyin egyre közelebb sodródik a nukleáris opcióhoz. Ez egy olyan cselekvési irány, amelyet katonai nukleáris parancsnoki lánca elutasíthat, és ami akár az elnök hatalomból való eltávolításához vezethet. Putyin ennek ellenére növelte a nukleáris fegyver bevetésének lehetőségét az ukrajnai négy megye annektálásával.
Putyinnak az a hazárdjátéka, hogy a Nyugat támogatottsága erodálódhat Ukrajna irányába a nukleáris karcsörtetés miatt. Az orosz katonai doktrína része az az elmélet egyébként, amely szerint a nukleáris fegyverek használata meghátrálásra kényszerítheti az ellenséget, és ez az „eszkaláció a deeszkalációhoz” néven ismert.
Ám ha az orosz elit kritikus tömege elhiszi, hogy Putyin többszörös hibái csak tovább halmozódnak, ha hatalmon marad, akkor számítani lehet arra, hogy megpróbálják eltávolítani, szükség esetén erőszakkal is. A történelem azt mutatja, hogy az elmúlt hét évtizedben a diktátorok közel kétharmada bukott el belső puccs vagy merénylet következtében. Ez lehet a sorsa Oroszország erős elnökének is.
Mindez valóban komoly tétet kölcsönöz Putyin szerencsejátékának.
Mély törésvonalak az orosz hadseregben
Az a tény, hogy Ramzan Kadirov csecsen hadúr Liman eleste miatt semmirekellőnek nevezte a rendkívül befolyásos orosz tábornokot, Alekszandr Lapint, és a moszkvai vezérkart Lapin kudarcának leplezésével vádolta, első pillantásra tipikus kisiklásnak tűnhet a faragatlan regionális vezető részéről. Az a tény azonban, hogy Kadirov azonnali támogatást kapott Jevgenyij Prigozsintól, a hírhedt Wagner félkatonai csoport vezetőjétől, a helyzetet még robbanásveszélyesebbé teszi. Ez figyelmeztető jel, hogy Moszkvában felszínre tört a konfliktus a reguláris hadsereg vezetése és a félkatonai csoportok egyre magabiztosabb vezetői között.
Kadirov és Prigozsin már felépítette saját erőközpontját: a csecsennek van egy erős magánhadserege - amely csak névleg része az orosz nemzeti gárdának -, míg Prigozsin agyafúrt üzletemberként Wagner cégével újabb hivatásos katonákkal látja el a Kreml-et, mégpedig hatékonyabban, mint a reguláris hadsereg képes. Mindketten katonai sikerekkel tűntek ki Ukrajnában, ami előnyt jelent a hatalmi harcban a sorra botladozó tábornokokkal szemben.
A "Háborús Párt" hajtja
Még várni kell, hogy az elnök hogyan kezeli ezt a repedést biztonsági apparátusában. Mindenesetre kényszerből született döntése, hogy enged a keményvonalasoknak és elrendelte a részleges mozgósítást, nem hozta meg a kívánt politikai hozadékot. A háborús héják - olyan képviselőkkel, mint Kadirov és Prigozsin -, csak egyre magabiztosabbá váltak, és továbbra is Putyint hajszolják maguk előtt. Az egyik lehetőség az olyan hiteltelenné alakok leváltása lenne, mint Valerij Geraszimov vezérkari főnök, vagy Szergej Sojgu védelmi miniszter. Ez azonban fokozná a nyugtalanságot a biztonsági apparátusban, és egyúttal még jobban tudatosulna az emberekben, hogy a háború szénája nagyon rosszul áll.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A kormánykoalíció nem bukott el.
