9p

Ha Európa és a világ megengedi, hogy a határokat csak úgy fegyverrel tologatni lehessen, abból nagyon nagy baj lehet, még Európában is. Igazságtalanok vagy sem a határok, csak közös megegyezéssel szabadna hozzájuk nyúlni, különben elszabadulhat a pokol. Nagyító rovatunkban a határok megváltoztatásának tabuját elemezzük.

Az orosz-ukrán háború további eszkalálódásának lehetőségét teremtette meg Vlagyimir Putyin múlt pénteken azzal, hogy bejelentette négy ukrán megye „csatlakozását” az Oroszországi Föderációhoz. Az Oroszországon kívül senki által el nem fogadott, elemi követelményeknek sem megfelelő, nyilvánvalóan elcsalt „népszavazások” eredményére hivatkozó lépés valójában egy nyílt annexió volt, ahogy a Krím 2014-es elcsatolása is, amit szintén nem ismert el sem a nemzetközi közösség, sem Ukrajna, és amiért már a mostani háború előtt is szankciók voltak érvényben Oroszországgal szemben.

Orosz zászlókat lengető emberek ünnepelnek Moszkvában 2022. szeptember 30-án, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette a négy kelet-ukrajnai régió Oroszországhoz csatolását.  Fotó: MTI/AP
Orosz zászlókat lengető emberek ünnepelnek Moszkvában 2022. szeptember 30-án, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette a négy kelet-ukrajnai régió Oroszországhoz csatolását. Fotó: MTI/AP

A formális annexió egyfelől megteremtette akár nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét is, másfelől még távolabbra tolta a két ország közti békemegállapodás lehetőségét, hiszen Ukrajna nyilvánvalóan nem fogja elfogadni területének közel ötödének, illetve rengeteg (köztük sok magát ukránnak való) állampolgárának elszakítását, Putyin viszont kijelentette, hogy az új orosz „régiók” örök időkre Oroszország részei maradnak, és ez az a realitás, amelyet Kijevnek és a világnak el kell fogadnia.

Elképzelhető, hogy végül meghajlik Putyin akarata előtt Ukrajna és a világ? Elfogadhatja-e a NATO a határok ilyen önkényes módosítását? Akárhogy is alakul a harci helyzet, és akármivel is fenyegetőzik Putyin, ennek csak a legutolsó lehetőségnek szabad lennie. És nem csupán azért, mert Oroszország egyértelműen agresszorként lépett fel Ukrajnával szemben és minden bizonnyal háborús bűnök sorozatát követte el szomszédja területén, vagy mert a „népszavazások” eredményét nem lehet elfogadni.

Véres határok

A határok módosítása ugyanis tulajdonképpen tabunak számít mindenhol a világban, de különösképpen Európában. Kontinensünk a második világháború végétől mostanáig nagyjából (erre még visszatérünk) a béke szigete volt, miközben a korábbi évszázadok történelme a kisebb-nagyobb szünetekkel egymást követő véres háborúk történeteként is leírható nagyjából a Római Birodalom felbomlásától kezdve – amely birodalom persze szintén véres háborúk és polgárháborúk között született, terjeszkedett, majd omlott össze.

Ha megnézzük az alábbi, szemléletes animációt, láthatjuk hogy az európai határok folyamatosan, és gyakran igen radikálisan változtak az évszázadok során, egészen a második világháborút lezáró békerendszer létrejöttéig, és ezek a változások általában véres háborúk folyamán, véres háborúk eredményeképpen, esetleg véres háborúk kiváltó okaként történtek.

A rendszerváltás időszaka persze megint átrajzolta Európa térképét: a Szovjetunió felbomlásával új államok sora jött létre, Csehszlovákia is két államra bomlott, illetve Jugoszlávia is darabokra szakadt. Utóbbi esetben véres háború határozta meg az új határokat, és ennek utórezgései máig is hatnak: Bosznia-Hercegovina továbbra sem tekinthető egy működőképes államnak, a lakosság különböző etnikumú és vallású csoportjai között még ma is nagy a feszültség, Koszovó helyzete (és határainak pontos kijelölése) pedig továbbra sincsen megnyugtatóan rendezve.

Ezzel szemben kisebb csoda, és a Putyin, valamint az orosz nacionalisták által a birodalom sírásójának tekintett, nemrég elhunyt Mihail Gorbacsov történelmi érdeme, hogy a Szovjetunió széthullása tulajdonképpen vér nélkül ment végbe. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a különböző tagállamok, tagköztársaságok az önállóság érdekében elfogadták azokat a határokat, amelyeket még a Szovjetunióban, elsősorban adminisztratív jelleggel húztak meg számukra (hiszen ki gondolta volna akkor, hogy egyszer majd ezek valóságos államhatárokká alakulnak). Azóta persze voltak kisebb-nagyobb háborúk, például Csecsenföldön vagy a nemrég kiújult azeri-örmény konfliktus, de ez még mindig egy összehasonlíthatatlanul jobb forgatókönyv volt annál, amennyi vérrel és pusztítással járt volna egy jugoszláv típusú széthullás, ahol a felek fegyverrel kezdik el rendezni a határok kérdését és más nézeteltéréseiket.

Európa tehát hosszú, véres évszázadok alatt tanulta meg, hogy határokat fegyverrel nem szabad módosítani. Az utolsó két nagy lecke a nemzetközi szerződéseket Putyin előtt utoljára látványosan lábbal tipró Hitler étvágyának a Szudéta-vidékkel megkísérelt kielégítése, illetve a fél évszázados európai békébe belerondító délszláv háború volt. Utóbbi azt is megmutatta, hogy a háború démonai bizony nem tűntek el teljesen Európából sem, csak éppen sikerült őket többé-kevésbé begyömöszölni abba a bizonyos palackba. (És ha már leckék, mi is volt a szarajevói merénylet, és ezzel az első világháború közvetlen kiváltó oka? Bosznia a Monarchia által végrehajtott annexiója, amely végső soron a Monarchia felbomlásához és Trianonhoz vezetett.) Nagyon nem kéne babrálni a dugóval, mert a démonok gyorsan újra köztünk lehetnek. Ahogy Carl Bildt, korábbi svéd miniszterelnök mondta:

„Európa határait vérrel húzták meg, és megváltoztatásukhoz újra vérnek kellene folynia.”

Igazságtalan, de megváltoztathatatlan?

Ez annál is inkább igaz, mert hiába a gyakorlatban Európa legnagyobb részén szinte észrevehetetlenül átjárható határok, a szabad mozgás, a szabad munkavállalás joga, az unió számtalan, a határok jelentőségét csökkentő vívmánya, azért az európai emberek egy meglepően nagy része elégedetlen országának határaival.

Egy 2020-as felmérés során azt a kérdést tették fel az embereknek, hogy egyetértenek-e azzal az állítással, hogy a szomszédos országoknak vannak olyan területeik, amelyek valójában az ő országukat illetnék. Azzal feltehetően nem okozunk nagy meglepetést, hogy Európában a legnagyobb százalékban Magyarországon válaszoltak e kérdésre igennel, de a további sorrend és a százalékos arányok azért elég érdekesek.

Mint látható, a görögök 60, a bolgárok 58, a lengyelek 48, a szlovákok 46 százaléka, de még a spanyolok, olaszok és franciák, sőt a németek nagyjából egyharmada is úgy gondolja, hogy a környező országok egy-egy része bizony jogosan hozzájuk tartozna. A NATO-átlag pedig 35 százalék, és ebben a nagyon alacsony kanadai és amerikai érték is benne van, igaz a szép magas török is.

Persze önmagában azzal talán nincs túl nagy gond, amíg ezt elvi kérdésként fontolgatják az emberek. A határok valóban nem mindenhol „igazságosak”. A trianoni, a második világháború után megerősített határok bizony színmagyar területeket is csatoltak el hazánktól. A lengyelek, sőt a németek is joggal tartják számon igazságtalan döntésként, hogy a második világháború után Lengyelországot nemes egyszerűséggel eltolták nyugatra, a Szovjetunió felé jelentős lengyel kisebbséget csatolva el, amelyeket nyugaton „ősi” német földekkel kompenzáltak. De a Brexit kapcsán sem véletlenül került újra fókuszba Észak-Írország helyzete. Mi több, 2014 előtt elvi szinten Oroszország is felvethette volna a kérdést, hogy az 1991-ben (egy akkor egyébként valódi és egyértelmű eredménnyel zárult, még a Krímben is a függetlenség támogatását hozó népszavazással megerősítve) meghúzott határok mennyiben felelnek meg az emberek mai akaratának. Amint azonban ezt tárgyalás helyett a Krím annexiójával, majd egy fegyveres felkelés, és végül egy háború kirobbantásával akarta Putyin megoldani, olyan útra lépett, amelyen minden civilizált európai államnak kötelessége megpróbálni feltartóztatni.

Az 1991-es, Ukrajna függetlenségéről döntő népszavazás eredményei Ukrajna megyéiben. Mint látható, még a Krímben is az elszakadásra szavaztak többen, a most annektált négy megyében pedig 83, 83, 90, 90 százalékos arányban akartak Moszkvától függetlenül élni az ukránok és oroszok. Ábra: Wikimedia
Az 1991-es, Ukrajna függetlenségéről döntő népszavazás eredményei Ukrajna megyéiben. Mint látható, még a Krímben is az elszakadásra szavaztak többen, a most annektált négy megyében pedig 83, 83, 90, 90 százalékos arányban akartak Moszkvától függetlenül élni az ukránok és oroszok. Ábra: Wikimedia

Európa ugyanis azt az utat választotta, hogy a határok lebontásával, kompromisszumok keresésével, tárgyalások útján rendezi ezeket a kérdéseket, és ha a legkisebb esélye is fennáll a fegyveres konfliktus esélyének, akkor inkább a status quo fenntartására törekszik. Amint ugyanis az elvi lehetőségek, a generációk óta számon tartott igazságtalanságok nyomán az első lövés eldördül, az első ember meghal, a palack dugója gyorsan kirepülhet, és abból nagy baj lehet.

Lehet, hogy a magyarok többsége igazságtalannak tartja a trianoni határokat, de remélhetőleg csak egy egészen kis töredékük lenne hajlandó ölni (és meghalni) megváltoztatásukért.

És akkor még csak Európáról beszéltünk. A legtöbbször Kína és Tajvan példáját szokták elővenni, ha arról van szó, miért nem kéne precedenst teremteni arra, hogy a területi és határkérdéseket fegyverrel is meg lehet oldani, de igazából az a feszültség csak az egyik a rengeteg közül. Izrael például egy sikeres orosz annexió kapcsán elgondolkodhatna, hogy Ciszjordánia újabb részeit hivatalosan is saját területének nyilvánítsa, Japán kihasználhatná Oroszország lekötöttségét és megszállhatna néhány szigetet, Afrika, a Közel-Kelet és Dél-Ázsia gyakorlatilag összes határát pedig a kivonuló gyarmatosítók húzták meg jól-rosszul, de persze valamennyire mindenképp igazságtalanul. A Putyin által kirobbantott háború már így is sok életet követelt, sok szenvedést és kárt okozott, egy taktikai atomcsapás pedig még további, elképzelhetetlen borzalmakat hozna, de még ennek árnyékában sem biztos, hogy megéri azt kockáztatni hogy hirtelen a világon mindenki elérkezettnek lássa az időt arra, hogy a határok vélt vagy valós igazságtalanságait fegyverrel változtassa meg.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Netanjahu Budapesten: miért több mint problémás ez a diplomáciai vizit?
Wéber Balázs | 2025. április 1. 18:46
Benjamin Netanjahut a Nemzetközi Büntetőbíróság körözi, országát nemzetközi emberi jogi szervezetek népirtással vádolják, a hágai Nemzetközi Bíróság pedig szintén népirtás gyanújával vizsgálódik ellene a gázai háborúval kapcsolatban. A magyar kormányfő mégis hivatalos látogatáson fogadja az izraeli kormányfőt, egyedüliként az EU-ban. Nagyító alatt ezúttal egy több mint problémás vizit. 
Szubjektív Egy ilyen botrányért Donald Trump régen Hillary Clinton fejét követelte
Kollár Dóra | 2025. március 30. 18:07
Finoman szólva sincsen a helyzet magaslatán a napokban az IT-biztonság terén a Trump-adminisztráció, pedig 2016-ban az amerikai elnök még nagyon erős véleményt vallott a kérdésben. Jegyzet.
Szubjektív „Minden úgy történik, ahogy akarják. És ennyi” — az utca embere Ukrajna EU-s tagságáról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 29. 10:59
Orbán Viktor kormányfő véleménynyilvánító népszavazást kezdeményezett Ukrajna európai uniós tagságáról. Magyar Péter hasonló kezdeményezéssel állt elő, a DK pedig ugyanezzel a kérdéssel az Országos Választási Bizottsághoz fordult. Járókelők véleményét kérdeztük szavazási szándékukról, és arról, hogy szívesen látnák-e Ukrajnát az EU-ban.
Szubjektív A gyűrű legendája – varázslatos sóváros a föld mélyén
Elek Lenke | 2025. március 29. 05:49
Hatalmas termek, impozáns csillárok, kápolnák, múzeum – mindez a föld gyomrában. Amikor először látogattam ide, még a bányászok által használt, egyszerű nyitott felvonókkal szállítottak bennünket a mélybe. Egy legenda szerint a helynek magyar kötődése is van. A Világjáró e heti állomása: Wieliczka.
Szubjektív Lázár János beleszállt Orbán Viktor egyik fő bizalmasába – szakad a Fidesz? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Wéber Balázs | 2025. március 28. 20:18
Poloskák után kullancsok – Lázár János miniszter feltűnően kihívó hangnemben bírálta a NER-es „luxizókat”, „dőzsölőket”, jachtozókat” egy csütörtöki lakossági fórumon, és eközben nem félt kiejteni a miniszterelnök talán legbefolyásosabb bizalmasának, Mészáros Lőrincnek a nevét sem. Megtörténhet-e az elképzelhetetlen, azaz szétszakadhat-e a Tisza Párt által szorongatott kormánypárt egy évvel a választások előtt? Vagy ez is csak figyelemelterelés, és valójában minden úgy történik, ahogy azt Rogán Antal kitalálta?
Szubjektív Nem nyomja le az inflációt ez a kommunista módszer — az utca embere az árrésstopról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 27. 19:12
A kormány az alapvető élelmiszerekre árésstopot vezetett be a kiskereskedelmi láncok számára. Járókelőket kérdeztünk, hogy ez hogyan érint őket, és szerintük a kormány képes lesz-e az élelmiszerek kiugró áremelkedésének letörésére.
Szubjektív A bázeli harangok és a böjti karnevál
Bózsó Péter | 2025. március 22. 06:01
A svájci nagyváros farsangi hagyománya a hamvazószerda utáni hétre esik. Idén egy rövid időre belepillanthattunk, és megnéztük a katedrálist is, amely egyszer egy különös eseménynek is helyt adott. A Világjáró e heti állomása: Bázel.  
Szubjektív Orbán Viktor poloskázott, majd lépett egy még durvábbat – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. március 21. 19:23
Viccelhetnénk azzal, hogy az elmúlt hét egy hétben a rovarszakértők országa lettünk, de Orbán Viktor március 15-i beszédével inkább ne vicceljünk – ráadásul messze nem a poloskázás volt az egyetlen igencsak problémás elem az elmondottakban. Pár nappal később a kormány lépett egy még durvábbat: 15 évnyi regnálása után most először gyakorlatilag betiltotta a Pride-ot. Mindeközben Magyar Péter atillába öltözve próbálta egyesíteni maga mögött a balos, a jobbos és a liberális szavazókat.
Szubjektív A nap képe: ennyire beütött az árrésstop?
Privátbankár.hu | 2025. március 20. 16:53
Boltban jártunk, ezt láttuk.
Szubjektív Hol születnek manapság a csodák? Fátima, a portugál zarándokhely
Elek Lenke | 2025. március 15. 06:01
Egy hivatalos turisztikai út során olykor zavarba ejtő momentumok adódnak. Meghívóm Portugália természeti szépségeit, borászatát, építészetét és magyar vonatkozásait mutatta be elsősorban – amire nem számítottam, hogy nemcsak Porto világhírű pincéi között barangolunk, hanem ellátogatunk a világ egyik leghíresebb zarándokhelyére is. A Világjáró e heti állomása: Fátima.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG