Az általában jó értesült amerikai „Axios” hírportál egy szerdai jelentésében felfedte: a Biden-kormányzat a múlt héten sürgette Izraelt, hogy kezdje meg Ukrajna közvetlen katonai segítségnyújtását. Izrael az orosz invázió során mindeddig arra törekedett, hogy semlegesnek tüntesse fel magát, és ez idáig elutasította az ukrán vezetés izraeli fegyverekre vonatkozó kérését.
Izrael óvatos
Izrael csak a múlt hónapban hagyta jóvá, hogy szimbolikusan sisak- és golyóállómellény-szállítmányokat küldjön, amelyeket az elsősegélynyújtók, nem pedig Ukrajna fegyveres erői használnak. Az Axios szerint Ukrajna viszont most izraeli katonai kommunikációs eszközöket és drónelhárító rendszereket szeretne kapni.
Tel-Aviv régóta törekszik arra, hogy ne haragítsa magára Moszkvát, mivel a két ország érdekei egymás ellen ütköznek Szírián belül, és ehhez kapcsolódóan Izraelnek szüksége van Oroszország segítségére az iráni befolyás és a térségbeli terjeszkedés kérdésében.
Az Axios jelentésében közölt részletek szerint "Izrael a múlt héten Dror Salomot, a védelmi minisztérium politikai-katonai hivatalának vezetőjét küldte a németországi Ramstein légitámaszpontra, hogy az Egyesült Államok vezetésével megbeszélést folytasson fegyverek Ukrajnába küldésével kapcsolatban".
Az amerikai tisztviselők megértették Izrael kényes álláspontját az orosz kapcsolatokkal szemben. A Biden-adminisztráció világossá tette az izraeliek számára, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja Oroszországgal fennálló bonyolult helyzetét, és nagyra értékeli, amit az Ukrajnának nyújtott segélyek terén eddig tett, de reméli, hogy többet tehet a katonai felszerelések biztosításában.
Ezt az üzenetet a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan közölte izraeli kollégájával, Eyal Hulatával a Fehér Házban a múlt héten.
Eközben fennáll annak a lehetősége, hogy az izraeli fegyverrendszerrel rendelkező balti országok zöld utat kapnak, hogy azokat Kijevbe szállítsák.
Örvénybe került kétoldalú viszony
A fenti leleplezések időzítése kínosnak bizonyulhat, mivel a jelentés egyre súlyosbodó izraeli-orosz diplomáciai viszályok közepette jelent meg, miután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt állította: Adolf Hitler ereiben is csörgedezett "zsidó vér".
Válaszul Jair Lapid izraeli külügyminiszter - akinek nagyapja a holokausztban halt meg - mikroblogjában leszögezte: „Lavrov kijelentései egyszerre megbocsáthatatlanok és felháborítóak, ráadásul szörnyű történelmi tévedést tükröznek. A zsidók nem gyilkolták meg magukat a holokausztban. A zsidókkal szembeni rasszizmus legalacsonyabb szintje az, ha magukat a zsidókat vádolják antiszemitizmussal.”
Lapid hozzátette, hogy „mindent megteszünk annak érdekében, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk Oroszországgal, de mindennek van határa, és ezt ezúttal átlépték. Az orosz kormánynak bocsánatot kell kérnie tőlünk és az egész zsidó néptől."
Az eszkaláció ráadásul tovább folytatódott. Az orosz külügyminisztérium egy nappal később azzal vádolta meg Izraelt, hogy támogatja a neonácikat Ukrajnában. A minisztérium szerint Lapid kijelentései „történelem-ellenesek”, és „nagymértékben megmagyarázzák, hogy a jelenlegi izraeli kormány miért támogatja a kijevi neonáci rezsimet”.
Egy orosz televíziós csatorna mindennek tetejébe nyilvánosságra hozta annak a tíz izraeli konzuli tisztviselőnek és biztonsági őrnek a kilétét, akik a lengyel-ukrán határon voltak, hogy segítsenek izraeli állampolgároknak elmenekülni a háború sújtotta országból. A TV szerint ők valójában izraeli zsoldosok voltak, nem menekültek.
Joszi Melman, az izraeli nemzetbiztonsági riporter szerint az orosz TV kiszivárogtatta a nevüket és az útlevelük adatait, ezzel segítve Izrael ellenségeit, például az iráni titkosszolgálatot. „Izraeli zsoldosok gyakorlatilag vállvetve harcolnak az Azov harcosokkal Ukrajnában” – nyilatkozta Maria Zakharova orosz külügyi szóvivő szerdán a Szputnyik rádiónak.
A nyilvánosságra hozatal egybeesett azon média jelentésekkel, miszerint Izrael meghiúsította azt a kísérletet, hogy meggyilkoljanak egy izraeli konzuli alkalmazottat Törökországban, egy amerikai tábornokot Németországban, és egy újságírót Franciaországban.
Kényes egyensúly
Izrael eddig finoman tudott egyensúlyozni az ukrajnai válság kezelésében. Elutasította az ukrán fegyvereladási kérelmeket, beleértve az „Iron Dome” rakétaelhárító rendszerét, valamint az izraeli megfigyelési technológiához való hozzáférést, ugyanakkor humanitárius segítséget nyújtott a háború sújtotta országnak.
Izrael ugyanakkor megosztott hírszerzési információkat Ukrajnával, megszavazta az ENSZ Közgyűlésének az orosz inváziót elítélő határozatát, és meggyőzte az Egyesült Arab Emírségeket is, hogy tegyen hasonlóképpen. Ezenkívül Izrael megszavazta a Közgyűlés határozatát, amely felfüggeszti Oroszország tagságát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.
Szíriából üzen Moszkva
Az orosz-izraeli kapcsolatok megromlásának kezdete április elejére tehető, amikor Lapid amerikai nyomásra kijelentette, hogy Oroszország háborús bűnöket követ el.
Az orosz külügyminisztérium akkori közleményében azzal vádolta Izraelt, hogy mindez „rosszul álcázott kísérlet volt az ukrajnai helyzet kihasználására, hogy elvonják a nemzetközi közösség figyelmét az egyik legrégebbi rendezetlen konfliktusról – a palesztin-izraeli konfliktusról.” Ennek kapcsán Oroszország izraeli nagykövete, Anatolij Viktorov azt mondta egy izraeli televíziónak, hogy Izrael és Oroszország „még mindig” barátok, de Moszkva „kiegyensúlyozottabb (izraeli) álláspontra számít”.
Az Izraelre nehezedő nyomás fokozása érdekében Oleg Zsuravlev admirális, a „Szíriában Ellenálló Felek Megbékítésével Foglalkozó Orosz Központ” főnökének helyettese a múlt hónapban nyilvánosságra hozta, hogy egy szíriai üzemeltetésű, orosz gyártmányú „Buk M2E” típusú légvédelmi rendszer elfogott egy irányított rakétát, amelyet egy izraeli F-16-os vadászrepülőgép lőtt ki Szíria légterében. A nyilvánosságra hozatal egy figyelmeztetés volt, hogy Oroszország többé nem tűrheti el a jövőbeni izraeli csapásokat szíriai célpontok ellen.
Putyin elnök tegnap végre bocsánatot kért Naftali Bennett miniszterelnöktől Lavrov külügyminiszter elfogadhatatlan szavaiért. Azt a jövő fogja eldönteni, hogy ez mennyire tudja helyrehozni a kétoldalú kapcsolatokban keletkezett súlyos bizalomvesztést.
Előrehaladás van a tárgyalásokon, de a vége még messze. 
