Már számos cikkben foglalkoztunk azzal, hogy a háború óriási költségei, az oroszok rossz döntései és a szankciók miatt az orosz gazdaság meglehetősen nehéz helyzetbe került. A bevételek látványosan visszaestek, hiszen Európa a korábbi mennyiség tizedét sem veszi földgázból, amit a Kínába történő szállítások még hosszú évekig nem fognak pótolni. Arról nem beszélve, hogy a gáz ára közel kétéves mélypontra esett vissza. Ha ez nem volna elég, az orosz gazdaság korábbi legnagyobb bevételi forrását, az olajexportot is sikeresen megtorpedózták a nyugati országok, részben a szankciók, részben az ársapka ott is óriási bevételkiesést okozott Moszkva számára.
A kiszolgáltatott helyzetben Vlagyimir Putyin gazdasági szempontból is kényszerpályára került, annak érdekében, hogy a bevételek ne csökkenjenek még tovább, az oroszok ráfanyalodnak arra, hogy számukra előnytelen üzleteket kössenek Kínával.
A kínai orientáció súlyának hirtelen változása megmutatkozik abban is, hogy Oroszország a renminbit (kínai jüant) tette meg az egyik legfontosabb eszköznek a nemzetközi tartalékai között. Ebben persze kulcsszerepe van annak is, hogy a korábbi kereskedelemi kapcsolatok iránya jelentősen változott, de attól sem független, hogy 300 milliárd dollárnyi eszközt fagyasztottak be a szankciókkal. Eközben az orosz bankok többségét kizárták a nyugati világban alkalmazott SWIFT-rendszerből, az orosz-kínai banki kapcsolatok esetén viszont nincsenek ilyen korlátozások. Ez a váltás mindenképpen unikális, hiszen eddig nem volt olyan gazdasági súlyú ország, amely az amerikai dollár vagy az euró helyett a renminbit fogadja el tartalékvalutaként, de kockázatot is jelent Moszkva számára, mivel Peking korábban is gyakran leértékelte hirtelen a valutáját. Kína régóta dolgozott azon, hogy a renminbi a nemzetközi pénzügyi rendszerben a kulcsvaluták közé kerüljön, eddig azonban eredménytelenül. Oroszország viszont a fent felsoroltak miatt kényszerpályán van, így kénytelen ebből a szempontból is Kína kedvére tenni.
A devizahasználat változását a SWIFT fizetési rendszer adatai is jelzik, februárban Oroszország volt a negyedik legnagyobb gazdaság a renminbi kereskedési volumenét tekintve. Úgy, hogy egy évvel korábban gyakorlatilag elhanyagolható szereplőnek számított Moszkva ezen a területen.
"Egy évvel ezelőtt a renminbi egzotikus valuta volt, amelyet csak azok használtak, akik Kínával közvetlenül kereskedtek. Most az emberek mindenféle külföldi tranzakcióra használják, még olyanokra is, amelyeknek semmi közük Kínához" - mondta Natalia Revenko, a HELPYOU nevű cég alapítója, amely társaság orosz ügyfeleknek segít külföldi bankszámlák megnyitásában. A renminbi-kereskedelem növekedése tükrözte Oroszország gazdasági orientációját Kína felé, mivel a kétoldalú kereskedelem 2022-ben rekordot ért el 185 milliárd dollárral. Az orosz vállalatok a legtöbb kínai árubeszerzést renminbiben fizetik - a vásárlások az invázió után meredeken megnőttek. Persze ennek hátterében is az a kényszerpálya van, amit a nyugati szankciók jelöltek ki az oroszok számára.
Az invázió előtt az orosz export több mint 60 százalékában az ország hatóságai által most "mérgező valutáknak" nevezett eszközökben történtek a kifizetések, például dollárban és euróban, a renminbi pedig kevesebb mint 1 százalékot tett ki. Mostanra a "mérgező" valuták aránya az exportkifizetések kevesebb mint felére csökkent, míg a renminbi 16 százalékot tesz ki az orosz központi bank (CBR) adatai szerint.
Vlagyimir Putyin orosz elnök ebben a hónapban támogatta a renminbi szélesebb körű nemzetközi használatát. Hszi Csin-ping kínai elnökkel való találkozója alkalmával azt mondta, hogy támogatja "a jüan használatát az Oroszország és Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai közötti fizetésekben". Jelenleg több mint 50 orosz bank kínál renminbiben denominált betéteket, gyakran "Selyemút" és "Félhold" néven, és az amerikai dollárban denominált számláknál magasabb kamatokkal vonzza az orosz átlagpolgárokat. Az oroszok már hozzászoktak ahhoz, hogy megtakarításaikat dollárban vagy euróban tartsák, miután az 1990-es években megtapasztalták a rubel hirtelen leértékelődését. A nyár folyamán viszont, amikor a rubel látványosan erősödött a dollárral és az euróval szemben, sokan estek pánikba és váltottak a kínai devizára.
Az orosz központi bank egyébként már az ukrajnai invázió előtt is tett lépéseket, és növelte a renminbitartalékokat. 2022 januárjában tették közzé utoljára a devizatartalékok szerkezetének részleteit, akkor az volt látható, hogy a korábbi 13-ról több mint 17 százalékra növelték annak arányát. Ez az arány valószínűleg nem változott, mivel a központi bank 2022-ben nem növelte a tartalékait. Nem adott el aranyat, amelyet renminbi vásárlására használhatott volna, miközben euró- és dollárállományát befagyasztotta – mondta el a Financial Timesnak (FT) Alexandra Prokopenko, a CBR korábbi tanácsadója, aki jelenleg a német Council of Foreign Relations vendégkutatója.
Ezek az állományok szokatlanok: a Nemzetközi Valutalap (IMF) adatai szerint a globális központi bankok tartalékainak kevesebb mint 3 százalékát tartották renminbiben denominált eszközökben. Most az orosz központi banknak nincs más lehetősége, mint folytatni ezt a stratégiát, mivel a legtöbb más tartalékvalutához való hozzáférése korlátozott.
Natalia Lavrova, a BCS Global Markets vezető közgazdásza szerint a renminbi alacsony részesedése a globális devizatartalékokban annak köszönhető, hogy a legtöbb árucikkel dollárban kereskednek. Bár Kína az utóbbi időben arra ösztönzi kereskedelmi partnereit, hogy álljanak át a renminbire - tette hozzá -, a kínai pénzügyi piacok átláthatatlansága rontja a valuta népszerűségét. Oroszország 2021-ben vette fel a renminbit a nemzeti vagyonalapja számára engedélyezett valuták kosarába, és az FT számításai szerint az orosz pénzügyminisztérium adatai alapján a renminbi-eszközök jelenleg a 147 milliárd dolláros alap mintegy 30 százalékát teszik ki.
A szakértők egyöntetűen úgy látják, hogy a két ország viszonya nem egyenlő felek kapcsolataként írható le, Oroszország számára a renminbitől való függés kényszerű választás. Azt is megjegyzik, hogy a problémát nem maga a Kínával való együttműködés jelenti, hanem az, hogy Oroszország több kereskedelmi partnert egyetlen szereplővel helyettesített.
A másik oldalon viszont Oroszország problémái hatalmas ajándékot jelentettek Kína számára, amely ezt kíméletlenül ki is használja. Peking számára az elmúlt két év egyébként komoly gazdasági problémákat okozott, hiszen az értelmetlen ingatlanspekuláció aláásta a gazdasági stabilitást, miközben a koronavírus-járvány többször megszakította az értékláncokat, ami miatt sok nyugati cég kezdett azon dolgozni, hogy csökkentse a függését a távol-keleti ország gyártóitól. Mindezt tetézte, hogy Kínában is felszökött az infláció. Ezek a folyamatok pedig összességében a kommunista párt pozíciójára is hatottak. Most viszont a kényszerpályára került orosz vállalatok olcsó alapanyagokkal látják el Kínát, amely így csökkenteni tudja az inflációt, miközben a vállalatai versenyképesebbé tudnak válni a világpiacon. Ha ez nem lenne elég, a folyamatok támogatják Peking globális hatalmi törekvéseit és nemzetközivé tudja tenni a valutáját.
Eközben viszont a Kreml számára lesz egy további kockázat is, hiszen Peking számos alkalommal a saját érdekeinek megfelelően módosította a devizaárfolyamokat. Ezt a jövőben is bármikor megteheti, és ha Kína egyik napról a másikra leértékeli a valutáját, akkor annak hatására az orosz tartalékok értéke is csökken, de egy ilyen lépés felülírja a kereskedelmi szerződéseket is. Úgy, hogy Moszkvának ezekhez is jó képet kell vágnia, mert semmit nem tud ellene tenni, és Kínát, mint a legfontosabb partnerét sem tudja másra cserélni.
