A vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah birtoklása fölött szeptember 27-én kitört azeri-örmény háborúskodás kapcsán tegnap először szólalt meg nyilvánosan a 68. születésnapját ünneplő Putyin elnök. Jereván nem kis megdöbbenésére kijelentette, hogy Karabahra nem vonatkoznak az örményeknek tett orosz biztonsági ígérvények.
Az elmúlt 10 napban Moszkva óvatosan kommunikált, és csupán tűzszünetre szólította fel a két felet.
Erdogan az aknamezőn
Szíria és Líbia után ez már a harmadik front, ahol szembekerült egymással a török és az orosz elnök. A Kremlben a színfalak mögött Erdogan elnök agresszív tevékenysége forráspontig fűtötte a feszültséget.
Ahogyan egy hete Andrej Kortunov, az Oroszországi Nemzetközi Ügyek Tanácsának feje leszögezte: a jelenlegi török külpolitika dinamikája Erdogant olyan aknamezőre viszi, ahol bármilyen lépés fatális lehet a Putyinnal fennálló kapcsolatában. Ha rálép egy ilyen aknára, az olyan eszkalációt indíthat el, amely szétrombolhatja az Ankara és Moszkva közötti viszonyt.
A Kreml hagyományosan puffer-övezetként tekint a Dél-Kaukázusra, amely felfogja a Közel-Kelet instabilitását, és egyben védvonal a török regionális terjeszkedés ellen. Moszkva már a szovjet időkben szoros kapcsolatot ápolt az örményekkel, akik jelenleg is örömmel adnak teret egy orosz katonai bázisnak (Gyumri) és egy orosz légibázisnak (Erebuni). Miután a 2008-as orosz-grúz háborúban Moszkva kapcsolatai összeomlottak Tbiliszivel, a katonai kapcsolatok Jerevánnal még fontosabbá váltak.
Mindeközben a Kreml a regionális egyensúlyt is fenntartotta, és az elmúlt években komoly fegyvereladásokat bonyolított le Bakuval is, miközben ápolta a kapcsolatokat az azeri politikai elittel.
De ez a geopolitikai status quo megváltozott az elmúlt időszakban Ankara egyre erőteljesebb regionális szerepvállalásával Szíriától kezdve a Kelet-Mediterráneumon át Líbiáig. Ennek keretében Erdogan egyre határozottabb álláspontot vett föl Karabah ügyében, amely már az idén júliusi azeri-örmény határincidens során világossá vált.
Az Ottomán Birodalom igézetében
Ankara és a NATO között is egyre komolyabb a politikai feszültség és a török elnök a jelek szerint ki akarja szorítani az USA-t, Oroszországot és Franciaországot magában foglaló EBESZ Minszki Csoportját a Dél-Kaukázus térségéből. Az elmúlt évek rámutattak, hogy Ankara egyre kevésbé hajlandó eljátszani az amerikaiak segédcsapatának szerepét azokban a térségekben, amelyek egykor az Ottomán Birodalomhoz tartoztak.
Most Putyin is defenzívába szorult, hiszen eddig a korábbi szovjet területeken Moszkva dominálta a biztonságpolitikai folyamatokat.
Valóban, Ankara már sorra tép fel régi sebeket, és az egykori Ottomán Birodalom legtávolabbi sarkainak ügyeit is harciasan felvállalja. Tegnap az egykori Kelet-Turkesztán, jelenleg Kína Hszincsing tartománya kapcsán kelt ki a török külügyminisztérium szemforgató módon a helyi muszlim ujgurok jogfosztottsága kapcsán.
Nem tudjuk, hogy mit lép majd Ankara, ha egy nap Peking válaszként felhozza a kurdok folyamatos megalázásának és eltiprásának ügyét.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Donald Trump amerikai elnök kedden közölte, hogy várja a kínaiak hívását, mielőtt életbe lépnének az óriásvámok. 
