„San Francisco már nem az a város, ami régen volt. Átvették a tech-emberek!” – mondja Sam rezignáltan. Sam a nyolcvanas éveiben jár, és évek óta a várostól északra fekvő, tengerparti mamutfenyőkkel borított nemzeti parkban, Muir Woodsban dolgozik erdészként.
Korábban irodalmat tanított egy San Franciscó-i főiskolán, és idősebb korában választotta Muir Woodsot, amit nem nehéz megérteni. Ez egy egészen különleges hely! A tengerparti mamutfenyők a világ legmagasabbra növő, 110 méternél is magasabb fái, több méter átmérőjű törzzsel. Egy ilyen erdőben, a párás, illatos levegőben félhomályban sétálva teljesen megváltozik az ember önmagáról és a világról alkotott képe, ami egyszerre felkavaró és megnyugtató. Sammel visszafelé találkoztunk, ő vett fel a hibrid Priusával, ugyanis hétköznap nem lehet onnan visszajutni a városba tömegközlekedéssel, és mivel térerő sincsen, ezért Ubert sem lehet hívni. Sam Mill Valley-ig elhozott, onnan meg már jár busz.
San Francisco fantasztikus fekvésű város, ahol szinte mindig kristálytiszta a levegő, és a hőmérséklet se nagyon hagyja el a 15 és 25 fok közötti tartományt, szóval kellemes. Aki járt már New Yorkban, és azzal az elvárással érkezik San Franciscóba, hogy valami hasonlóan kirobbanó élményben lesz része, az viszont nagyot fog csalódni. Itt nincs nagy belváros, a város többi része pedig dimbes-dombos utcákon álló két-három szintes faházakból áll.
Itt élni viszont egészen kitűnő lehet – már annak, aki megteheti. A belvárosból azonnal a zöldövezetbe jutunk, szinte bárhol találunk helyet, ahonnan gyönyörű a kilátás, mintha Budát növelnénk meg széltében-hosszában. Ha pedig munka után valakinek szörfözni szottyan kedve, leugrik villamossal az óceánpartra. A közlekedés kitűnő, metrók, régi és új villamosok, buszok és trolibuszok elviszik az embert mindenhova.
Allen Ginsberg, a hippikorszak San Franciscó-i úttörője azonban nagyon meglepődne, hogy mi történt erre az elmúlt évtizedekben. Noha a turisták számára is izgalmas a jelenség, hogy jelmezes futóversenyek és meztelen biciklis felvonulások színesítik a hétköznapokat, de Sam szerint rendesen megfakult az a pezsgő kulturális élet és szabadság, ami korábban egy korszak bölcsőjévé tette a várost.
A kétezres évek elejétől egyre több technológiai vállalat tette ide a székhelyét, mára pedig többségében a cégek vezetői és jól fizetett alkalmazottai élnek itt.
Ők azonban annyira felverték az ingatlanárakat és bérleti díjakat, hogy a kevésbé jól fizetett szakmák képviselői egyszerűen "kiárazódtak", lerontva a város sokszínűségét. Egy tanár, egy művész jóformán csak szobát bérelhet a fizetéséből, de ha teheti, inkább máshova költözik. Sőt, a Covid-időszak egyre több tech-céget is költözésre bírt, hiszen távmunkában úgy is lehet dolgozni, ha a központot a jóval olcsóbb bérleti díjakkal és energiaárakkal működtethető Texasba telepítik. Mindennek hatására félelmetes a gazdagság és annak kontrasztjában a nyomor.
A lakhatási válság az oka, hogy ez a város kényszerűségből olyan – az ingatlan és a technológia szavak összevonásából alkotott – PropTech startupokat termelt ki, mint például korábban az Airbnb (airbed and breakfast), amely azóta tőzsdén jegyzett globális vállalattá fejlődött. A vállalkozás eredeti ötlete az volt, hogy ha van a lakásnak vagy háznak egy kihasználatlan része, akkor az az alkalmazás segítségével megosztható idegenekkel, ez pedig hozzájárulhat a törlesztőrészlet vagy bérleti díj kifizetéséhez. Az ötlet azóta a visszájára fordult, hiszen – a hosszú távú lakáskiadás árainak extrém szintű felverésével – mára épphogy nem segíti, hanem sokkal inkább akadályozza a belvárosban a lakáshoz jutást, és ezért sok helyen korlátozzák is a működését.
A helyzetet talán még jobban jellemzi a Sniffspot (körülbelül szaglászóhely) nevű, mostanában megjelent alkalmazás. A startup alapítója, David Adams San Franciscóban élt a kutyájával, amikor kitalálta, hogy készít egy appot, amellyel összehozza a belvárosi kutyásokat olyanokkal, akik hajlandóak a hátsó udvaraikat óránként bérelhető privát kutyaparkokká alakítani.
Te pénzért hagynád, hogy más emberek kutyái a kertedbe kakiljanak? A lakhatási válság szüli az új technológiát.
Mára odáig fejlődött a dolog, hogy van felhasználó, aki havi 1000–3000 dollárt keres azzal, hogy 1 hektáros ingatlanját az alkalmazáson keresztül udvar nélküli kutyásoknak bérbe adja. Noha a Sniffspot elsősorban a modern kutyatartás bajainak – mint például a kutyadepresszió – kezelésére született, mára egyike lett a lakástulajdonosok számára új bevételi forrásokat nyitó alkalmazásoknak. Emellett ott van még a Swimply, az óránkénti otthoni medencebérlésre specializálódott alkalmazás, a Neighbor, amelyen keresztül tárolóhelyet, vagy a Hipcamp, ahol privát kempingezőhelyet bérelhetünk jó pénzért.
Bár ez a nagy ötletelés is sokaknak vonzó, így élni viszont nagyon kimerítő lehet, ezért nem csoda, hogy Sam Muir Woodsot választotta munkahelyéül, és inkább egy ahhoz közeli kistelepülést lakhelyéül.
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.
