|
| Amerikai hadihajók Dél-Korea partjainál idén októberben. EPA/JEON HEON-KYUN |
A világ adósságállománya mára eléri a globális GDP 318 százalékát - ez több, mint 40 százalékponttal magasabb a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása előtti szintnél. A gigantikus pénzügyi buborékra jellemző adat, hogy az USA ingatlanárai jelenleg 8 százalékkal állnak magasabban, mint a 2006-os összeomlásuk előtt. Eközben az amerikai részvénypiacokon magasabb árfolyam-nyereség rátát (P/E) látunk, mint akár 2008-ban, akár 1929-ben a Nagy Depresszió előestéjén.
Jön a depresszió, de nem kötjük az orrotokra
A politikai elitek azonban nem merik szembesíteni a szavazókat a gazdasági ciklusok természetével, és így jutottunk el oda, hogy tavaly az USA, az eurózóna, Japán és Kína összes adóssága tízszer gyorsabban nőtt, mint az összes GDP növekedésük. Márpedig, ha a történelmet vizsgáljuk, akkor teljesen világos, hogy ezen brutális politikai felelőtlenség törvényszerűen bekövetkező negatív következményei messze túlnyúlnak a gazdaság határain. A Harvard Egyetem kutatójának tanulmánya szerint a pénzügyi összeomlást követő elhúzódó ínség gyorsan átcsap a kisebbségi csoportok vagy külföldi országok elleni ellenszenvbe, amely aztán zavargásokhoz, terrorista cselekményekhez, sőt háborúkhoz vezet.
Ehhez képest az első világháború lezárásának száz éves évfordulóján Párizsban teljesen kiüresedett beszédek egész sorát hallhattuk. Csupán a francia elnök vont párhuzamot a jelenlegi politikai feszültségek és az 1930-as évek között. Merkel kancellár a teljes víziótlanságát az európai hadsereg ötletének felmelegítésével próbálta leplezni, holott nagyon is tudta, hogy azt nemcsak az USA, de Kanada, Norvégia, Lengyelország, a Baltikum és Törökország is ellenzi.
A német-kínai párhuzam
|
| Káncz Csaba |
A párizsi ünnepségbe sajnos nem fért bele egy igazán időszerű geopolitikai párhuzam felvázolása. A múlt század elején ugyanis a hétmérföldes léptekkel fejlődő Németország egyszercsak nyíltan megkérdőjelezte az Egyesült Királyság szupremáciáját a tengereken, és haditengerészetét nyaktörő ütemben kezdte el fejleszteni. A két hatalom összeütközése szinte törvényszerűen vezetett el az első világégéshez.
Ehhez kísértetiesen hasonló napjaink felállása, amikor a hétmérföldes léptekkel fejlődő Kína egyszercsak nyíltan megkérdőjelezte az Egyesült Államok szupremáciáját a tengereken, és haditengerészetét nyaktörő ütemben kezdte el fejleszteni. A két hatalom összeütközése mára a ’fantazmagóriák’ világából bizony a ’lehetséges’ kategóriába csúszott.
Valóban, Washington katonai fenyegetései Peking címére az elmúlt napokban új szintre ugrottak. Eddig példátlan módon az USA külügyminisztériuma múlt pénteken közvetlenül felszólította Kínát, hogy vonja vissza rakétáit a Dél-kínai-tengeren fekvő, vitatott hovatartozású Spratley-szigetekről.
Mike Pence alelnök szerint pedig "teljes hidegháború" jön Kínával, ha Peking nem enged az USA számára fontos kérdésekben. Ide tartozik a piacokhoz való hozzáférés, a szellemi tulajdon kikényszerített átadásának/ellopásának befejezése, illetve a szabad hajózás a Dél-kínai-tengeren.
Káncz Csaba jegyzete
A botrány folytatódik.
