A kínai vezetés szeretné elkerülni a közepes jövedelem csapdáját, ezért átalakítaná az ország gazdaságát exportorientált gazdaságról fogyasztás-orientáltra – írta tegnap a Bloomberg a kínai egykepolitika feladásának bejelentése kapcsán. A közepes jövedelem csapdája, amelyet már számos országban megfigyeltek, röviden azt jelenti, hogy egy feltörekvő ország sokáig szépen növekszik, amíg a bérek alacsonyak, és így olcsón tud exportálni külföldre.
Ez a lehetőség azonban egy idő után rendszerint kimerül, nőnek a bérek, vagy kivándorolnak az emberek, elöregedik a társadalom, az olcsó munkaerőből származó előny idővel eltűnik. Ekkor, ha az ország nem tud olcsó helyett jól képzett munkaerővel, olcsó helyett magas színvonalú, innovatív termékeket és szolgáltatásokat előállítani, akkor általában megreked egy közepes színvonalon, és nem fejlődik tovább. Nem zárkózik fel a legfejlettebb országokhoz.
Elfogyott az olcsó munkaerő
Jelenleg Magyarország túlnyomórészt az exportnak és az EU-s támogatásoknak köszönhetően növekszik, bár elkezdődött a fogyasztás szerény emelkedése is. A hazai bérek azonban az egyik legalacsonyabbak az EU-ban. Az utóbbi időben pedig már sorra jönnek a hírek a munkaerő-hiányról.
A társadalom elöregszik, kevés a munkaképes korú, erős a kivándorlás, bevándorlás szinte nincs is. A környező országok magyar lakossága Magyarország helyett már szintén inkább Nyugatra megy, ha megy. Az olcsó munkaerő fogytán, vagy nem igazán hadra fogható, mint a közmunkások.
Ütemvesztés történt
Nem csak mi gondoljuk úgy, hogy Magyarország az alacsony jövedelem csapdájába esett, vagy közel áll hozzá, sokan mások is. „Az utóbbi évtized relatív ütemvesztésének értelmezéséhez és a követendő fejlesztéspolitika megalapozásához érdemes a magyar esetet a közepes jövedelmű országokra jellemző ütemlassulás kontextusába helyezni” – írta például nemrég Bod Péter Ákos, az MDF-kormány egykori minisztere és volt jegybankelnök.
Új modellre van szükség
Duronelly Péter közgazdász és vezető elemző 2014-ben szintén hasonlóan vélekedett. „Amikor ennek a szinteltolásnak valami miatt vége van (pl. a bérszínvonal úgy megnőtt, hogy újabb gyártókapacitást nem lehet az országba vonzani, vagy egyszerűen elfogy a városi jellegű munkakörnyezetbe integrálható szabad vidéki munkaerő), a növekedés belassul, és új modellre van szükség. Ha ez nem jön, a gazdaság beragad” – írja.
„Tartósan olyan konzisztens gazdasági növekedést produkálni, ami a közepes jövedelmi szintről egy magasabba juttatja az országot az elmúlt ötven évben százból mindössze 13 országnak sikerült (a leglátványosabb példák Finnország, Szingapúr vagy Dél-Korea)” – írja a szakember.
Megint benne vagyunk a csapdában
Magyarország szerinte már kétszer is beleesett ebbe a csapdába, először a nyolcvanas években, majd az utóbbi években. A versenyképes vállalkozás, a versenyképes gazdaság alapja az innováció, ha ez nincs, akkor „marad a topogás”. Az állam azzal segít a legtöbbet, ha hagyja az embereket dolgozni, vállalkozni – írja Duronelly.
Az olcsó munkaerőre épülő modell hosszú távon már csak azért sem működik, mert nem lesz olcsó munkaerő, de még drága sem elég. A népesség középtávú fennmaradásához az úgynevezett teljes termékenységi rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet, vagyis páronként átlagosan 2,1 gyermek kellene. Az 1,3-es érték alatt „a népesség gyors ütemű fogyása valószínűsíthető, belátható időn belül bekövetkezhet teljes eltűnése, asszimilációja” – írja a Wikipedia.
A kihalás szélén
Magyarországon ez a szám 1,41 volt 2014-ben, tehát már a határán táncolunk a kihalásnak, az asszimilációnak, miközben a kormány úgy tesz, mintha sikert sikerre halmozna. Márpedig ha kivándorol még pár százezer fiatal, akkor a ráta simán 1,2 alá süllyedhet. A nagymamák meg sírhatnak esténként a Skype előtt. Tik-tak-tik-tak, nemcsak a harmincas, negyvenes nők biológiai órája ketyeg, hanem az egész országé…
Nincs elég óvoda és bölcsőde
Igen, a kormány tett erőfeszítéseket, de. A családi pótlék alacsony és inflálódik, a családi szja-kedvezmény csak a népesség magasabb jövedelmű 20, talán 30 százalékának nyújt igazi könnyebbséget, mert a többiek keveset keresnek és így alig fizetnek adót.
Nincs elég bölcsőde, óvoda, az igazán jó oktatási intézmények drágák. A gyerekvállalás a támogatások ellenére akkora jövedelem-kiesést jelent sokaknak, amit nem tudnak vállalni. Sokaknak – minimálbér körül keresők, közmunkások, albérletben lakó kiskeresetűek – ma sincs esélyük saját lakáshoz jutni, ha van is, csak gyerekvállalás nélkül, kínkeservesen, évtizedek alatt.
Tanítani, tanítani, tanítani
A létbizonytalanságot, a gyerekvállalással gyakran együtt járó szegénységet, a felhalmozás, megtakarítás képtelenségét a lakosság nagyobb része számára a jelenlegi rendszer nem szünteti meg. Ahhoz stabil gazdasági fejlődés és magasabb bérszínvonal kellene. A magas jövedelműek nem képesek a szegények helyett is szülni. Különböző becslések szerint 1,5-3,5 millió ember is lehet kifejezetten szegény az országban, a családosok különösen veszélyeztetettek.
Az innovatív, magas színvonalú termeléshez meg először is oktatás, oktatás és oktatás. Mivel azonban annak az eredményei inkább tíz, mint öt év múlva jelentkeznének, a rövidlátó politikusok finoman fogalmazva alig törődnek a fejlesztésével.
Eidenpenz József jegyzete
Ezt mondták neki. 
