John Ioannidis azáltal vált szélesebb körben is ismertté az elmúlt bő egy évben, hogy szót emelt a lezárásokon alapuló járványkezelési modellel szemben.
A görög-amerikai szakember, aki a Stanford Egyetem Orvostudományi Karának professzora és epidemológusa, a Welt am Sonntag szerint pedig a világ egyik legidézettebb tudósa, mintegy 30 tanulmányt, elemzést tett közzé eddig a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban.
A közelmúltban a német lapnak adott interjúban megerősítette korábbi tézisét:
a szigorú karantén kárt okoz, az enyhébb korlátozások elegendők a pandémia leküzdésére.
De pontosan milyen intézkedésekre gondol Ioannidis, és miért tartja azokat haszontalannak vagy akár károsnak? Mit javasol helyettük, és mi szerinte a siker kulcsa?
Miért káros a karantén?
A professzor tavaly februárban még úgy vélte, hogy azonnali karanténra van szükség, hiszen – mint mondja az interjúban – akkor még nem lehetett tudni, hogy
10 ezren vagy 40 millióan fognak meghalni az első hullámban. De minél több információnk van, annál inkább ahhoz kell igazítanunk a cselekvésünket.
Tavaly májusban ugyanakkor – teszi hozzá – már egyértelmű volt, hogy nincs szükség drákói intézkedésekre. Szerinte
ott, ahol a vírus már széleskörben elterjedt, egy kemény karantén még ronthat is a helyzeten.
Ioannidis károsnak tartja például az éjjeli kijárási tilalmat, amely számos európai országban, köztük Magyarországon is érvényben volt vagy van. A szűkített szabad idősávban ugyanis a szokásosnál több ember fordul meg a nyilvános helyeken, ezért nagyobb a megfertőződés veszélye.
Abszolút nem tanácsolom a kijárási korlátozásokat, az iskolabezárásokat és hasonlókat
– mondja. Arra a felvetésre, hogy karantén után általában csökken az új fertőzések száma – ez történt például Angliában –, azt válaszolta:
Ha megnézem az intézkedések időzítését, akkor nem hiszem, hogy a karantén számított. Ezt még pontosan elemezzük majd, ahogy tettük az első hullám idején is, de egyelőre úgy tűnik, hogy a karanténnak még negatív hatása is volt. Az esetszámok ilyen intézkedések nélkül is újból csökkennek.
Szerinte a koronavírus-járvány hullámai előbb lassan, majd meredeken, szinte korlát nélkül emelkednek. Ez azonban nem tart örökké – egy bizonyos ponton ismét lefelé fordul a görbe.
Mi lehet a megoldás?
Ioannidis szerint elemzésük azt mutatja, hogy enyhébb szigorítások elegendőek, ugyanakkor szükségesek. Ide tartozik például a távolságtartás, a maszkhordás és a higiéniai szabályok betartása. És persze érdemes kerülni a tömeget.
A professzor elismeri, hogy a koronavírus valós veszély, amit nem lehet ignorálni. Emiatt
védeni kell a rizikócsoportokba tartozókat, különben mészárlás lesz a vége. Végeredményben ugyanis új vírusról van szó, amellyel szemben a lakosság nem vagy csak alig immunis.
Szerinte egyes országok jobban el tudták kerülni a tömeges halálozásokat, mások kevésbé. Előbbiek sikerének egyik kulcsa az volt, hogy már nagyon korai szakaszban kontrollálni tudták a vírust.
Meg kell próbálni lehetőleg alacsonyan tartani a koronavírusos áldozatok számát, ugyanakkor korlátok közt kell tartani a testi, lelki, társadalmi egészséget ért károkat. Próbáljuk meg ne elpusztítani a világunkat
– mondta végezetül a professzor.
Teljes objektivitás nincs
A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy John Ioannidis tézisei vitatottak, azokat számos kritika érte nemzetközi szinten.
A professzor szerint bírálói nagyrészt aktivisták vagy pályájuk elején álló tudósok, akik – ellentétben vele – kevés tudományos cikket publikáltak.
Sok kutató próbálja úgy formálni elemzéseit, hogy az beleilljen egy bizonyos narratívába
– véli. Szerinte fennáll a veszély, hogy a jelenlegi feszült helyzetben a tudósok nem csak azt mondják, amit tudnak vagy nem tudnak, hanem saját "ideológiájukat" erőltetik.
Senki sem teljesen objektív. Én sem vagyok az
– jelentette ki a német lapnak.
Külön utakon
Persze korántsem John Ioannidis az egyetlen a tudományos életben, aki kritikával illeti a mainstream válságkezelést.
Tavaly ősszel például tudósok egy csoportja – Sunetra Gupta (Oxfordi Egyetem), Jay Bhattacharya (Stanford Egyetem), Martin Kulldorff (Harvard Egyetem) – deklarációt tett közzé, amelyben arra figyelmeztettek, hogy
a karanténoknak pusztító hatásuk van a közegészségügyre az általános ellátás megszakítása és a lelki egészség károsítása által.
Szerintük az időseket és más, veszélyeztetett csoportokat meg kell védeni, a fiatal és egészséges emberek számára viszont lehetővé kell tenni a megszokott életük folytatását. A nyilatkozatot (The Great Barrington Declaration) több mint 14 ezer közegészségügyi kutató, 43 ezer orvos és 787 ezer polgár írta alá eddig.
Az alternatív válságkezelés modelljét a gyakorlatban egyébként Svédország valósította meg, szintén vitatott eredménnyel.
A svédek, Ioannidishez hasonlóan, holisztikusan kezelik a kérdést, és azt mondják:
a karantén hiánya hosszútávon, gazdaságilag és társadalmilag megtérül.
Háttéranyagunkat, amelyben egy Svédországban élő magyar is megszólal, itt olvashatják: Mi van most a svédekkel? Megnéztük, hol tart a különutas modell.
Csak elővigyázatosság? 
