Bécsben tárgyaltak a felek. Fotó: EPA/GEORG HOCHMUTH

Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint a megegyezés a remény jele az egész világ számára. Mohamed Zaríf iráni külügyminiszter "történelmi pillanatnak" minősítette a megegyezést. Valóban, mindkét félnek érdeke volt a megegyezés, hiszen egy teheráni atomfegyver-program nukleáris versengést indíthatott volna el az amúgy is szétesett Közel-Keleten.

A megállapodás megengedi, hogy Irán megtartsa nukleáris infrastruktúrájának nagy részét, valamint azt is, hogy urániumot dúsítsanak az ország területén. Elvárják ugyanakkor, hogy Irán építse vissza az atomprogramját a 10-15 évvel ezelőtti szintre, amit majd a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrizne. A jelentések szerint Irán elfogadta, hogy a megállapodás megsértése esetén 65 napon belül visszaállnak a szankciók. Az ENSZ fegyverembargó még 5 évig hatályban marad, a rakéta-technikára vonatkozó szankciók pedig nyolc évig. Az IRNA teheráni állami hírügynökség értesülése szerint a külföldi bankokban befagyasztott iráni pénzeket is felszabadítják.

Súlyos hiba

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint történelmi léptékű súlyos hiba az Iránnal kötött nemzetközi alku Teherán vitatott atomprogramjáról. Izraelben a kormánykoalíció és az ellenzék pártjai egyaránt elítélik a kedden született megállapodást. Netanjahu kijelentette, lehetőségei szerint Izrael mindent elkövet, hogy megfékezze Irán nukleáris törekvéseit. "Irán biztonságos utat kap az atomfegyverhez" - értékelte az Irán és a hatok elnevezésű országcsoport között megszületett egyezményt az iráni atomprogramról.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott jeruzsálemi irodájában, miután megállapodással zárult az iráni nukleáris programról folytatott tárgyalások újabb fordulója. (MTI/EPA/Abir Szultan)

Ezzel ugyanakkor még nincs vége, mert az amerikai kongresszus még Barack Obama elnök szentesítése előtt vizsgálni fogja a megállapodást: Obama és a kongresszus között létrejött kompromisszum értelmében a törvényhozás két házának 60 napja lesz a megállapodás vizsgálatára az aláírást követően, de még az elnöki szentesítés előtt. A republikánusok és az Izraelt támogató demokrata törvényhozók megnyugtatása érdekében Obama beleegyezett az Irán-barát libanoni Hezbollahhal szembeni szankciók szigorításába és a törvényhozási vizsgálatba, a törvényhozási többség pedig abba, hogy a kongresszus nem lehetetleníti el a megállapodást Iránnal. Obama elnök már azt is bejelentette, hogy a kongresszus negatív hozzáállása esetén gondolkodás nélkül megvétózza a törvényhozók álláspontját.

Megbolydult olajpiac

Zanganeh iráni olajipari miniszter egy hete jelentette be, hogy Irán első számú olajpiacként Európára és Ázsiára koncentrál. Az OPEC tagállamok jelenleg mintegy napi 31 millió hordó olajat termelnek. Mivel Rijád egyértelműen ellene van az országokra szabott kvóták visszaállításának – hiszen az Szaúd-Arábiát a jelenleginél gyengébb pozícióba taszítaná, míg a visszatérő Iránt felemelné -, az OPEC-en belül komoly viharok várhatók a közeljövőben. Pozitív fejlemény lehet Irán olajipara számára, hogy több hagyományos termelő ország súlyos politikai turbulenciákkal küzd mostanság, így Szíria, Líbia, Irak és Dél-Szudán is.

Irán geopolitikai pozíciója

Irán geopolitikai helyzete szélsőséges hullámzásokon ment keresztül az 1979-ben lezajlott iszlamista forradalmat követő évtizedekben. Először is meg kellett védenie magát Szaddám Husszein Irakja által indított invázióval szemben, majd legfőbb ellenlábasa 2003-as szétzilálása nyitotta meg az utat a Földközi-tenger keleti medencéjéig elnyúló iráni érdekszféra kialakítása előtt. Az arab tavasz azonban nem várt fordulatot hozott, hiszen Irán kliensei, így a bagdadi kormány, Asszad elnök Szíriája és a libanoni Hezbollah jelenleg kemény harcot vívnak a szunnita felkelőkkel. Az Iszlám Állam tavalyi felemelkedése újabb csapás volt Teherán számára. Megérett tehát az idő az Egyesült Államokkal való kiegyezésre, a konfrontatív politika mérséklésére és a hazai erőgyűjtésre, gazdasági konszolidációra, aminek az ára a nukleáris program kapcsán valamiféle egyezségre jutás a Nyugattal.

Obama elnök pozíciója

Obama elnök pedig egy átfogó diplomáciai rendezés híve, amellyel reménye szerint egy új közel-keleti hatalmi egyensúlyt lehetne teremteni. A teheráni nukleáris tárgyalások lezárásával és ezáltal Irán pozíciójának konszolidálásával sakkban lehetne tartani azt a Szaúd Arábiát, amely a legelvakultabb szunnita szélsőségeseket támogatja a térségben. Emellett egy mérsékeltebb Teherán stabilizáló erővel hathatna olyan széteső államok számára is, mint Szíria, Libanon, Irak és Afganisztán. Teherán egyben ellensúlyt jelentene Ankara számára is, ahol a neo-oszmán vágyálmokat kergető Erdogan elnök is önjáró politikát folytat a térségben.

Káncz Csaba jegyzete