Immár 16. alkalommal került sor lapcsoportunk Klasszis Klub-rendezvényére, amelyen 2021 februárjától havonta rendszeresen beszélgetünk a hazai közélet egy-egy neves személyiségével, egy órán keresztül. Ezúttal Surányi György, az MNB volt elnöke, egyetemi tanár, közgazdász volt a vendégünk, akinek nemcsak mi, hanem a szép számú nézőközönség is feltehette és fel is tette a kérdéseit.
A beszélgetés talán legnagyobb érdeklődéssel kísért témája a gyengülő forint és az idén különösen meglódult, májusban már kétszámjegyűvé vált infláció kísérte.
A forinttal kapcsolatos részt különösen aktuálissá tette, hogy a rendezvényünk kezdete előtt néhány órával a hazai fizetőeszköz az euróval szemben ismét átlépte a 400-as lélektani határt. Amelyre múlt hétfőn már, a történelem során először, sor került, sőt másnap a forint már 403-ig is gyengült, azt követően azonban pozitív korrekció következett, mely során a hazai fizetőeszköznek már a 395-ös szint alá is sikerült visszahúzódnia. Onnan araszolgatott vissza ismét 400 fölé.
Surányi György emlékeztetett arra, hogy a forint az utóbbi tizenkét évben Közép- és Kelet-Európában a legtöbbet veszített az értékéből, árfolyama a 2010-es kormányváltás előttihez képest mintegy 50 százalékkal esett az euróval szemben, ez kiugróan a legnagyobb romlás a régióban. Ezen belül pedig az orosz-ukrán háború négy hónappal ezelőtti kitörése óta 12-13 százalékkal gyengült a forint, ezzel szemben a cseh korona 1, a lengyel zloty 3-3,5 százalékkal.
Ez a nagymértékű gyengülés jelentős hitelességi deficitet mutat, ami azt tükrözi, hogy a piaci szereplők itthon és külföldön nem igazán bíznak a forint stabilitásában, illetve az infláció elleni fellépésben – mutatott rá a szakember.
Aki nem értett egyet azzal, hogy az MNB vezetői az elmúlt öt-hét évben folyamatosan arról beszéltek, sem az árfolyam leértékelődésének, sem a kétszámjegyű béremelkedésnek, sem az ugyancsak kétszámjegyű hitelkiáramlásnak, sem a viszonylag laza fiskális politikának nincs inflációs hatása. Szerinte a hazai pénzromlás nagyjából fele tudható csak be külső hatásoknak, a másik fele viszont a belföldi, nem jó döntések eredménye.
A volt jegybankelnök nem zárta ki, hogy magas marad az infláció, mivel jelenleg nem lát olyan folyamatokat, amelyek az infláció lassulásához vezetnének. Mint fogalmazott: „egyrészt nem valószínű, hogy a háború hamar befejeződne, ez az energiaárakon keresztül fejt ki nyomást, másrészt a kínai zéró covid-politika súlyos negatív hatásokkal jár az ellátási láncokra, ami megint csak áremelő hatású”.
Ha a költségvetés tényleg leviszi a hiányát a GDP 5 százaléka alá, ahogy azt erre az évre előirányozta a kormány, akkor az a kereslet csökkenésén keresztül hűtheti az inflációt – húzta alá Surányi György. Csakhogy szerinte a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban beterjesztett adóemelések közvetlenül, vagy közvetve az árak emelkedéséhez vezetnek, miközben a nagyon magas, 13-14 százalékos nominális béremelések is magasan tartják az inflációt.
Ráadásul a monetáris politika csak nagyon fél szívvel lép fel az infláció ellen, az MNB nem szigorít, olyan kis lépésekben emel kamatot, ami rontja a hitelességét – tett kritikai észrevételt a volt jegybankelnök. Úgy vélte, gyorsuló infláció közepette kifejezetten káros a kamatemelés ütemének a csökkentése, de az is, hogy az MNB úgy tesz, mintha 30,40, 50 bázispontos emelésekkel egy ilyen inflációs hullámmal szemben érdemben fel lehetne lépni.
Azt pedig nonszensznek tartotta, hogy egy nyitott, kis gazdaságban, ahol a magyar GDP 80 százaléka importban jön be, az árstabilitásért felelős jegybank azt mondja, hogy egyáltalán nem érdekli az árfolyam, a magas importarány miatt ugyanis az árfolyamnak kulcsszerepe van az inflációban.
Mindezek miatt az egyetemi tanár, közgazdász nagyon szkeptikus atekintetben, hogy 2023 decemberében 3-4 százalék körülre, tehát az MNB inflációs cél közelébe mehet le az infláció, ahogy azt a jegybank és a kormány prognosztizálja. „Aki egy kicsit is foglalkozott az inflációval, az pontosan tudja, hogy nem lehet ilyen rövid idő alatt 15-ről 3-4 százalékra levinni a fogyasztóiár-indexet, még akkor se, ha teljesen konzisztens, összehangolt és elkötelezett antiinflációs politikát hajt végre a pénzügyi kormányzat” – érzékeltette Surányi György.
Akinek meggyőződése, legkésőbb ez év elején már nyilvánvaló volt, hogy a védhetetlenül fellazuló költségvetés és az ezzel együtt gyorsuló kétszámjegyű nominális bér-, jövedelememelkedés, valamint a külső árhatások miatt meglódul az infláció. Ezért a negatív reálkamat megszüntetése, azaz egy sokkal nagyobb mértékű egyszeri kamatemelés erősítette volna az MNB gyengülő hitelességét, az infláció elleni elkötelezettségét. Így a forint árfolyama sokkal erősebb lenne, az árfolyamoldalról jövő inflációs hatások pedig messze kisebbek lennének.
Surányi György szerint semmi nem indokolta, hogy a forint az euróval szemben a 400-as szintig essen. Úgy vélte, valahol 330-340 forint körül kellene lennie a forint elfogadható árfolyamának, vagyis 10-15 százalékkal lejjebb, mint ma. Ami pedig egyebek mellett nem 800, hanem 650 forintos benzinárat jelentene.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
