Spanyolországban a héten végre kormány alakult – a választások utáni 4 hónapos bizonytalanság után. A kormányalakítás különleges körülményei azonban bőven adnak okot arra, hogy ne számítsunk tartós politikai stabilitásra. Pontosan egy hete több százezren tüntettek szerte az országban a megállapodás ellen.
Politikai válság felé
Pedro Sánchez szocialista vezető (PSOE) második miniszterelnöki mandátumát nyerte el, annak ellenére, hogy pártja nyáron a második helyen végzett a konzervatív Néppárt mögött. A Sánchez által a parlamenti többség megszerzéséhez használt alku azonban politikai válságba sodorja az országot, annak ellenére, hogy intézményesen hónapok óta tartó vákuumból került ki.
A szocialisták a hétvégén a baloldali Sumar szövetséggel együtt kisebbségi kormányt alakítanak, mivel csütörtökön 179 szavazatot szereztek a parlamentben, ami mindössze hárommal több, mint a szükséges többség. A baloldali kormány új mandátumát támogatta két katalán párt, amelyek amnesztiát követeltek a tartomány korábbi, Spanyolországtól való elszakadásával kapcsolatos tevékenységekben, köztük a 2017-es illegális népszavazásban részt vevő tagjaik számára.
Hétfőn a Sánchez vezette szocialisták teljesítették a megállapodás rájuk eső részét, amikor a parlament elé terjesztettek egy amnesztiatörvényt, amely 309 olyan személynek adna kegyelmet, akik 2012 és napjaink között aktívan támogatták Katalónia elszakadását Spanyolországtól.
Az amnesztiában szerepel Carles Puigdemont, a 2017-es elszakadási mozgalom vezetője hamarosan visszatérhet az országba Belgiumból, ahol száműzetésben él, és folytathatja politikai szerepvállalását. Ezúttal a madridi központi kormány partnereként és nem ellenfeleként.
Számos okunk van megkérdőjelezni a kormányzó baloldal és a katalán szeparatisták közötti szövetség fenntarthatóságát, nem is beszélve a spanyol demokráciára leselkedő veszélyekről, tekintettel az alapítás körülményeire.
Sánchez miniszterelnök államférfiként próbálta megvédeni terveit, és hangsúlyozta, hogy egyesíteni akarja az országot, és a múlt lomtárában akarja hagyni a katalán szeparatizmus megerőltető tapasztalatait. "Párbeszéddel és megbocsátással fogjuk garantálni Spanyolország egységét" - mondta Sánchez.
De bármennyire is hazafias és államférfiúi a politikai elképzelése, olyan megosztottságok jönnek létre, amely túlmutathatnak a korábbiakon. Még ha a katalán szeparatistákkal kötött új megállapodás a szeparatista mozgalom amortizációját is jelenti, az ár túl magas lehet a spanyol demokrácia számára.
Kihajított konszenzus
Azzal, hogy Sánchez szocialistái bevonták a katalán pártokat a koalíciós megállapodásba, figyelmen kívül hagyták a 2017-es nemzeti konszenzust, miszerint a katalán függetlenségi népszavazás megengedhetetlen és törvénytelen volt.
Ez a konszenzus nem csak a politikai vezetésen belül volt általános. Ezt az igazságszolgáltatás, a bűnüldöző szervek, sőt még az uniós partnerek is egyhangúlag elfogadták, és a madridi kormány mellé álltak a szeparatistákkal szemben.
Sánchez döntése nyomán a felmérések szerint a spanyolok kétharmada ellenzi a katalán szeparatisták amnesztiáját. Közéjük tartozik Sánchez PSOE támogatóinak jelentős része is.
A miniszterelnök retorikája a lépése védelmében meggyőzőbb lett volna, ha az amnesztiát egy stabil kormányzati ciklus alatt hirdették volna meg, amikor egy ilyen törvény nem lett volna feltétele a kormány fennmaradásának. Ez azt jelenti, hogy az amnesztia a kialakuló kormány megalakulásának és fennmaradásának sajátos, zsarolásra hasonlító feltétele, amelybe a megzsarolt fél beleegyezett.
A következő 4 évben (ha egyáltalán van 4 év) ez bármikor aktiválható, amit a katalán partnerek is jeleztek, amikor bejelentették, hogy a kormány támogatása nem állandó, hanem minden egyes konkrét kérdésben döntenek róla.
Ez a parlamenti demokrácia szempontjából visszalépést jelent, mivel az új baloldali kormány nem a parlamentben, hanem koalíciós partnerei között fog dönteni. A katalán szeparatistákkal való megegyezés ilyen feltételek mellett súlyos csapást jelent a spanyol igazságszolgáltatás függetlenségére is, amelynek képviselői már kifejezték, hogy ellenzik az új törvényt. Ez a következő kilátást teremti meg: ha a bíróságok megtalálják a jogi megtámadás módját, akkor valószínű, hogy a politikai megállapodás nem kerül végrehajtásra.
Halovány kilátás van egy stabil kormányra
Amellett, hogy az új Sánchez-kormánynak igen szűk és kiszámíthatatlan többsége lesz a parlamentben, az erős és agresszív ellenzék miatt is instabil lesz, amely a szocialisták és a katalánok közötti megállapodás után egy erős politikai fegyvert tart a kezében.
"Amíg ön itt van, Spanyolország megosztottságra lesz ítélve. Az ön miniszterelnöki idejét az fogja jellemezni, hogy Puigdemont szabadon visszatér Katalóniába. A történelem nem fog amnesztiát adni önnek"
- fordult a konzervatív Néppárt vezetője, Alberto Núñez Feijóo a miniszterelnökhöz.
A katalán szeparatisták amnesztiájának megadásának ötlete napok óta tömeges tüntetéseket vált ki Spanyolországban. Ezek, vagy hasonló tiltakozások minden bizonnyal az új kormány megalakulása után is folytatódni fognak.
Az, hogy a jobboldali pártok, köztük a VOX populista jobboldali párt hívta össze a tüntetéseket, és hogy Tucker Carlson részt vett az egyik tüntetésen, még csak nem is a legnagyobb probléma a formálódó kormány számára. Sokkal nagyobbat jelentenek az említett közvélemény-kutatások, amelyek magas és stabil elégedetlenséget mutatnak az új kormánykoalícióval szemben.
Európai támogatás és következmények
Pedro Sánchez új mandátumához az uniós partnerek gratuláltak, elsők között Olaf Scholz német szociáldemokrata kancellár, de még az indiai miniszterelnök is gratulált. Ugyanakkor bejelentésre került az is, hogy az Európai Parlament Sánchez konzervatív ellenfeleinek kérésére megvitatja a spanyolországi helyzetet.
Az európai vezetők megkönnyebbülten fogadták Sánchez újabb miniszterelnöki mandátumát, aki eddig határozott EU-párti irányvonalat vitt. A kormányalakítás körülményeinek ellentmondásos volta miatt azonban támogatásuk egyúttal a bármikor bekövetkezhető új spanyol politikai válság kockázatának elfogadását is jelenti.
Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
