Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma csütörtökön azt közölte, hogy a munkanélküli-ellátásokat kérelmező amerikaiak száma 2,43 millió volt a május 16-ával végződő héten. Csupán ezt a számadatot nézve megnyugtatónak is tűnhet a helyzet, hiszen a legkisebb növekedést jelezték március óta. Amellett azonban, hogy ez a növekedés továbbra is magas szintű, hiszen az elmúlt heteket nem számítva rekordmértékű új munkanélkülit jelent, van egy aggasztóbb tény is.

A Marketwatch írása szerint ennél sokkal rosszabb a helyzet. A fenti adat ugyanis csak azokat veszi figyelembe, akik a normál eljárásrendet követve az állami munkanélküli irodákon keresztül jelentkeztek a május 16-ával zárult hét nap során. A számot azonban több mint 2 millióval növeli azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik a szövetségi kormány ideiglenes pandémiás munkanélküliségi támogatási programján keresztül nyújtották be kérelmüket. Így ugyanis már 4,4 millió új munkanélküliről van szó, ez pedig a megelőző négy hét adatát felülmúlja.

Az egy héttel korábbi közel 3 milliós adatot egyébként felülvizsgálták és jelentősen, 300 ezerrel csökkentették. A hivatalos indoklás szerint a Connecticut államból érkező adatok tévesek voltak a múlt héten.

Ugyanakkor akár 2,4, akár a 4,4 milliós számot nézzük, az messze elmarad a márciusi negatív rekordtól, akkor ugyanis volt olyan hét, amikor 6,9 millió új kérelmet adtak le. Az elmúlt két hónap elbocsátási hulláma miatt 38 milliónál is több amerikai került az utcára. Mondani sem kell, hogy az amerikai gazdaságtörténelem során soha nem regisztráltak még ennyi elbocsátást két hónap alatt. A munkanélküliségi ráta ugyan elmarad a 1929-es válságot követő szinttől, ám minden más korábbi rátát meghalad. A szakértők előzetesen úgy látják, hogy az áprilisi 15 százalékos szint után májusban bőven 20 százalék fölé ugrik a munkanélküliek aránya.

Számos szakértő véli úgy, hogy ha lassuló ütemben, de június végéig tovább növekedhet az elbocsátások száma. Nem véletlenül mondta azt a napokban a Fed elnöke, Jerome Powell, hogy a munkanélküliségi ráta akár a 25 százalékos szintig is felugorhat.

Az ilyen mértékű munkanélküliség pedig óriási léket üthet a teljes amerikai gazdaságon is, hiszen annak növekedése rendre a belső fogyasztás révén következik be. Akik pedig munkanélkülivé váltak és elvesztették a jövedelmüket, azok az állami segélyekből valószínűleg a létfenntartáson kívül sok mást nem tudnak finanszírozni. Ha pedig akár csak időlegesen is, minden negyedik fogyasztó kiesik vásárlóként a piacról, az az adott időszakra akár kétszámjegyű gazdasági lassulással is járhat. Így nem meglepő, hogy a korábban jósolt éles gazdasági visszapattanás helyett egyre többen beszélnek arról, hogy csak fokozatosan fogja az amerikai gazdaság ledolgozni a járvány okozta visszaesést.