Javában zajlik az amerikai elnökválasztási kampány, ezért a Fehér Ház folyamatosan vonja ki csapatait Irakból és Németországból. Trump még 2016-ban ígéretet tett a csapatok hazavitelére - hát akkor fel is kell mutatni valamit november 3-a előtt. Az európai békerendszer szempontjából viszont komoly negatív tényezők, hogy a Brexit után (amely elvitte az EU védelmi kiadásainak negyedét, egyben 215 darab nukleáris robbanófejet) most az USA vonja ki katonáinak negyedét Németországból (34 500-ről 25 000-re csökken a számuk). A francia nukleáris ütőerő (mintegy 290 darab robbanófej) képtelen ellensúlyozni ezeket a csapásokat az európai békerendszerben.
Lesajnált európai érdekek
Berlin és Washington között ez a lépés még tovább terheli a kétoldalú viszonyt, holott az elmúlt években már összekülönböztek a kereskedelem, a Párizsi Klímamegállapodás, az Iráni Nukleáris Megállapodás és a német-orosz kapcsolatok ügyében. Fontos kiemelni, hogy a német-amerikai feszültség csupán része annak a szélesebb konfliktusnak, amely jellemzi az elmúlt években Európa és az Egyesült Államok kapcsolatát. Az európai fővárosok azt érzik, hogy a Trump-vezette Fehér Ház figyelmen kívül hagyja Európa érdekeit olyan kulcsfontosságú kérdéskörökben, mint Kína, Oroszország és Irán.
Washington egyoldalúan felrúgta az Iráni Nukleáris Megállapodást (JCPOA), merényletet követett el az iráni hadsereg egyik legfontosabb vezetője ellen - anélkül, hogy erről előzetesen tájékoztatta volna európai szövetségeseit -, és sorozatosan jóváhagyja az izraeli radikálisok követeléseit, ami destabilizálja a Közel-Keletet.
Trump az EU-t már nem stratégiai partnernek, hanem gazdasági versenytársnak tekinti. Vámokat vet ki az EU acél- és alumíniumtermékeire. Közönnyel, sőt ellenségesen viszonyul az európai integrációhoz – kemény Brexitért lobbizva Londonnál, hiszen ki akarja szakítani az országot az európai geopolitika hatásköréből, hogy amerikai bázissá tegye azt az arktikus kincsekért megindult versenyfutásban.
Romló megítélés
Azzal, hogy a kínai gazdasági- és biztonságpolitikai kihívás került az amerikai nagypolitika homlokterébe, Washingtonnak egyben lecsökken az érdeklődése az európai aggodalmak irányába. A Trump-kormányzat nacionalizmusa („America First”) és populizmusa folyamatosan ássa alá az egykor közös értékekre épített transzatlanti kapcsolatokat. Az amerikai társadalmi felfordulás pedig csak még gyanakvóbbá teszi a Fehér Házat a nemzetközi kapcsolataiban.
Pedig az európai polgárok véleménye Amerikáról már az elmúlt hónapokban is folyamatosan romlott. A koronavírus-járvány amerikai félrekezelése miatt a németek 73 százalékának romlott a megítélése Amerikáról. Egy májusi felmérés szerint a németeknek csak 37 százaléka szeretne szorosabb viszonyt az USA-val (ez tavaly szeptemberben még 50 százalékon állt), miközben a németek 36 százaléka szorosabb kapcsolatokat építene Kínával (holott ez tavaly szeptemberben még csak 24 százalékon állt).
Egy másik friss felmérés szerint az Egyesült Királyságban is romik az USA megítélése a koronavírus járvány kitörése óta. Mondjuk a franciákat aztán tényleg nem lehet túlszárnyalni, ahol a friss felmérések szerint a polgároknak csupán 2 százaléka (!) bízik Trump vezetői képességeiben.
Évi 1 millió forint a közszférában dolgozóknak. 
