Társadalmi robbanás szélén a nukleáris hatalom

Imrán Hán volt pakisztáni miniszterelnök és krikettlegenda május 9-i letartóztatása országos tiltakozásokat váltott ki katonai és más intézmények ellen, amelyek közül néhány erőszakossá vált. Legalább 5 ember meghalt.

Amellett, hogy a hadsereget a fővárosba, Iszlámábádba és Pakisztán négy tartománya közül háromba telepítette, a kormány felfüggesztette a mobil adatszolgáltatást az egész országban. Az elektronikus médiában gyakorlatilag le lettek tiltva a zavargásokról készült felvételek.  A Legfelsőbb Bíróság aztán tegnap délután úgy döntött, hogy Hán letartóztatása törvényellenes volt, szabadon kell engedni. Hánnak ma meg kell jelennie az iszlámábádi bíróság előtt.  

Hán nekimegy a katonaságnak

De mi okozta ezt az elképesztő politikai vihart?

Nos, a pakisztáni politikai válság jelentősen súlyosbodott azóta, hogy Hán elveszítette a parlamentben benyújtott bizalmatlansági indítványt, és tavaly áprilisban kiszorították a hatalomból. Azóta Hán populista retorikája megosztottságot szított a társadalomban, ami szélsőséges polarizációhoz és a héten tapasztalt erőszakos reakciókhoz vezetett.

Hán még azelőtt elültette ezen ellentétek magvait, mielőtt tavaly tavasszal hivatalának elhagyására kényszerült. Menesztése előtt Pakisztán egykori közeli szövetségesét, az Egyesült Államokat hibáztatta, amiért összeesküdött kormánya ellen, és megpróbálta kiszorítani őt a hatalomból.

Pártja, a pakisztáni Tehrik-e-Insaf politikai ellenfeleit rendszeresen nyugati rabszolgáknak bélyegzi, így ez a narratíva visszhangra talált támogatói körében. Hán ezután a hadsereg és annak akkori főnöke, Qamar Bajwa tábornok felé fordította dühét, azt állítva, hogy megpróbálják megbuktatni a kormányát. Pedig Hán és a katonaság egykor közel állt egymáshoz.

Nem sokkal azután, hogy 2018-ban hatalomra került, pártjának számos vezetője azt állította, hogy talán ez volt az első alkalom, hogy Pakisztánban egy polgári kormány és a katonai intézmény azonos oldalon áll. A kapcsolat azonban romlani kezdett, amikor 2021-ben kinevezték Pakisztán nagyhatalmú hírszerző ügynökségének új vezetőjét. Hán azt akarta, hogy az ügynökség akkori főnöke, Faiz Hameed tábornok továbbra is betöltse ezt a szerepet, míg a katonaság valaki mást akart.

Aztán tavaly novemberben Hán túlélt egy merényletet egy politikai gyűlésen. Egy nappal később három magas rangú kormányzati személyiségre mutatott rá, akik szerinte a támadás mögött álltak – az új miniszterelnökre, a belügyminiszterre és egy magas rangú titkosszolgálati tisztviselőre.

A katonai vezetés közleményt adott ki, mivel szerintük Hán koholt vádakat terjeszt. Hán azonnal válaszolt azzal, hogy kitart a vádjai mellett.

Korrupciós vádak az új kormánytól

A politikai erőszak hosszú múltra tekint vissza Pakisztánban, és ez csak fokozódott Hán katonai és egyéb intézmények elleni populista támadásai és az ebből következő politikai polarizáció nyomán. De a másik oldal sem jobb a Deákné vásznánál.

Miután tavaly leváltotta Hán pártját a hatalomból, a Pakisztáni Demokratikus Szövetség – több más párttal, köztük a Pakisztáni Muzulmán Liga (Nawaz) és a Pakisztáni Néppárt szövetségével – kormányt alakított, és azonnal megkezdte Hán és pártja tisztségviselői elleni támadást minden lehetséges módon.

Az úgynevezett „Toshakhana-ügyben” a kormány korrupcióval vádolta Hánt és feleségét, mert illegálisan tartották meg a más országoktól kapott ajándékokat. Az eset a kormány Toshakhana osztályára vonatkozik, amely a köztisztviselőknek adott drága ajándékok tárolásáért felelős. A múlt héten azonban az iszlámábádi legfelsőbb bíróság jogellenesnek találta az ügyet, és elutasította azt.

Hán azonban más vádak özönével is szembesült, a korrupciótól a lázításig. Egyes számítások szerint több, mint 100 esettel kell szembenéznie országszerte.

Az új kormány az elmúlt hónapokban többször is kísérletet tett a letartóztatására. Márciusban a szövetségi rendőrség egy kis csapatát küldték a Lahore-i házába, de Hán támogatói erős ellenállást mutattak. Egy népszerű szlogen jelent meg Hán támogatói körében: „Hán a mi vörös vonalunk”. Ez figyelmeztetés volt az államnak, hogy ne tartóztassák le.

Bár a kormány szigorúan ellenőrzi a főáramlatú médiát, Hán pártja a közösségi médián keresztül elérte támogatóit, hogy ellenvéleményt szítson. Annak ellenére, hogy a pakisztáni Tehrik-e-Insaf vezetőit, pártmunkásait és Hán-szimpatizánsait sok esetben megfélemlítették, mert a közösségi médiában az állam ellen emeltek szót, a kormánynak nem sikerült megfékeznie az országszerte forrongó haragot.

Hán letartóztatása erőszakot váltott ki

A hét elején végül letartóztatták Hánt egy másik, az Al-Qadir University Trust-ot érintő üggyel kapcsolatos korrupciós vádak miatt. Hánt azzal vádolták, hogy állami pénzeszközökkel kompenzált egy ingatlanóriást az Al-Qadir nevű új egyetem felépítésére használt földekért.

Hán ügyvédei vitatták a letartóztatás jogszerűségét. A letartóztatást követő órákon belül a párt támogatói több nagyvárosban összegyűltek, és nyíltan megtámadták a legfontosabb katonai épületeket.

A pakisztáni hadsereg főhadiszállását megtámadta a tömeg Rawalpindiben, csakúgy, mint egy hadtestparancsnok Lahore-i házát. Ez példátlan az ország történetében – a hadsereg főhadiszállását korábban csak terroristák vették célba. A katonaságot Hán korábbi állításai miatt szemelte ki a tömeg - mivel szerinte a hadsereg összeesküdt a hatalomból való kiszorítására -, valamint azért, mert Hánt egy katonai elitkommandó tartóztatta le és nem a rendőrség.

Pakisztán vezető angol nyelvű napilapja, a Dawn szerdai szerkesztőségi állásfoglalásában komoly aggodalmának adott hangot: „Hán letartóztatásának provokációja csak még mélyebb vitába sodorta a kormányt és az intézményrendszert, és még nagyobb bizalmatlanságot fog kiváltani politikájukkal szemben. Ez az utolsó dolog, amire az országnak szüksége van, amely az állam csőd szélén áll. Amíg a választásokat továbbra is elhalasztják és a közvéleményt elhallgattatják, a folyamatos konfrontáció csak még több éket fog verni az emberek és az állam közé.”

A kínai döntőbíró

Kína már 2012-ben megelőzte az Egyesült Államokat, mint Pakisztán legnagyobb kereskedelmi partnere, ráadásul a két gazdaság szoros összefonódása az Új Selyemút (BRI) 2013-as meghirdetése óta még magasabb fokozatba kapcsolt. Sokatmondó, hogy miután Nawaz Sharif 2013-ban Pakisztán miniszterelnökévé vált, első külföldi útja Kínába vezetett, ahol az alábbi módon fogalmazott a pakisztáni–kínai kapcsolatokról: „Barátságunk magasabb, mint a Himalája, mélyebb a világ legmélyebb tengerénél és édesebb a méznél.”

Nos, Peking az elmúlt órákban bejelentette: a pakisztáni hadsereget a „stabilitás védelmezőjeként” támogatja.