Az inflációs várakozások gyakran önbeteljesítő jellegűek: ha a lakosság úgy érzi, hogy az árak emelkedni fognak, akkor előrehozza fogyasztását – már amennyiben van elkölthető pénze. Mindez többletkeresletet, végső soron pedig áremelkedést okoz.
Infláció érzékelés, fogyasztói- és élelmiszerár-index Magyarországon 2020-2025 között
Forrás: GKI, KSH
Az inflációs várakozásokat leginkább az érzékelt infláció határozza meg, mely – gondolhatnánk – összhangban van a valós áremelkedés ütemével. A lakosság azonnal érzékeli az árak változását, azonban mértékét tendenciózusan felülbecsüli. A probléma hazánkban az utóbbi időben súlyosbodott: míg 2021-ben az 5,1 százalékos fogyasztóiár-indexet 19,6 százaléknak érzékelték a fogyasztók, addig 2024-ben a 3,7 százalékos adatot 26,6 százalékosnak.
Máshol is ez a helyzet?
Nemcsak hazánkban, de a 350 millió lakossal rendelkező eurózónában is felülbecslik az emberek az áremelkedést, azonban a tévedés mértéke náluk jóval szerényebb: 2021-ben a 2,6 százalékos árnövekedést 3,8 százalékosnak érezték, de a legnagyobb különbség a havi tényadat és a várakozások között sem haladta meg a 8 százalékpontot.
Ennek egyik oka a hosszútávú pozitív tapasztalat: például egy német, eurót használó polgár az uniós közös valuta bevezetése óta (1999) nem szembesült 4 százalék fölötti inflációval, így a valóságérzékelése is más, mint a komoly inflációs hullámokat átvészelő hazai fogyasztóé. Egy másik ok a szokásos „magyar pesszimizmus”: a mindenkori lakossági gazdasági várakozások jellemzően jóval negatívabbak nálunk, mint az eurozónában.
Infláció érzékelés és fogyasztóiár-index az eurózónában 2020-2025 között
Forrás: Európai Központi Bank
Miért érzékelik a magyarok ilyen magasnak az inflációt?
Az általános pesszimizmuson és a rossz múltbeli tapasztalatokon kívül egyéb tényezők is hatnak az érzékelt áremelkedésre. Hajlamosak vagyunk túlbecsülni az inflációt, hiszen egy-egy kirívó negatív vásárlási élmény mélyebben megragad az emlékezetünkben, mint a pozitív tapasztalatok. Mivel az átlagfogyasztó a leggyakrabban élelmiszert (és nem tartós fogyasztási cikket, vagy éppen gépjárművet) vásárol, ezért az élelmiszerárak változása kiemelten fontos a szubjektív érzékelés szempontjából. A 2022-2023-as kiugró élelmiszerár-emelkedés nyomot hagyott a magyar fogyasztókban: a vásárlók drágának tartják az élelmiszereket, miközben azok árai egy magas bázisról emelkednek tovább.
Érdemes megemlíteni az infláció mérésének módszertani nehézségeit is. Erre egy jó példa, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az 50 forintos betétdíjat nem veszi figyelembe a fogyasztóiár-index számítása esetében. További kihívásokat okoz a technológiailag gyorsan fejlődő tartós fogyasztási cikkek árának lekövetése: hogyan mérjük az okostelefonok árváltozását, ha minden évben új modell jön ki, és az előző piaci ára mérséklődik? Ezeknél az árucikkeknél a fogyasztó gyakran áremelkedést tapasztal, miközben a statisztika árcsökkenést mér.
A hevesen ingadozó euróforint-árfolyam sem segített az érzékelt infláción: a Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint a nagy árfolyamkilengések negatívan hatnak az inflációs érzetre. Pozitívum, hogy az utóbbi időben stabilizálódott az árfolyam.
Reményre ad okot az eurózóna teljesítménye: a hosszútávú árstabilitás lefelé nyomja az érzékelt inflációt, ez pedig csökkenti az árvárakozásokat, ami pedig hozzájárul a valóban alacsony ütemű árváltozáshoz. Mindemellett az árstabilitás biztosításához nélkülözhetetlen a következetes antiinflációs költségvetési- és monetáris politika is.
A kormányfő a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban beszélt erről. 
