|
| (Fotó: Facebook, Twitter) |
Már legalább 2014 óta járja be a világot, a közösségi oldalakat egy fotó, illetve annak módosított változata, amelyen egy muzulmán család látható. Az asszony„szunnita vagyok”, a férj „síita vagyok”, gyermekük pedig „szusi vagyok” feliratú táblát tart (az eredetin állítólag „muszlim vagyok” volt a harmadik üzenet, de ez az lényegen nem változtat).
A török Hürriyet Daily News angol nyelvű verziójában Mustafa Akyol jegyzetében azt írja, „több szusi-muszlimra lenne szükségünk”. A kép üzenete számára egyértelmű: szembehelyezkedni a bigott és végzetes „szektás harccal”, amely a világban és főleg a Közel-Keleten kísért.
Kik a valódi muszlimok?
A szunniták és a síiták között is vannak fanatikusok, akik a másik csoportot nem tekintik valódi muszlimnak. (Akárcsak annak idején a 16-18. században a katolikusok és a protestánsok, különböző reformációs keresztény irányzatok követői Európában. Lást a Harminc éves háborút /mi itt és itt írtunk róla/ vagy a reformáció-ellenreformáció történetét.)
A szunniták keményebb szárnyát jelentő szalafisták egyenesen hitehagyottaknak tekintik a síitákat – írja a török újságíró. A síiták kemény magja pedig a szunnitákat azzal az I. Jazíd kalifával azonosítja, aki megkínoztatta és megölette Mohamed próféta trónvárományos unokáját, Husszeint (vagy a Wikipedia írásmódjával Huszajnt). Nagy szerepe volt ennek a régi tragédiának a két vallási irányzat különválásában.
Az alapokban egyetértenek
A sok évszázados eseményekre hivatkozva ma is ölik egymást a nemzetek és más csoportok, elég csak arra gondolni, hogy Irán és Irak jelentős része síita, Szaúd-Arábia szalafista. A két irányzat Szíriában is szemben áll egymással, ahol az (alavita) diktátor a síitákhoz tartozik, az Iszlám Állam pedig a szunnita irányzat szélsőséges szárnyát képviseli. A polgárháborús Jemenben is megvannak a törésvonalak.
A Hürriyet Daily cikke szerint valójában csekély a különbség a két irányzat között, mindkettő teljes mértékben elfogadja és szentnek tekinti a Koránt, valamint teljes hűséggel és rajongással viseltetik Mohamed próféta és tanítása irányában. A különbségek, ellentétek a Korán lezárása és a próféta elhunyta utáni időszak megítélésénél kezdődnek. (További részletekbe nem mennénk bele, a fő nézeteltérés a Mohamed utáni időszak kalifáinak trónutódlása kérdésében van, eltérnek az álláspontok, hogy ki volt jogszerű utódja, és ki nem.)
Legalább a mészárlást abbahagyhatnák
Az iszlám korai időszakának történelme kapcsán vannak tehát a nézeteltérések, amelynél egyetlen ma élő ember sem volt ott és nem tudja teljes bizonyossággal megítélni – írja a kommentátor. Mégis ölik egymást arra az időszakra hivatkozva, tehetjük hozzá.
Az újságíró szerint valójában a két fő muszlim tábor nagyon is jól félre tudná tenni az ellentéteit, együtt tudna működni és erősíthetné muszlimtudatát ahelyett, hogy azt a szektás identitást erősíti, amelybe beleszületett. „Mi muszlimok fel kell hogy fedezzük az általános emberi identitásunkat is, hogy el tudjunk érni más vallásokat, világnézeteket és civilizációkat. De először is tegyünk meg egy lépést egyszerre, és hagyjuk abba egymás démonizálását szekták szerint”- fejezi be a török újságíró.
Komment:
Úgy is mondhatnánk, hogy a muszlim világnak szüksége lenne egy Felvilágosodásra, vagy esetleg egy Nagy Francia Forradalomra. A felvilágosodásról a Wikipedia ezt írja: „A kort nagy politikai változások jellemezték a kormányzásban, a nemzetalkotásban, a minden ember számára nagyobb jogokban és a tekintélyelvű intézmények visszaszorításában, mint a nemesség és az egyház. A mozgalom készített elő több forradalmat szerte a világon, amelyek a liberalizmus, a szocializmus, a demokrácia és a kapitalizmus megszületéséhez és megszilárdulásához vezettek.”
Ahogy a török lap jegyzete is mutatja, a muzulmán világ nagyon sokszínű, és megtalálható benne sok felvilágosult gondolkodó, nyitott értelmiségi, ateista is. Az ateizmus terjedésére a törökök között korábban német források is utaltak.
Hónapokig húzódott a találkozó előkészítése. 
